Macskaköröm

A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.

(Albert Einstein)

Minden elmúlik: századunk, földünk és mi magunk, és nagy szerencsénkre, a jövendő elrejtezik szemünk elől s nem férhetünk hozzá, mert ha nem így lenne, örömeink hamvukba halnának születésük pillanatában.

(Robert Merle)

Ha a könyvek között válogatok – elfeledem a világ zsongását.

(Rabindranáth Tagore)

A temető ékszerei a halál kirakata. Mintha vásárt és versengést, diadalt és bukást látnék az enyészetben. Jobban szeretem a virágot a síron. A virág nem hazudik, nem hivalkodik, nem dicsekedik. Elhervad, mint a halott. Elhervad, mint a halott emlékezete az élők szívében.

(Eötvös Károly)

Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig.

(Herman Hesse)

Eszembe jutottak a könyvek. S most először értettem meg, hogy minden könyv mögött egy ember rejlik. Egy ember, akinek gondolatai támadtak, aztán hosszú idejébe tellett, amíg papírra vetette őket.

(Ray Bradbury)

Isten a kar; a véletlen: parittya; ember: kavics. Próbálj ellenállni, ha ki vagy röpítve.

(Victor Hugo)

Ne kívánd azt, amit általában örök hírnévnek, halhatatlanságnak neveznek, mert semmit sem érsz vele, ha emléked holtod után is megmarad a jövő nemzedékek emlékezetében, mint összeszáradt múmia a piramisban. Amit a nagy emberek halhatatlanságának mondanak, nem örök élet, még csak nem is örök emlékezetesség, hanem pár száz vagy pár ezer évvel későbbre halasztódó feledés.

(Weöres Sándor)

A boldogság is bennünk van, ahogy benne van a földben és a vízben s az egész közönyös létezésben.

(Márai Sándor)

A barát olyan ajándék, amit te adsz önmagadnak.

(Robert Louis Stevenson)