Fekete péntektől a januári leárazások végéig kevesebb volt a látogató a Hospice Házban, ahol Ani dolgozott, és kevesebb ember jelentkezett be gyógytornára Vivienhez.

– Nem érnek rá a derekukkal foglalkozni, mert vásárolni kell menni. Black Friday – diagnosztizálta Vivien az egészségjavulás gyökérokát, majd feltette lábát egy székre.

– Tavaly hallottam először a black Fridayról – válaszolta Ani.

– Dehát már nálunk is majdnem tíz éve van!

– Nem figyeltem föl rá. Időnként feltűnt egy-egy címben, hogy fekete péntek, de gondoltam, valami baleset volt az em hetesen, vagy megint valami szerencsétlen feküdt a vonat elé Pest és Fehérvár között.

– Ez népszerű vonal. Különösen Gárdonynál szeretnek a vonat elé ugrálni az öngyilkosok. Talán a ködös, szeles mikroklíma teszi. A szél megőrjíti az embereket. Meg persze a black Friday – toldotta meg Vivien.

– Mi bajod a fekete péntekkel?

– Ezzel kezdődik a fogyasztási láz minden évben. Fekete pénteken megindulnak az emberek bevásárolni, attól fogva nem állnak meg karácsonyig. Dugó van, és tömeg az üzletekben. Ha valamire véletlenül akkor van szükségem, nem tudom megvenni, mert ilyen lelkiállapotban forgolódó emberek közé életveszély bemenni – panaszkodott Vivien.

– Azért ne túlozz!

– Nem túlzok. Egyrészt, gondold el, mennyi kórokozóval köp szájba az a sok vásárló. Másrészt, minden évben történik szerencsétlenség ilyenkor. Megsérülnek emberek, még meg is halnak. – Vivien közben a telefonján matatott, majd folytatta:

– Tessék, itt van. Az Egyesült Államokban statisztikát is vezetnek róla. Tizennégy halott és száztizenhét sérült az elmúlt néhány évben. Megtapostak egy terhes anyát, megöltek néhány eladót, meg egymást. Egy nyomorult lapostévéért! Ha meg rendelek valamit, mert élőben vásárolni lehetetlen, akár két hetet is késik a kiszállítás!

– Azért ne túlozz! – mutatott rá újra Ani.

– Mondom! A múltkor gyógyszert rendeltem december elején. Csak Németországban kapható, nálunk nem. Nagyon vártam, de késett. Mert a laposagyúak új okostelefonját fontosabb kiszállítani!

– Hát, valóban előre vehetnék a gyógyszertári csomagokat. De legtöbbször lehet kérni gyors kézbesítést – javasolta Ani.

– Háromszor annyiért, és az sem időgarantált szolgáltatás. Én fizessek többet a harácsoló emberek miatt? Akik veszik a sok fölösleges szart! – háborgott Vivien.

– Sokan csak ilyenkor, a leárazások alatt engedhetik meg maguknak, hogy a szükségleteiket megvegyék. Nyilván nem jókedvükből járják a leárazásokat.

– Black Fridaytól január végéig. Hiszen karácsonykor csak szünetet tartanak, és másodikán már újra a boltokban vannak. Megveszik maguknak a szezonvégi kiárusításon, amit karácsonyra nem kaptak meg mégsem.

– Én is ilyenkor szoktam új ruhát venni – vallotta be Ani.

– Mert neked máskor nem lenne pénzed rá.

– Gondolom, másnak sincs.

Vivien erre felkacagott, majd rögtön magyarázkodott is:

– Nem ezen nevetek. Ezt nézd! – mutatta Aninak a mobilján a Csakahazai! csoport oldalát, ahol ez szerepelt: „Sziasztok! Ötleteket várok, mit vegyek egy olyan férfinek karácsonyra, akinek mindene megvan. Megvesz magának mindent, meg is kap mindent. A lányával és feleségével (velem) él.”

– Aha – váltotta ki Aniból a mérsékelt lelkesedést a népi humor, de Viviennek nem szegte kedvét.

– És a top komment: „Ajánlom, hogy nézz be az oldalamra. A képeken látható antik, úgy 70 éves berekfürdői üveggyárban készült kadmiumos üvegbucnik kitűnő választás. 219 van belőle. Ár: 1000 Ft/db. Csak egyben elvihető. A bucnik színárnyalatokban és buborékokban gazdag megjelenése különleges értékkel ruházza fel birtokosát antiksága mellett.”

– Mi az az üvegbucni? – kérdezte Ani.

– Nem tudom, de várjál, mert biztos ott lesz a kommentek között – pörgetett tovább Vivien – Meg is van! Ablakszem. De figyelj, ez is isteni, azt írja a Black Friday akciója alatt, „Küldetésünk, hogy forradalmasítsuk a tereinkben lévő növényekkel való interakciót.” Jaj, itt meg az a téma, hogy ki mekkora paplan alatt fér el a férjével. És figyi, ez meg szerintem a lánya pasijának keres, azt írja: „Húsz évesnek valami ajándékötlet? Valaki? Szereti az autókat, számítógépes játékokat, zenét. Esetleg asztali lámpa.”

– Aha – lelkesedett tovább Ani, majd visszatért az előző témára: – Nekem téli aláöltözetek kellenének.

Vivien meg sem hallotta, hanem már nevetve olvasta a következő ajánlatot:

– „Szakmám digitális karakter alkotó. Legyen az egy homályos emlék, ebből a tollból sosem fogy ki a tinta, szóval rendelj még ma! Az alkotást emailre elküldve kézbesítem.”

Aztán mégis felnézett:

– Vegyél az Outdoorban – ajánlotta Aninak.

– Ott nem tudok. Bezárnak fekete pénteken, és kiírják: „Hétvégén kirándulj, ne vásárolj!” Aztán persze gyere vissza hétfőn, és vásárolj akkor.

– Biztos ők is kirándulnak hétvégén, érthető.

– Vagy bevásárolnak valahol.

Vivienből újra kitört a nevetés, amit eddig igyekezett elfojtani. Mert a természet egyik alaptörvénye az, hogy amit erőszakkal elfojtanak, az még nagyobb erővel fog kirobbanni. Újra magyarázkodott, majd felolvasta a féktelen jókedve okát:

– Figyi, milyen tündérangyali ötlet, egy mesét írt valaki magának marketingszövegnek: „Aztán nagy hirtelenséggel kisgyermek sikongatás töltötte be a gyönyörű ősfás parkot, két angyali szőke fürtökkel ékesített aprócska tündéri fiúcska futott az árnyat ontó fához, apró lábacskájuk között kis lovacskával, minek a valódi szőrből készített sörénye szinte repült a szélben” – Vivien a térdét csapkodta, és közben ismételgette: – Lábacskájuk között kis lovacskával! Érted?

Ani megint csak annyit válaszolt:

– Aha. Olyan jó, amikor rossz a vicc.

Szilágyi-Nagy Ildikó