Címke: Nagy Koppány Zsolt

8
dec

Könnyezem

…Az ember hosszú élete során lát egy csomó öregembert, akik a hősi múltat felemlegetve elkezdenek könnyezni. Aztán lát egy csomó öregembert… akik csak úgy, maguktól, au naturel elkezdenek könnyezni. De még ezek a rozoga öregemberek is mindkét szemmel könnyeznek. Nem így én. Azt sem tudom, hogy álljak, hogy bohócarcomnak a kevésbé könnyezős fele mutatkozzék…
Nagy Koppány Zsolt írása
8
okt

Szigligeti anzix

…A szabadságot tanulni kell, vagy inkább újratanulni. Jó érzés, hogy mindezt én értem el magamnak. Én, egyesegyedül. Ha több nem lesz, ezt már akkor sem veheti el senki. Az ember így a negyvenes évei idusán megtanul örvendeni olyasmiknek, mint az ilyesmik…
Nagy Koppány Zsolt írása
10
szept

Emlékezetem furcsa titkai

Néha szeretek evidenciákat újra- és végiggondolni, mert messzibbre lehet jutni, mint a görcsös eredetieskedéssel, és a minap az jutott eszembe, nem is tudom, kicsoda, talán éppen Kosztolányi olvasása közben, hogy… kapaszkodjanak: minket, írókat, na jó, írócskákat kizárólag azok alapján fognak megítélni – ha egyáltalán –, és azok alapján fognak emlékezni ránk – ha egyáltalán! –, amit írtunk…
Nagy Koppány Zsolt írása
27
aug

She drinks

…Irónia, kifinomultság, néhány ecsetvonással felvázolt szomorú életképek mesteri egyvelege Mary Gauthier I Drink című, mindössze négy és fél perces dala…
Nagy Koppány Zsolt írása
23
júl

Tessék választani

A szóvicc csoda. A magyar nyelv csodája. Nem is vicc, szójáték. Nemes játék, versengés a múló nyelvidővel, annak legyőzése. Micsoda hagyományai vannak! Micsoda művelői! És talán az egyetlen nyelvi jelenség, amelyik a társadalom minden szegmensében nem csupán képviselteti magát, hanem lelkes követőkre, és persze művelőkre is talál…
Nagy Koppány Zsolt írása
25
jún

Észnél kell lenni

Rengeteg embert láttam megkeseredni az irodalomban. Még akik nem vallják be, azok is sírnak szobájuk félhomályában. Nem is keveset, jóféle sós könnyeket. Frusztrált, érzékeny, a megfeszüléstől pengő és zengő idegekkel vegetáló emberekkel van tele a literatúra sok száz éve, és ez alighanem így is marad…
Nagy Koppány Zsolt írása
7
máj

Humor a szégyenpadon

…az irodalmi „szakma” nem szereti a humort. Fanyalog a humortól, alávalónak és a „komoly” szövegeknél alább valónak érzékeli és főleg értékeli a humort – valami mély és szinte ösztönös, mindenesetre zsigeri undorral, de minimum távolságtartással viszonyul hozzá, azzal kezeli…
Nagy Koppány Zsolt írása
9
ápr

Az olvasás vége

A kilencedik kerületi, név szerint Ferencvárosi Művelődési Központban, a bejárat mellett van egy szép nagy könyvespolc, ahová bárki bevihet és ahonnan bárki elhozhat könyveket. Én, mint könyvfetisiszta, természetesen soha nem viszek oda semmit, de a szabadrablás örömével vetem rá magam a polcra minden alkalommal, amikor ott járok…
Nagy Koppány Zsolt írása
19
márc

Mikor beszéljünk irodalomról?

Az irodalomról nem kell beszélni, és az irodalomról nem beszélni kell. Hallgatni kell róla, és olvasni kell. Beszélni veszélyes: mert általában nem az irodalomról beszélünk, hanem az irodalom ürügyén az irodalmi életről – és az tényleg veszélyes. Ha mégis sikerül csak az irodalomról beszélni, akkor az meg… ne kövezzenek meg érte: unalmas…
Nagy Koppány Zsolt írása
7
ápr

A végtelenhez közelít

Az emberélet útjának felén túl, valamikor (egy-két héttel) a koronavírus-apokalipszis előtt – hosszú ideig minden bizonnyal utoljára – elmentünk családilag a Gyulai Várfürdőbe. Estefelé, tízpercnyire a zárás idejétől, módomban állt leroskadni az egyik nyugágyra… Nagy Koppány Zsolt írása