Macskaköröm

Számomra a fák mindig is a leghitelesebb tanítómesterek voltak.

(Hermann Hesse)

Az emlék olyan, hogy attól sóhajtani kell, mert belül valami elolvad.

(Jókai Anna)

Minden művészet egyazon forrásból ered.

(Liszt Ferenc)

Inkább hiszékeny vagyok, mint gyanakvó, még ha becsapnak is. Mert ha hiszékeny voltam és becsaptak, egy pillanatig szenvedek, de a gyanakvás egy életen át gyötri az embert.

(Paul Gauguin)

A reménytelen szerelem sokkal költőibb, költői feldolgozásra sokkal alkalmasabb, mint a boldog szerelem. A költőt is sokkal jobban ihleti: mert az ihlet legfőbb táplálója a vágy, és az ember nem az után vágyódik, aki mellette van, hanem az után, aki messze, elérhetetlenül messze van.

(Szerb Antal)

Az erkölcsi törvény nem ismer tudóst és tudatlant, vagyonost, szegényt. Akármi van a fejemben, a Sinai-hegy nekem sem adott külön tízparancsolatot.

(Németh László)

Ha az ember egészen magára marad, kezdi nagyon különös módon szemlélni a dolgokat. A fák megszűnnek fák lenni, a föld emberi arcot ölt, a kövek regélni kezdenek.

(Émile Zola)

Hiszek abban, hogy az embernek van egy magasabb küldetése, amit rábíztak. Értéknek azt tartom, ami ebből a világból olyan dolgot tud felmutatni, amely a bármikor érkező elmúlás pillanatával együtt nem enyészik el. Hiszem, hogy van, ami túléli az embert, van, ami túléli az írót. És ez nem minden esetben a könyve. Lehet, hogy egy mondata, lehet, hogy egy megérintő sugallata, ami egy másik emberben megfogan.

(Jókai Anna)

Az élet egy maszk, amin keresztül a mindenség kifejezi önmagát.

(Frank Herbert)

Gyanakvó pesszimizmusomat semmi sem hívja ki annyira, mint a női szépség. Ha diktátor volnék, minden szép nőt becsukatnék. A világ menete sokkal békességesebb lenne.

(Szerb Antal)