Macskaköröm

Az öröm nem a túlvilág privilégiuma.

(Prohászka Ottokár)

Harcba kell szállnunk azért, ami elveszett, hogy a járulékos elemek nyomasztó romhalmaza alól ismét kiszabadítsuk a lényeget: emberi időnk isteni jelentését. De ehhez ismét egész hit kell, s nem csak az adott egy-két nap, hanem az egész esztendő erőfeszítése.

(Pilinszky János)

Életünk nemcsak cselekedetek, de talán még inkább a várakozás iskolája.

(Pilinszky János)

A gyermekkor neszek, illatok és tarka képek kavalkádja, amely köré a ráeszmélés idővel sötét fátylat sző.

(John Betjeman)

Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik s az ember lelke lát.

(Jókai Mór)

Mert a belső csend a legfontosabb. Az ordító világ közepette a lélek egyenletes, alig borzoló hullámzását megteremteni; azt az életérzést, hogy Én-ünk legbelső titokszobáját nem rombolhatja össze semmi; vagyok aki vagyok, még fájdalomban is vagy örökös csatazajban.

(Jókai Anna)

A bürokrácia óriási gépezet, melyet törpék kezelnek.

(Honoré de Balzac)

A múltban van valami nyugalom és örökkévalóság, nem változik, és rajta van az öröklét érintése, mint egy festményen, bronz- vagy márványszobron. A jelen viharai és megrázkódtatásai nem hatnak rá, megőrzi méltóságát és tartását, arra csábítja a zaklatott lelket és megkínzott szellemet, hogy a múlt boltíves katakombáiba meneküljön. Ott békesség és biztonság van.

(Dzsaváharlál Néhrú)

Az ember, bárki legyen is, mindig és mindenütt úgy szeretett cselekedni, ahogy akart, nem pedig úgy, ahogy a józan ész és az előny parancsolta; akarni pedig akarhat bárki bármit, tulajdon érdekei rovására is.

(Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)

Az isten nap, éj, tél, nyár, háború, béke, elteltség, éhség. És változik, miként a tűz, amikor elvegyül füstölőkkel, nevet kap aszerint, hogy melyik minek érzik.

(Hérakleitosz)