Címke: Zsille Gábor
13
szept
Különdíj
Az irodalmi életben a különdíj rendszerint a „csöndes szívás” kategória: nagyjából azt jelenti, hogy a nyertes a pénzdíjból nem kap, de adunk neki egy impraktikus porfogó tárgyat, hogy ne pampogjon…
Zsille Gábor írása
Zsille Gábor írása
30
aug
Verspályázni nem érdemes
Nem érdemes részt venni verspályázatokon. Tudom, hogy ez így mellbevágó, de meg tudom indokolni. Ugyanis jó néhány variációs lehetőség van arra, hogy mi történik, ha mégis részt veszünk egy költészeti pályázaton – és sajnos mindegyik a távolmaradás mellett szól…
Zsille Gábor írása
Zsille Gábor írása
23
aug
Kalandom Podlubkával
Szerdán reggel fél kilenckor rendezett állapotban, szellemi munkára készen reggeliztem egy székesfehérvári szállodában, amelyet a történelmi általánosságban vett magyar királyhoz címeztek. Szeretem ezt a szállodát, mert tágas, hagyományos, és néhány évvel ezelőtt úgy újították fel a legkorszerűbb igényeknek megfelelően, hogy tökéletesen megőrizték a patináját…
Zsille Gábor írása
Zsille Gábor írása
16
aug
Píszí
Megfojt mindent a píszí, ez az álságos, kiherélt beszédmód. Ez a mai alaptézis, ez van. Önmagában az szomorú, hogy a píszí, vagyis a pc, a politically correct angol szavak rövidítése napjainkra mindennapos, teljesen bevett kifejezéssé vált. Magyarra fordítva: politikailag helyes beszédmód…
Zsille Gábor írása
Zsille Gábor írása
9
aug
Fogkő
Ha bármilyen egészségügyi kérdésről van szó, a magyar emberben bekapcsol a tanácsadási kényszer: mindenki tud egy jobb alternatív gyógymódot, egy hatásosabb pirulát, port, teakeveréket, reszeléket. Magyarországon ötmillió orvos él és ötmillió gyógyszerész… Zsille Gábor írása
2
aug
Haramiából hős
Mielőtt ránk törne a járvány negyedik hulláma, és minden utazási tervünket zárójelbe tenné, június végén ellátogattam Lengyelországba. Szokásomnak megfelelően (talán tizedik alkalommal) ezúttal is megálltam a lengyel–szlovák határon hömpölygő Dunajec folyónál, kétórás tutajozásra… Zsille Gábor írása
26
júl
A vidék diszkrét bája
Jaj, a lovaspatonai elágazás, csak azt feledném… Gyakorlatilag bármely magyarországi útkereszteződésben, ahol a kocsiknak fékezniük kell, esetleg néhány másodpercre megállniuk, felgyűlik a szemét. Mintha a magyarokban kialakult volna egy tudatalatti parancs: ha az elsuhanó táj megáll, azonnal tekerd le az ablakot, és ami éppen a kezedben van, hajítsd az útszélre… Zsille Gábor írása
19
júl
Mindig van tét
Verőfényes, igazi nyári időszakot élünk, körös-körül zöld a világ – nem csoda, hogy a lágyabb szívű, ám pohosodásnak indult szerző úgy döntött: a vasárnapi táborzárást követően nem tér vissza az undok fővárosba, hanem még néhány napon keresztül emberhez méltó életet él, a Dunántúlon csavarogva… Zsille Gábor írása
12
júl
Elveszett meszesgödör
Az első számú elveszett nemzedék, ahogy az köztudott, a huszadik század elején és derekán alkotó amerikai írók voltak. Közülük a legismertebbek Ernest Hemingway, Scott Fitzgerald, Ezra Pound, Thomas Stearns Eliot és Gertrude Stein. Közös jellemzőjük a kiábrándultság, a keserű ébredés az úgynevezett amerikai álomból… Zsille Gábor írása
5
júl
Üdv, uborkaszeletek!
Laczkó Géza író, újságíró, aki a Nyugat folyóirat első nemzedékéhez tartozott, és amúgy nem volt költő, nagyon bölcsen megragadta a lényeget: „Aki verseket ír, általában nem kedveli a kitaposott utat.” Azt hiszem, a jó, a nagy, az eredeti költők mind így voltak ezzel, erre törekedtek, ezt az elvet követték, illetve követik napjainkban is… Zsille Gábor írása