Címke: Zsille Gábor

2
aug

Haramiából hős

Mielőtt ránk törne a járvány negyedik hulláma, és minden utazási tervünket zárójelbe tenné, június végén ellátogattam Lengyelországba. Szokásomnak megfelelően (talán tizedik alkalommal) ezúttal is megálltam a lengyel–szlovák határon hömpölygő Dunajec folyónál, kétórás tutajozásra… Zsille Gábor írása
26
Júl

A vidék diszkrét bája

Jaj, a lovaspatonai elágazás, csak azt feledném… Gyakorlatilag bármely magyarországi útkereszteződésben, ahol a kocsiknak fékezniük kell, esetleg néhány másodpercre megállniuk, felgyűlik a szemét. Mintha a magyarokban kialakult volna egy tudatalatti parancs: ha az elsuhanó táj megáll, azonnal tekerd le az ablakot, és ami éppen a kezedben van, hajítsd az útszélre… Zsille Gábor írása
19
Júl

Mindig van tét

Verőfényes, igazi nyári időszakot élünk, körös-körül zöld a világ – nem csoda, hogy a lágyabb szívű, ám pohosodásnak indult szerző úgy döntött: a vasárnapi táborzárást követően nem tér vissza az undok fővárosba, hanem még néhány napon keresztül emberhez méltó életet él, a Dunántúlon csavarogva… Zsille Gábor írása
12
Júl

Elveszett meszesgödör

Az első számú elveszett nemzedék, ahogy az köztudott, a huszadik század elején és derekán alkotó amerikai írók voltak. Közülük a legismertebbek Ernest Hemingway, Scott Fitzgerald, Ezra Pound, Thomas Stearns Eliot és Gertrude Stein. Közös jellemzőjük a kiábrándultság, a keserű ébredés az úgynevezett amerikai álomból… Zsille Gábor írása
5
Júl

Üdv, uborkaszeletek!

Laczkó Géza író, újságíró, aki a Nyugat folyóirat első nemzedékéhez tartozott, és amúgy nem volt költő, nagyon bölcsen megragadta a lényeget: „Aki verseket ír, általában nem kedveli a kitaposott utat.” Azt hiszem, a jó, a nagy, az eredeti költők mind így voltak ezzel, erre törekedtek, ezt az elvet követték, illetve követik napjainkban is… Zsille Gábor írása
28
jún

Költői szabadság?

A költői szabadság jegyében kiszínezhetünk egy fakó történetet, megragadhatjuk a közönség figyelmét, lehetünk érdekesek, egyéniek. A költői szabadság feljogosít arra, hogy ne untassuk az embereket. Viszont nem gondolom, hogy a költői szabadság univerzális felmentést adna a szakmai hiányosságok alól… Zsille Gábor írása
21
jún

Kötött formában szabadon

A magyar költészetben a harmadik évezred elején is népszerű az időmértékes verselés. Ez voltaképpen nem meglepő, hiszen anyanyelvünk bámulatosan alkalmas rá. Mintha az örökbecsű ókori poéták kimondottan a mi – akkoriban még nem is létezett – szavainkhoz találták volna ki… Zsille Gábor írása
14
jún

És tényleg nem

A fényképen látható szokványos szövegű, teljesen jellegtelen emléktábla Székesfehérvár történelmi központjában bújik meg, a Jókai utca 7. számú épület homlokzatán. Nem is értem, miért figyeltem fel rá múlt vasárnap… Ám ha már így történt, lefotóztam, és megpróbáltam ellenőrizni a valóságtartalmát… Zsille Gábor írása
7
jún

Első osztályú megye

Ha néhány önfeledt napra búcsút intek lakóhelyemnek, Budapestnek, azt az elvet követem, hogy megpróbálok terepszínűvé válni. Külföldön nem mászkálok térképpel a kezemben, Tallinnban észt étteremben étkezem, Zágrábban horvát nemzeti ételt rendelek és így tovább. A magyar vidéken időzve is az adott tájegység gasztronómiai sajátosságait fogyasztom… Zsille Gábor írása
31
máj

Tíz verssor körül egy évszázad

Születésem előtt tizenöt hónappal, 1970 decemberében egy huszonhat éves kertészmérnök, Hibbey Lelle Zsuzsanna budapesti lakos a tizennegyedik kerületben, vagyis Zuglóban, az Ajtósi Dürer sor és a Népstadion út sarkán figyelmetlenül kelt át az úttesten, és egy nagy sebességgel érkező gépjármű halálra gázolta… Zsille Gábor írása