Zsurnál

Az irodalom egyik titokzatos jellemzője, hogy bárhol, bármikor, bármilyen körülmények mellett képes felbukkanni az életünkben. Például egy késő őszi hétfőn belépek egy átlagos kisvendéglőbe Lakiteleken, az Alföld kellős közepén, egy finom vacsora reményében. A pulttal szemközt, a fal mellett ütött-kopott könyveket pillantok meg…
Zsille Gábor írása

– Úgy tűnt, hogy alva jár, de csak merengett. Az ablakhoz sétált, és a Holdra szegezte tekintetét, mely korán felkelt, különösen az óraátállítás óta. – Erről is miért nem szokunk már le?! – vágott közbe Ani, aki az óraátállítás áldozata és ellensége volt, mert ősszel és tavasszal is felborult tőle a cirkadián ritmusa, ami még helyre sem állt az előző átállítás óta…
Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Szerintem mindenkivel előfordul, hogy hibázik, és ezért képes hetekig, sőt évekig kínozni magát, a tévedés mértéke szerint. Ilyen esetekben legszívesebben ágyba bújnánk, levedlenénk a bőrünket, mert kényelmetlen. Reggelre szeretnénk másik bőrben ébredni…
Tallián Mariann írása

„Jó, persze, persze, akkor rettegtünk tőle, utáltuk is – de legalább embert nevelt belőlünk”, hallottam nem egyszer egy-egy tanárról, különböző társaságokban, amikor szóba került a klasszikus téma, az iskola. Sokszor eltűnődöm, hogy azok, akik az ilyen mondatokat mondják, komolyan gondolják-e, vagy csak egyszerűen egy sztereotípiához kapcsolódnak, miszerint a szigorú tanár a jó tanár, és utólag valahogy rendbe akarják tenni egykori ellenérzéseiket…
Farkas Wellmann Éva írása

Jön az ősz, egyre sötétebb minden, jön a tél, a Nap már délután négy körül eltűnik, reggel meg nem akar felkelni. Ilyentájt szaporodnak a pozitív hangulatot erősítő (ál)hírek, a tökéletes étrendről és fogyásról, vagy arról, hogy a tudósok szerint nem kizárható az örök élet…
Gáspár Ferenc írása

A nagymamám magyar asszony volt, balmazújvárosi, de a pestiek biztosan nem értették volna egyetlen szavát sem, külön szótár kellett hozzá. Valójában csak akkor eszméltem rá, hogy a gyerekkorunkban használt szavak jelentős része másoknak ógörög, amikor Budapestre költöztem…
Döme Barbara írása

Az életben kevés fontosabb dolog van a víznél, amelyből minden élet jött, amely bolygónkat oly csodásan kékké teszi, amely képes életet adni és elvenni. Könnyen utánanézhetsz, hogy törékeny planétánkon mennyi az édes és a sós víz, elolvashatod a tengerek, óceánok, folyamok, tavak, fellegek, esők csodálatos körforgását…
Weiner Sennyey Tibor írása

A Klauzál téri csarnok bejáratának közelében egy svájci sapkás férfi ül hokedlin. Előtte egy kockás plédre kiterítve mindenféle ócskaság és régiség: szakadozott kötésű könyvek, megsárgult levelek, szakadt játékfigurák, kitüntetések a szocialista múltból, használatból kivont régi pénzek. Mikor közelebb lépek szemügyre venni a kínálatot, megakad a szemem egy celofánba tett papír húszforintoson…
Borbély László írása

Egy Charles Osborne nevű amerikai férfi csuklássorozata utánozhatatlan, legalábbis reméljük, hogy az. Osborne hatvannyolc évig csuklott folyamatosan – be is került a Guinness Rekordok Könyvébe. 1922 júniusában éppen disznóvágásra készült egy Iowa állambeli városban, amikor…
Király Farkas írása

Az október és a november számomra az év két legcsendesebb hónapja. Ahogyan az ősz lassan eluralkodik a természeten, ahogyan emlékezünk a hősökre, halottainkra, elhurcoltakra, a kevesebb fény, több sötétség ellepi a napjainkat, úgy a lelkem is csendesedik…
Lőrincz P. Gabriella írása