Olvasat
Király Farkas
Köd ült a hegyoldalra, sűrű, szürkésfehér, gyapjúszagú köd, amelyet nem fújt szét a szél, csak odébb gyűrt kissé, mint a rosszul hajtogatott posztót. Háromszor is megállítottam az öszvért ugyanannál a kőnél. Harmadszorra már nem akart megállni. Talán ismerte Karamazán útjait. Vagy egyáltalán nem ismerte őket, csak megérezte, hogy ezen a vidéken jobb előbb dönteni, mint később megérteni…
Király Farkas írása