Címke: Zsille Gábor

9
aug

Fogkő

Ha bármilyen egészségügyi kérdésről van szó, a magyar emberben bekapcsol a tanácsadási kényszer: mindenki tud egy jobb alternatív gyógymódot, egy hatásosabb pirulát, port, teakeveréket, reszeléket. Magyarországon ötmillió orvos él és ötmillió gyógyszerész… Zsille Gábor írása
2
aug

Haramiából hős

Mielőtt ránk törne a járvány negyedik hulláma, és minden utazási tervünket zárójelbe tenné, június végén ellátogattam Lengyelországba. Szokásomnak megfelelően (talán tizedik alkalommal) ezúttal is megálltam a lengyel–szlovák határon hömpölygő Dunajec folyónál, kétórás tutajozásra… Zsille Gábor írása
26
Júl

A vidék diszkrét bája

Jaj, a lovaspatonai elágazás, csak azt feledném… Gyakorlatilag bármely magyarországi útkereszteződésben, ahol a kocsiknak fékezniük kell, esetleg néhány másodpercre megállniuk, felgyűlik a szemét. Mintha a magyarokban kialakult volna egy tudatalatti parancs: ha az elsuhanó táj megáll, azonnal tekerd le az ablakot, és ami éppen a kezedben van, hajítsd az útszélre… Zsille Gábor írása
19
Júl

Mindig van tét

Verőfényes, igazi nyári időszakot élünk, körös-körül zöld a világ – nem csoda, hogy a lágyabb szívű, ám pohosodásnak indult szerző úgy döntött: a vasárnapi táborzárást követően nem tér vissza az undok fővárosba, hanem még néhány napon keresztül emberhez méltó életet él, a Dunántúlon csavarogva… Zsille Gábor írása
12
Júl

Elveszett meszesgödör

Az első számú elveszett nemzedék, ahogy az köztudott, a huszadik század elején és derekán alkotó amerikai írók voltak. Közülük a legismertebbek Ernest Hemingway, Scott Fitzgerald, Ezra Pound, Thomas Stearns Eliot és Gertrude Stein. Közös jellemzőjük a kiábrándultság, a keserű ébredés az úgynevezett amerikai álomból… Zsille Gábor írása
5
Júl

Üdv, uborkaszeletek!

Laczkó Géza író, újságíró, aki a Nyugat folyóirat első nemzedékéhez tartozott, és amúgy nem volt költő, nagyon bölcsen megragadta a lényeget: „Aki verseket ír, általában nem kedveli a kitaposott utat.” Azt hiszem, a jó, a nagy, az eredeti költők mind így voltak ezzel, erre törekedtek, ezt az elvet követték, illetve követik napjainkban is… Zsille Gábor írása
28
jún

Költői szabadság?

A költői szabadság jegyében kiszínezhetünk egy fakó történetet, megragadhatjuk a közönség figyelmét, lehetünk érdekesek, egyéniek. A költői szabadság feljogosít arra, hogy ne untassuk az embereket. Viszont nem gondolom, hogy a költői szabadság univerzális felmentést adna a szakmai hiányosságok alól… Zsille Gábor írása
21
jún

Kötött formában szabadon

A magyar költészetben a harmadik évezred elején is népszerű az időmértékes verselés. Ez voltaképpen nem meglepő, hiszen anyanyelvünk bámulatosan alkalmas rá. Mintha az örökbecsű ókori poéták kimondottan a mi – akkoriban még nem is létezett – szavainkhoz találták volna ki… Zsille Gábor írása
14
jún

És tényleg nem

A fényképen látható szokványos szövegű, teljesen jellegtelen emléktábla Székesfehérvár történelmi központjában bújik meg, a Jókai utca 7. számú épület homlokzatán. Nem is értem, miért figyeltem fel rá múlt vasárnap… Ám ha már így történt, lefotóztam, és megpróbáltam ellenőrizni a valóságtartalmát… Zsille Gábor írása
7
jún

Első osztályú megye

Ha néhány önfeledt napra búcsút intek lakóhelyemnek, Budapestnek, azt az elvet követem, hogy megpróbálok terepszínűvé válni. Külföldön nem mászkálok térképpel a kezemben, Tallinnban észt étteremben étkezem, Zágrábban horvát nemzeti ételt rendelek és így tovább. A magyar vidéken időzve is az adott tájegység gasztronómiai sajátosságait fogyasztom… Zsille Gábor írása