ZsurnálAjándékul a reményt
Október van, Mindszent hava. Apadnak a készletek. A nyarat feléltük, szeptemberben hirtelen beindult minden, mint az úthenger, maga alá temetve a nyár emlékeit, a buborékkönnyű szerelmeket, a stégeken ücsörgést, a mentás limonádét…
Mirtse Zsuzsa írása
ZsurnálHat százalék, avagy A költészet titkos szárnyalása
Többen és egyre gyakrabban hirdetik fennen az irodalom, az olvasás halálát, sőt gyanítom, hogy az előkészületeket is megtették már a végleges elföldelésre. Nehéz ügy ezzel annak szembesülni, aki az irodalomban él, patetikusan szólva: arra tette fel életét, esetleg egyszerűen csak nem ért semmi máshoz az égadta világon…
Farkas Wellmann Éva írása
ZsurnálNépünk dalai
Amikor a gyermekeknek népdalt tanítunk, magunk sem gondoljuk végig, hogy valójában egy világnézetet adunk át. A magyar népdal egy különleges összekötőszál minden ember számára, aki magyar nyelven beszél; mintha a nyelven belül egy újabb nyelv jelenne meg…
Lőrincz P. Gabriella írása
ZöldTeremtő falképek
A művészet lehet öngondoskodás, de általa másokért, a közösségért is tehetünk. Olyan kreatív eszköz, amellyel a fiatalokat önismeretre, felelősségvállalásra, a gondoskodás fontosságára taníthatjuk. Mindezeket olyan különleges szituációban vitték véghez Czeglédy Zoltán, az Aelia Sabina Alapfokú Művészeti Iskola művésztanára és tanítványai a Gaudiopolis Békásmegyeri Evangélikus Szeretetházban, amely példaértékű lehet sok más intézmény számára.
Somogyi-Rohonczy Zsófia interjúja
ZöldA medve nem játék
Beke Csilla Réka vadgazda mérnökkel az erdélyi medvehelyzetről beszélgettünk.
Mirtse Zsuzsa interjúja
ZöldA fába szorult féreg – Ön tudta, hogy nem is igazi féreg?
Toportyánféreg, aranysakál, nádi farkas. Ilyen neveken ismert hazánk egyik gyakori „dúvada”, amely – mint ahogy a mondás is sejteti – régóta hadilábon áll az emberrel; fába szorítjuk – azaz csapdába ejtjük –, amire az jellegzetes vonyításba kezd. De miért „dúvad”, miért csapdázzuk e roppant impozáns kutyafélét, amellyel még Toldi Miklós is hősiesen megküzdött a nádasban?...
Pánczél András írása
Kaleidoszkóp„mindenhol otthon vagy, és mindenhol istenigazából”
Redő Ferenc régésszel Kovács katáng Ferenc beszélgetett
EsszenciaLeiter Jakab és a többiek
Gáspár Ferenc írása Magyar Miklós Én, szegény Villon című kötetéről
PremierA zebrán túl
Szemelvények Kovács katáng Ferenc verseskötetéből
Csillagvizsgáló
Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festménye valójában egy kiterített horoszkóp, a mindenség rajza, amelynek középpontjában Jézus ül. Az utolsó vacsora kódolt üzenetet, titkos tudást közvetít. Ahogy minden ember horoszkópja. Mert mindenki születésének óraképe magában foglalja mind a tizenkét csillagjegyet. A hétköznapi ismeret, hogy ti. valaki a Szűz vagy a Vízöntő jegyében született, csak a Nap helyzetéről ad számot. Míg a Nap által jelzett tudatosságunkról tudván tudunk, azért a többi jegy is szerepet kap, noha sokszor csak mint tudattalan tényező. Leonardo keresztény jelenetbe öltöztette a csillagfejtők eme tudását. Az asztal, azaz az ekliptika kerületére ültette be apostolait a tizenkét csillagjegynek megfeleltetve, majd kiegyenesítette a kört. A negatív, nőies jegyeket (föld- és vízjegyek) Krisztus bal oldalára, a pozitív, férfias jegyeket (tűz- és levegőjegyek) Krisztus jobb oldalára helyezte. Ennek megfelelően a kép bal oldala árnyékba borul, a jobb pedig fényteli. Az apostolok a jegyek elemi felosztása szerint hármas csoportokban ülnek Jézus körül. Balról jobbra haladva sorrendben: föld-, víz-, tűz- és levegőjegyek. Közülük a tűzjegybe sorolt Nyilas-szimbólum kiemelkedik – ő a szívét nyitja meg Jézus előtt.
CsillagvizsgálóPázmány Péter csillagai
1570. október 4-én déli 12 óra 4 perckor született meg Nagyváradon Pázmány Péter…
MacskakörömA reménység egy madárka, amely már tudja, hogy hajnalodik, pedig még sötét az ég.
Rabindranath Tagore