Zsurnál

17
máj

Nagyanyám elfogadta – és te?

Nagyanyámon mindig otthonka volt, haját szoros kontyba fogta a feje tetetjén. Törékeny, kicsi asszony volt, csinos, pedig nem sminkelt, nem járt konditerembe. Nagyanyám simán lehetett volna az arca a ma annyira divatos Fogadjuk el önmagunkat! mozgalomnak, bár kötve hiszem, hogy azok a nők, akik egyébként ezt a szlogent szívesen hangoztatják, beengedték volna akár csak az előszobájukba is…
Döme Barbara írása
16
máj

A méhekről és a mézről – Kerti levelek 19.

Ha rám hallgatsz, különösen télen, egy-egy kiskanál mézet eszel ébredés után. Kinézel az ablakon, lassan és élvezettel veszed szádba a kanalat, a mézet gondosan lenyalod, s lelki szemeid előtt te is látni fogod a méhecskéket, a nap leányait, e csodás, zümmögő lényeket, ahogy átrepülnek a virágzó tájon, megtalálják a megfelelő virágot, nektárt és virágport gyűjtenek, s közben elvégzik legfontosabb munkájukat: a beporzást…
Weiner Sennyey Tibor írása
14
máj

Gyerekek és emberek

Már kisgyermekként is borzasztó magabiztosan és szuggesztíven tudtam magyarázni bármiről, ami abban a pillanatban érdekelt, legyen az dinoszaurusz, szerelem, háború, költészet, képzőművészet vagy színház. Milyen bájos is a gyermek, mikor meggyőződéssel fejti ki véleményét a maga gyermeki tudatával! Csak kamasz ne lenne belőle, mert akkor képessége már erősen idegesítő…
Juhász Kristóf írása
13
máj

Bírságolási krikszkraksz

Háromféle ember van: aki már parkolt tilosban; aki még nem, de fog; valamint aki nem vezet gépjárművet. Miután ezt a közhelyet ilyen szépen leírtam, bevallom, hogy az első csoportba tartozom: szánt szándékkal sosem, de figyelmetlenségből néha olyan helyen hagyom a kocsit, ahol nem volna szabad…
Király Farkas írása
12
máj

Versekkel teli élet

Amikor Kárpátalja szerzőire gondolok, az elsők között jut eszembe Füzesi Magda. Újságíróként, szerkesztőként, nyomdászként is tevékenykedett, mégis, ha megkérdeznék tőlem, hogy ki ő, csak azt tudnám mondani: kárpátaljai költő. Úgy gondolom, ez a legnagyobb megtiszteltetés, magasabban van a díjaknál, tisztségeknél, kitüntetéseknél…
Lőrincz P. Gabriella írása
11
máj

A vonal arca

…Az írás a legegyedibb személyiségi jegy, ami a lélek, a karizma és a vérmérséklet sajátos emulziójaként is felfogható, stigmatikus tükör, ugyanakkor jellegzetes tüneménye is annak a kornak, amelyben papírt látott – és ez alatt most nem az emberi életkort, hanem a történelmi idő korát értem –, hiszen az íráskultúra fejlődéstörténete is része az összkultúra fejlődéstörténetének…
Árkossy István írása
10
máj

Titoktudók

…Tudtam, mire számítsak, tudtam, miért megyek. Régi tárgyakat gyűjtött: annak idején napi készségként, kellékként használták őket az emberek. Faragott gatyamadzaghúzót, borotvatokot, gyufatartót, mángorlókat, csupa olyan eszközt, amelyekre ma már nincs szükség…
Mirtse Zsuzsa írása
9
máj

Az öreg tölgy látogatása

Az öreg tölgy előzmények nélkül, kilenc óra körül bukkant fel az estémben. Ahogy drótszamaram nyergén peckesen ülve megérkeztem az eldugott falucska határában álló kastélyba, a barátságos komornyik, nevezzük gumicsizmás éjjeliőrnek, azonnal figyelmembe ajánlotta a sokhektáros park büszkeségét, a hétszáz éves fát…
Zsille Gábor írása
7
máj

Humor a szégyenpadon

…az irodalmi „szakma” nem szereti a humort. Fanyalog a humortól, alávalónak és a „komoly” szövegeknél alább valónak érzékeli és főleg értékeli a humort – valami mély és szinte ösztönös, mindenesetre zsigeri undorral, de minimum távolságtartással viszonyul hozzá, azzal kezeli…
Nagy Koppány Zsolt írása
6
máj

Ismeretlen ismerősök

Libben a szoknya, fordul a derék, egy férfi kar felemelkedik, egy női pedig hozzásimul. Tangózik egy pár a harmadikon. Alattuk, egy emelettel lejjebb, két agár rohangál a lakásban, gazdijuk, egy sportos alakú, magas fiatal nő, épp ebédelni hívja őket. Az első emeleti gangon kékhajú kamasz leány kókuszdiót kalapál, egyik halántékát zöldre színezte tegnapelőtt…
Tallián Mariann írása