Zsurnál

Annyi lesz a pénzünk, mint a pelyva. A kisgyerek komolyan veszi, amit az apja mond. Én is mindig komolyan vettem, amikor apám, a szobrász időnként ezt így kijelentette. Igazam is volt, hiszen úgy viccelt vele, hogy a lelke mélyén hitt benne. Hogyan, miből leszünk gazdagok, erről nem esett szó, nem is éreztem szükségét a magyarázatnak…
Bencsik Gábor írása

Szeplős vagyok, fehér bőrű, a hajam színe vörös. Talán ezért is szerettem volna régóta eljutni Írországba. Írország felé tartok. Egy éve még egyáltalán nem gondoltam, hogy mindez igaz lesz…
Mirtse Zsuzsa írása

Ha erősen figyelek, megszólal a csend. Ilyenkor lehunyom a szemem. Apró fénykarikák és vonalak szabdalják az időt – a csendszeleteket azóta gyűjtöm, mióta egyedül maradtam…
Döme Barbara írása

Ma reggel a tükör előtt írtam. Nem tudom, miért. Talán ellenőrzésképpen. Vagy mert a fény úgy esett. Vagy mert úgy éreztem, nem vagyok egyedül a mondatokkalv…
Király Farkas írása

…jól tudta, hogy a szülei között volt valami kimondatlan gát, amitől ők úgy igazán sosem éltek boldogan. És ez a gát, ahogyan már meséltem erről, a hegedű megléte volt, ami útját állta végtelen boldogságuknak az erdő szélén…
Tallián Mariann írása

Tizenéveim végén, de még bőven a húszas éveimben is volt néhány reklám a tévében, amelynek vázlatosan ez volt a szerkezete: elhangzott, hogy milyen gyönyörű hajad lesz, ha a bizonyos, x vagy y nevű terméket használod, és a vége, mintegy csattanóként: sampon és hajbalzsam, egyben…
Farkas Wellmann Éva írása

Január vége felé lassan elfelejtjük a karácsonyi vásárlási lázat, az ünnep előtti rohamot, a fölösleges ajándékokat is visszacseréltük már. Lelassulunk, mintha most lenne advent, nem decemberben. Nem kapkodunk a vásárlással, legfeljebb unottan nézzük a kirakatokat: mi az, amit még megvehettünk volna, ami elmaradt?…
Gáspár Ferenc írása

Apró szemei egészen mélyen ülnek, kicsi bajuszt és katonai sapkát visel. Himbálódzik a falon: tik-tak, tik-tak. Egyszerre mozdul a kakukkos óra mutatójával – a kép, amelyen nagyapám látható, miután hazatért a második világháborúból. Anyám már beszélt, mire nagyapám hazaért…
Döme Barbara írása

A kerti leveleket jó ideje küldözgetem neked, és felteheted a kérdést, hogy mi ez a közvetlen hang? Miért éppen így? Miért „neked”? Sokat gondolkodtam azon, hogy mennyire elidegenedünk egymástól, bárhol és bármikor olvasol is, bárhol és bármikor élj is…
Weiner Sennyey Tibor írása

A polcon előrebillenve kissé régiesnek tűnő, megkopott könyv kandikál ki rendben sorakozó szellemtársai közül. Talán ezzel igyekszik magára vonni a figyelmet? Elképzelhető. Ámde az is fennállhat, hogy a rendellenes pozíció pusztán a véletlen műve, bár a vajákosok és látnokok hite szerint garantáltan nincsenek véletlenek. A fakuló nyomtatvány gerincszövegén ez betűzhető: Leonardo: A festészetről
Árkossy István írása