Címke: Nagy Koppány Zsolt

A szóvicc csoda. A magyar nyelv csodája. Nem is vicc, szójáték. Nemes játék, versengés a múló nyelvidővel, annak legyőzése. Micsoda hagyományai vannak! Micsoda művelői! És talán az egyetlen nyelvi jelenség, amelyik a társadalom minden szegmensében nem csupán képviselteti magát, hanem lelkes követőkre, és persze művelőkre is talál…
Nagy Koppány Zsolt írása

Rengeteg embert láttam megkeseredni az irodalomban. Még akik nem vallják be, azok is sírnak szobájuk félhomályában. Nem is keveset, jóféle sós könnyeket. Frusztrált, érzékeny, a megfeszüléstől pengő és zengő idegekkel vegetáló emberekkel van tele a literatúra sok száz éve, és ez alighanem így is marad…
Nagy Koppány Zsolt írása

…az irodalmi „szakma” nem szereti a humort. Fanyalog a humortól, alávalónak és a „komoly” szövegeknél alább valónak érzékeli és főleg értékeli a humort – valami mély és szinte ösztönös, mindenesetre zsigeri undorral, de minimum távolságtartással viszonyul hozzá, azzal kezeli…
Nagy Koppány Zsolt írása

A kilencedik kerületi, név szerint Ferencvárosi Művelődési Központban, a bejárat mellett van egy szép nagy könyvespolc, ahová bárki bevihet és ahonnan bárki elhozhat könyveket. Én, mint könyvfetisiszta, természetesen soha nem viszek oda semmit, de a szabadrablás örömével vetem rá magam a polcra minden alkalommal, amikor ott járok…
Nagy Koppány Zsolt írása

Az irodalomról nem kell beszélni, és az irodalomról nem beszélni kell. Hallgatni kell róla, és olvasni kell. Beszélni veszélyes: mert általában nem az irodalomról beszélünk, hanem az irodalom ürügyén az irodalmi életről – és az tényleg veszélyes. Ha mégis sikerül csak az irodalomról beszélni, akkor az meg… ne kövezzenek meg érte: unalmas…
Nagy Koppány Zsolt írása

Az emberélet útjának felén túl, valamikor (egy-két héttel) a koronavírus-apokalipszis előtt – hosszú ideig minden bizonnyal utoljára – elmentünk családilag a Gyulai Várfürdőbe. Estefelé, tízpercnyire a zárás idejétől, módomban állt leroskadni az egyik nyugágyra… Nagy Koppány Zsolt írása

Az alábbi tárcát még a koronavírusjárvány miatti intézkedések előtt írtam, mégsem találom érdektelennek a közlését. Egyrészt a benne felvetett problémák még hangsúlyosabbak most, hogy mindannyian „otthon maradunk”, másrészt számomra is üdítő dolog, hogy valami másról is írhatok, olvashatok, mint a vírusügy; valamiről, ami immár csak a régi, szép világban volt probléma, de már nem az – vagy nem úgy… Nagy Koppány Zsolt írása

A legnagyobb könyvtárgyrajongók között tartom számon magunkat, nagyjából bármire hajlandóvá válok könyveim védelmében, vagy ha már kárt szenvedtek, a megtorlás érdekében. Egyszerűen szeretem, hogy vannak, a könyvespolc a kedvenc bútordarabom… Nagy Koppány Zsolt írása

Minek töltjük időnk egy jelentős részét olvasással, amely komoly szellemi ottlétet, olykor erőfeszítést igényel, elrabol a szeretteinktől, pénzt vele nem igazán lehet keresni, és más közvetlen haszna sincs, ha már utilitarista indulatok is vezérelnek, ahogy öregszünk. Szóval miért, minek olvasunk egyáltalán, ha úgyis elfelejtjük?… Nagy Koppány Zsolt írása

Vannak nekünk szép halaink: nemrég vettük őket, a demokrácia és a politikai korrektség jegyében ugyanannyi nőstényt, mint hímet. Ez óriási hiba volt, mert mint megtudtuk, a hímek „hajtják” a nőstényeket, és nem volt bizony nálunk sem másként… Nagy Koppány Zsolt írása