Olvasat – Irodalom és irodalom

ZsurnálMacskaságaim 6. – Salak kettő

5 nov

…A kicsi Salak nem véletlenül kapta a nevét: nemcsak külsőleg hasonlított az első Salakra, hanem viselkedésében is. Ugyanazokat a dolgokat szerette, ugyanazokat a bolondos szokásokat követte, pedig semmi köze nem volt az elődjéhez, és nem is ismerhette. Úgy éreztem, az első teknőc cicám elvesztése után a Jóisten ajándékul küldte a két kis bársonytappancsút…
Lőrincz P. Gabriella írása

ZsurnálFénynyalábok november 4-re

4 nov

…ez a nap fekete betűkkel vonult be a magyar történelembe, noha a harcok még több mint egy hétig elhúzódtak. Az utolsó nemzetőrosztagok november 11-én tették le a fegyvert. Harcoltak, amíg csak tudtak, amíg valamennyi esély látszott, s amikor már nem volt esély, azért…
Gáspár Ferenc írása

ZsurnálHa az utolsó nap

3 nov

…Ha valóban ez lenne az utolsó napom, és erről tudomásom lenne, talán megpróbálnám szétválogatni a gondjaimat. Miután több órát töltenék ezzel, mert külön kupacba raknám a munkahelyi, a magánéleti és a megíratlan novellákkal kapcsolatos gondjaimat, eszembe jutna, hogy amit most csinálok, teljesen fölösleges, hiszen az elmúlással a gondjaim is eltűnnek…
Döme Barbara írása

ZöldA vékony vörös vonal

3 nov

Az őrület határán (1998, James Jones A vékony vörös vonal című regényének adaptációja) nem egy háborús film. Sokak szerint nem is film, egyáltalán: sokak szerint semmi sem film, amit Terrence Malick rendezett. Ha valaki esetleg nem ismerné, ez a mozgóképes alkotás – ezt a kifejezést használom, hogy ne kelljen filmnek nevezni – ugyanabban az évben került a mozikba mint a Ryan közlegény megmentése…
Sarnyai Benedek írása

ZöldHatártalan kékség

31 okt

A környezeti bölcsészet (environmental humanities) tudományterületeken átnyúló értelmezési keretén belül Steve Mentz az elsők között körvonalazta a kékbölcsészet (blue humanities) trendjét, amely az óceánok és a tengerek irodalmi szerepére koncentrálva kimozdítja a napnyugati gondolkodást a (szó szerint vett) földhöz ragadtságából…
Smid Róbert írása

ZöldMenjünk le a Büdös-tóra

27 okt

Szokták volt mondani, hogy az ember legszebb évei az egyetemi évek. Magam is csak megerősíteni tudom ezt a közhelyet. Hiszen ami közhely, az többnyire azért válik azzá, mert van benne valami igazság…
Kovács Dániel Gábor írása

KaleidoszkópA művészet megtalálja magának az utat a befogadók felé

Mérő Lászlóval Pál Andrea Bernadett beszélgetett

EsszenciaNem egyszeri vendégség

Gáspár Ferenc írása Az év novellái 2026 című kötetről

PremierSzarvasűző messzeségek

Részlet a kötetből

Napi klasszikusLi Sang-jin: Tücsök

Kosztolányi Dezső fordítása

Csillagvizsgáló

Apollón, a szépséges napisten, a megváltás és tisztánlátás jós istene nemcsak üdvösséget és áldást hozó oldaláról volt ismert az antik világban: gyilkos és pusztító is tudott lenni haragjában, ahogy azt Homérosz is megénekelte az Iliászban. Dögvészt és pusztító aszályt, hőséget hozhat az akarnok és dölyfös emberekre, ahogy a Tróját ostromló sereggel is tette, mikor Agamemnón megsértette papját betörve templomába. Ekkor Apollón haragjában leszállt olümposzi magaslatáról, és ezüst íjából láthatatlan aranyos nyilakkal lődözte le a harcosok öszvéreit, kutyáit, majd végül őket magukat. A földet felperzselte, kiszárította, a háborúskodókat hőséggel és járvánnyal sújtotta. Mindeközben ő maga a saját fényében, a napban fürdőzve láthatatlan maradt. De az avatottak tudták jól, ki és miért bünteti őket.