Címke: Nagy Koppány Zsolt

7
máj

Humor a szégyenpadon

…az irodalmi „szakma” nem szereti a humort. Fanyalog a humortól, alávalónak és a „komoly” szövegeknél alább valónak érzékeli és főleg értékeli a humort – valami mély és szinte ösztönös, mindenesetre zsigeri undorral, de minimum távolságtartással viszonyul hozzá, azzal kezeli…
Nagy Koppány Zsolt írása
9
ápr

Az olvasás vége

A kilencedik kerületi, név szerint Ferencvárosi Művelődési Központban, a bejárat mellett van egy szép nagy könyvespolc, ahová bárki bevihet és ahonnan bárki elhozhat könyveket. Én, mint könyvfetisiszta, természetesen soha nem viszek oda semmit, de a szabadrablás örömével vetem rá magam a polcra minden alkalommal, amikor ott járok…
Nagy Koppány Zsolt írása
19
Már

Mikor beszéljünk irodalomról?

Az irodalomról nem kell beszélni, és az irodalomról nem beszélni kell. Hallgatni kell róla, és olvasni kell. Beszélni veszélyes: mert általában nem az irodalomról beszélünk, hanem az irodalom ürügyén az irodalmi életről – és az tényleg veszélyes. Ha mégis sikerül csak az irodalomról beszélni, akkor az meg… ne kövezzenek meg érte: unalmas…
Nagy Koppány Zsolt írása
7
ápr

A végtelenhez közelít

Az emberélet útjának felén túl, valamikor (egy-két héttel) a koronavírus-apokalipszis előtt – hosszú ideig minden bizonnyal utoljára – elmentünk családilag a Gyulai Várfürdőbe. Estefelé, tízpercnyire a zárás idejétől, módomban állt leroskadni az egyik nyugágyra… Nagy Koppány Zsolt írása
31
Már

Rinyátorok

Az alábbi tárcát még a koronavírusjárvány miatti intézkedések előtt írtam, mégsem találom érdektelennek a közlését. Egyrészt a benne felvetett problémák még hangsúlyosabbak most, hogy mindannyian „otthon maradunk”, másrészt számomra is üdítő dolog, hogy valami másról is írhatok, olvashatok, mint a vírusügy; valamiről, ami immár csak a régi, szép világban volt probléma, de már nem az – vagy nem úgy… Nagy Koppány Zsolt írása
24
Már

Kindle-öm, Kindle-öm, piros Kindle-öm

A legnagyobb könyvtárgyrajongók között tartom számon magunkat, nagyjából bármire hajlandóvá válok könyveim védelmében, vagy ha már kárt szenvedtek, a megtorlás érdekében. Egyszerűen szeretem, hogy vannak, a könyvespolc a kedvenc bútordarabom… Nagy Koppány Zsolt írása
17
Már

Minek? Minek? Minek?

Minek töltjük időnk egy jelentős részét olvasással, amely komoly szellemi ottlétet, olykor erőfeszítést igényel, elrabol a szeretteinktől, pénzt vele nem igazán lehet keresni, és más közvetlen haszna sincs, ha már utilitarista indulatok is vezérelnek, ahogy öregszünk. Szóval miért, minek olvasunk egyáltalán, ha úgyis elfelejtjük?… Nagy Koppány Zsolt írása
10
Már

Halak

Vannak nekünk szép halaink: nemrég vettük őket, a demokrácia és a politikai korrektség jegyében ugyanannyi nőstényt, mint hímet. Ez óriási hiba volt, mert mint megtudtuk, a hímek „hajtják” a nőstényeket, és nem volt bizony nálunk sem másként… Nagy Koppány Zsolt írása
3
Már

Memória

Írtam már arról, milyen különleges szellemi tapasztalat a legelső regényemet újra begépelni, találkozni egy fiatalemberrel. Nagyon lassan haladok, mert ez csupán úri passzió, minden más viszont, amit csinálok, munka… Nagy Koppány Zsolt írása
25
feb

Az ismeretlen olvasó

Legjobb tudása szerint ír mindenki (nem is tehet mást, nem is szabad mást tennie), de legtöbben, különösen az elején az olvasókat nem is látják. Lehet, nincsenek is… Nagy Koppány Zsolt írása