ZsurnálIdegen?
Angoltanári éveim óta folyamatos harcot vívok a felejtés ellen. Nem a diákokkal kapcsolatos emlékeimért küzdök, azok meglehetősen elevenek ma is – a nyelvet szeretném az életem részének tudni, méghozzá minél jobb állapotban. Amikor először rám ijesztett a stagnálás, a kopás, az elvesztés réme, azonnal riadót fújtam…
Farkas Wellmann Éva írása
ZsurnálKüldetés
…Néha az ablakhoz léptem. Néztem a távolban az ezeréves templomot, amely úgy ágaskodott az égnek, akár egy tű. Máskor meg felkelt a hold. Vörös fénye beragyogott a szobámba. Kórterem, így hívták, de én tudtam, hogy ez csak álca. Csali. Egy szép napon majd minden kiderül…
Gáspár Ferenc írása
ZsurnálDemens szerelem
Leírtam egy papírra, hogy ő a szerelmem, aztán még egyszer, és a kis cetlit négyrét hajtogatva mindketten betettük a tárcánkba, oda, ahol a legfontosabb dolgainkat tartjuk. A teásbögréből kitáncoló gőzön át néztem, ahogy kémleli az arcom. Közelebb ültem hozzá, és megfogtam a kezét. Kacagtunk, és hangosan kimondtuk: ma jó napunk van, mert emlékszünk egymásra…
Döme Barbara írása
ZöldAmeddig visz a lábunk
…mi, emberek a természetet egy rendkívül félelmetes világnak észleljük. Egy világnak, amelyben minden más szereplő kompetensebb nálunk. Még azok is, amelyek elvileg minket szolgálnak: a kutyánknak jobb a szaglása, mint nekünk, a macskánk pedig lát a sötétben! Hogy lehetünk egy ilyen helyen a tápláléklánc csúcsán?...
Sarnyai Benedek írása
ZöldViharban szivárvány
…A szárazság nem úgy érkezik, mint egy földrengés vagy egy árvíz. Hanem észrevétlenül. Lassan kúszik be a mindennapjainkba. Először csak kevesebb az eső, aztán mélyebbre kell ásni a talajban a nedvességért, később kiég a fű, elmarad a termés, végül pedig egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már nem is emlékszünk, milyen volt, amikor magától értetődően esett…
Kovács Dániel Gábor írása
ZöldA növényeken keresztül látott világ
Tokodi Edina útja a Magyar Képzőművészeti Egyetemtől a milánói Accademia di Belle Arti di Brerán át egészen az Amerikai Egyesült Államokig vezetett. Tizenhat évet töltött New Yorkban, ahol világlátására, a növényekkel való kapcsolatára is nagy hatást gyakorolt a kulturális közeg. Legutóbbi, Textilgyárbéli kiállítása is a természet eszközeivel tematizálja az ember és természet viszonyát. Alkotásai módszertanáról, kultúrák közötti utazásokról beszélgettünk.
Somogyi-Rohonczy Zsófia interjúja
Kaleidoszkóp„Elmondtam azt, amitől megfulladtam volna, ha nem mondom el”
Meister Évával Viola Szandra beszélgetett
EsszenciaBeleesett, mint Obelix a kondérba
Nagy Koppány Zsolt írása a Hogyan esett bele Obelix a druida kondérjába, amikor kicsi volt című kötetről
PremierKrisztus-látomások / Christus-visionen
Szemelvények Rainer Maria Rilke vereskötetéből Suhai Pál fordításában
Napi klasszikusPercy Bysshe Shelley: Óda a nyugati szélhez
Tóth Árpád fordítása
Csillagvizsgáló
„…isteni létben Erószt gondolta ki ő legelőször…” – ennyi maradt ránk a vágy istenéről Parmenidész töredékeiben. A szerelem, a vágy megszemélyesített istene (erósz a görögben vágyat jelent) megelőzött mindenki mást, Khaosz őt teremtette elsőként. Gyakran ábrázolják kisdedként: anyja, Aphrodité – akit egy másik teremtéstörténet mégis elébe helyez az időben, de nem az uralomban – bánatára ugyanis sokáig nem akart növekedni. Ezért nemzett neki apjával, Arésszal új testvért, Anterószt, kinek neve viszontvágyat jelent. Vele versengve, s játszva nőtt aztán Erósz szépséges ifjúvá, jelképezve, hogy a szerelem is csak viszonozva nőhet naggyá és erőssé.
CsillagvizsgálóKisfaludy Sándor csillagai
1772. szeptember 27-én éjféli 1 órakor született a költő Sümegen…
MacskakörömAz ihlet lovára nehéz felkapaszkodni az embernek, de ha egyszer nyeregben van, akkor nincs leszállhatnékja addig, míg le nem szédül.
Móra Ferenc
ÍRÓMOZI
Az Olvasat a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával jelenik meg.













Feliratkozás!