Macskaköröm

Az ember sohase léphet ki önmagából, ezért nincs tárgyilagos művészet és tárgyilagos kritika. Be vagyunk zárva személyünkbe, mint életfogytig való börtönbe, s ez egyike legnagyobb nyomorúságunknak.

(Móra Ferenc)

Ha valóban van még elvégezni való munkám itt, nem pusztulhatok el. S ha elpusztulok, akkor nem volt már értelme annak, hogy éljek. Tegnap éjjel a polcokat néztem. A nagy életművek mind ezt bizonyítják... és ahogy születtem, – mert születtem valamire, különben miért lett volna az áldozat.

(Radnóti Miklós)

Most arra vágynék, hogy ne legyen arcom, legyek olyan, mint egy összegömbölyödött sün, amelyik este kel csak útra az utcai árkokban, óvatosan felkapaszkodik a parton, és a csillagokba dugja szürke orrát.

(Rainer Maria Rilke)

Meglehet, nem is olyan értékes az én időm, de tény és való: rettenetesen szenvedek, valahányszor úgy látom, hiába vesztegettem.

(Italo Svevo)

Egy cseppnyi megelőzés annyit ér, mint egy pohár ellenszer.

(Benjamin Franklin)

Aki az igazságot akarja, a legnagyobb terhet akarja.

(Tamási Áron)

Kit tudsz megnevezni, aki az időnek valamelyes értéket tulajdonít, aki megbecsül egyetlen napot, aki feléri ésszel, hogy naponta meghal? Tévedés ugyanis, ha azt hisszük, hogy a halál még távol van tőlünk: nagy része már el is hagyott bennünket.

(Lucius Annaeus Seneca)

A költészet erőteljes érzelmek spontán kiáradása.

(William Wordsworth)

Az idő nem irgalmaz az emberi szívnek, és kacagja szomorú küzdelmét az emlékért.

(Rabindranáth Tagore)

A valóság a lélek, az illúzió a világ. Rettenetes, hogy mi fordítva élünk. Ténynek vesszük a világot, mivel merevebb, közönyösebb, és „tényszerűbb”. Holott csak formája a rugalmas léleknek, mint pohár víznek a pohár.

(Pilinszky János)