Címke: Zsille Gábor

25
okt

Egy bizonyos szerző

Nem, biztosan nem fogom nevesíteni, ki a főhőse ennek az írásnak. Nincs szócikke a Wikipédián, nem hivatkoznak rá szakmai körökben, sem a bulvársajtóban. Elég legyen annyi, hogy egy olyan költőről írok, aki idén halt meg. Nem volt nagy költő, sem jó költő – még közepesnek is csak jóindulattal minősíthetjük. Néha, tíz-húsz versenként egyszer, voltak sikerült mozzanatai…
Zsille Gábor írása
11
okt

Jelmondatok

A modernnek mondott ember életében az összegző, fajsúlyos gondolkodás háttérbe szorult, létünkről elsősorban anyagi értelemben töprengünk, és jóval kevésbé szellemileg vagy lelkileg. „Lelkizni”, hm, megmosolyogtató, illetve idegesítő…
Zsille Gábor írása
27
Sze

Na, ki lesz a győztes?

Legutóbbi két írásomban a verspályázatokon részvétellel foglalkoztam: személyes tapasztalataim alapján bemutattam, milyen torz körülmények apasztják a költő kedvét, hogy benevezzen egy-egy lírai versengésre, mígnem keserűen megállapítja, hogy az egésznek semmi értelme. Ettől függetlenül a soron következő pályázatra is beküldjük a műveinket…
Zsille Gábor írása
13
Sze

Különdíj

Az irodalmi életben a különdíj rendszerint a „csöndes szívás” kategória: nagyjából azt jelenti, hogy a nyertes a pénzdíjból nem kap, de adunk neki egy impraktikus porfogó tárgyat, hogy ne pampogjon…
Zsille Gábor írása
30
aug

Verspályázni nem érdemes

Nem érdemes részt venni verspályázatokon. Tudom, hogy ez így mellbevágó, de meg tudom indokolni. Ugyanis jó néhány variációs lehetőség van arra, hogy mi történik, ha mégis részt veszünk egy költészeti pályázaton – és sajnos mindegyik a távolmaradás mellett szól…
Zsille Gábor írása
23
aug

Kalandom Podlubkával

Szerdán reggel fél kilenckor rendezett állapotban, szellemi munkára készen reggeliztem egy székesfehérvári szállodában, amelyet a történelmi általánosságban vett magyar királyhoz címeztek. Szeretem ezt a szállodát, mert tágas, hagyományos, és néhány évvel ezelőtt úgy újították fel a legkorszerűbb igényeknek megfelelően, hogy tökéletesen megőrizték a patináját…
Zsille Gábor írása
16
aug

Píszí

Megfojt mindent a píszí, ez az álságos, kiherélt beszédmód. Ez a mai alaptézis, ez van. Önmagában az szomorú, hogy a píszí, vagyis a pc, a politically correct angol szavak rövidítése napjainkra mindennapos, teljesen bevett kifejezéssé vált. Magyarra fordítva: politikailag helyes beszédmód…
Zsille Gábor írása
9
aug

Fogkő

Ha bármilyen egészségügyi kérdésről van szó, a magyar emberben bekapcsol a tanácsadási kényszer: mindenki tud egy jobb alternatív gyógymódot, egy hatásosabb pirulát, port, teakeveréket, reszeléket. Magyarországon ötmillió orvos él és ötmillió gyógyszerész… Zsille Gábor írása
2
aug

Haramiából hős

Mielőtt ránk törne a járvány negyedik hulláma, és minden utazási tervünket zárójelbe tenné, június végén ellátogattam Lengyelországba. Szokásomnak megfelelően (talán tizedik alkalommal) ezúttal is megálltam a lengyel–szlovák határon hömpölygő Dunajec folyónál, kétórás tutajozásra… Zsille Gábor írása
26
Júl

A vidék diszkrét bája

Jaj, a lovaspatonai elágazás, csak azt feledném… Gyakorlatilag bármely magyarországi útkereszteződésben, ahol a kocsiknak fékezniük kell, esetleg néhány másodpercre megállniuk, felgyűlik a szemét. Mintha a magyarokban kialakult volna egy tudatalatti parancs: ha az elsuhanó táj megáll, azonnal tekerd le az ablakot, és ami éppen a kezedben van, hajítsd az útszélre… Zsille Gábor írása