Címke: Zsille Gábor

29
aug

Vidralesen

Kéthetes vívódás után írom ezt a tárcát. Hiszen arra készülök, hogy beszámoljak egy csodálatos természetvédelmi területről, bolygónk egy békés pontjáról. Márpedig a természetnek egyáltalán nem tesz jót az ember jelenléte – minél többen látogatják, annál nagyobb a pusztítás…
Zsille Gábor írása
15
aug

Szabadságon a hivatás

…Egy szerelő megteheti, hogy két hétig nem megy be a műhelybe, és a tengerparti nyaralására nem viszi magával a szerszámkészletét; a fogorvos viszonylag könnyen megvalósítja, hogy fogók és fúrófejek nélkül messzire utazik a rendelőtől, és strandolás közben, egy napozógyékényen nem töm fogakat passzióból. Hanem egy költő, egy író… Munkaeszközeink (látás, agy, képzelőerő, kézfej) egyfolytában nálunk, sőt bennünk vannak…
Zsille Gábor írása
1
aug

Interjúzni veszélyes

Tizenöt évvel ezelőtt egy katolikus hetilap szerkesztőségében dolgoztam, oxigénpalackkal alámerülve az egyházi élet túlnyomórészt nem szépirodalmi tengerében, mi több, óceánjában. Akárhogyan is, stílusgyakorlatnak hasznos volt, de számos eset bizonyítja, hogy nem szabad tartósan zsurnalisztának maradni, mert az legyilkolja a költőt…
Zsille Gábor írása
18
júl

Miszter Furcsa 70

Tizenöt évvel ezelőtt történt, akkor még ifjú voltam és bohó. Előadónak hívtak egy székesfehérvári konferenciára, a városháza dísztermébe. A délelőtti ülésszakon egy Bakonyi István nevű, ötvenes éveiben járó férfi elnökölt – életemben először láttam…
Zsille Gábor írása
4
júl

Forgópisztoly, búcsúlevél

A megválaszolhatatlan kérdések sorába tartozik a réges-régi talány: mikortól tekinthető valaki költőnek? Hiszen kamaszfejjel szinte mindenki ír verseket a saját bonyolult, meg nem értett lelke rezdüléseiről, a világfájdalomról, a mulandóságról, főként pedig a szerelemről…
Zsille Gábor írása
20
jún

Kivívni a szabadságot

…konferenciaszervezői körökben valamiért eluralkodott az a téveszme, hogy a felnőtt vendéget egy-két órán keresztül békén hagyni: udvariatlanság. Pedig nem az, éppen ellenkezőleg. Úgy vagyok vele, hogy ha vendéglátóim maguktól nem adják meg a szükséges szabadidőt, akkor én önkényesen megteremtem magamnak…
Zsille Gábor írása
6
jún

Zombijárat

Az irodalmi élet egyik sajátos, színes szeletét úgy hívják: konferencia. Például most, pünkösd napjaiban egy krakkói tanácskozáson veszek részt, amely roppant elegáns elnevezést kapott: a lengyel irodalom fordítóinak világkongresszusa. Ez egy kiváló rendezvény, jó nekünk itt, ám minden erénye mellett lehetőséget ad, hogy eltöprengjek a konferenciázás műfajáról…
Zsille Gábor írása
23
máj

Toronyszoba

Néhány nappal ezelőtt Székesfehérváron jártam, és előadóként részt vettem a Kalász Márton tiszteletére tartott minikonferencián, magyarul emlékülésen. Öt helyi kulturális, illetve oktatási intézmény szervezte, és a Vörösmarty Mihály Könyvtár patinás olvasótermében zajlott…
Zsille Gábor írása
9
máj

Az öreg tölgy látogatása

Az öreg tölgy előzmények nélkül, kilenc óra körül bukkant fel az estémben. Ahogy drótszamaram nyergén peckesen ülve megérkeztem az eldugott falucska határában álló kastélyba, a barátságos komornyik, nevezzük gumicsizmás éjjeliőrnek, azonnal figyelmembe ajánlotta a sokhektáros park büszkeségét, a hétszáz éves fát…
Zsille Gábor írása
25
ápr

Zsennyén a csend

Két szép hetet tölthetek Zsennyén, ebben az apró faluban, amely Sárvár és Szombathely között található. Természetesen ide is hű társammal, a drótszamárral érkeztem, Sárvár felől. Húsz kilométer Ikerváron, kisebb majorságokon, majd Meggyeskovácsin és Rumon keresztül (utóbbi település nevét nem matrózok adták), s amikor az alkonyi fényben végül a zsennyei bekötőúton tekertem, három őz vágtatott át az úton, közvetlenül előttem…
Zsille Gábor írása