Macskaköröm

Az utazás csak akkor szórakoztató, ha van az embernek otthona, ahová visszatérhet.

(Irwin Shaw)

Nem az a misztikum, hogy milyen a világ, hanem az, hogy van.

(Ludwig Wittgenstein)

Az idők méhében sok minden vajúdik, ami várja, hogy világra szüljék.

(William Shakespeare)

Az Isten is csak egy másik művész. Kitalálta a zsiráfot, az elefántot és a macskát.

(Pablo Picasso)

Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek szíve van. Aki ráborul s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna testéhez, rejtélyes dobogást hall alant, mintha egy óriási kalapács tompa ütései volnának, száz mérföldnyire mélyen belsejében; a szíve dobogása az. […] Nagy szárazság idején keble fölrepedezik s mint a szenvedő anya emlőin a gyermek, növényzete elsínylik, elsatnyul, míg ellenben harmatos hajnalon egész valója vidám mosoly.

(Mikszáth Kálmán)

Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást?

(Márai Sándor)

Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát, és ellátjuk minden jóval, nem fog megharapni. Ez a legfőbb különbség a kutya és az ember között.

(Mark Twain)

Nem akarok olyan lenni, mint a többiek. Egy új világot akarok felfedezni.

(Marc Chagall)

Az árnyékok beleolvadnak az éjszakába, és a hajnalfényből tör elő a napsugár.

(Charlie Chaplin)

Az ihlet lovára nehéz felkapaszkodni az embernek, de ha egyszer nyeregben van, akkor nincs leszállhatnékja addig, míg le nem szédül.

(Móra Ferenc)