Címke: Döme Barbara

9
júl

Gyerekkorom dunsztosüvegben

Pókhálóban táncoló emlékek idézik gyerekkorom töredékeit: a frissen sült fehér kenyér illatát, a mézsárga nyarakat, a könyvek betűi közt tett barangolásokat. Pókhálóban táncoló mai napok sejtetik a jövőt: a türkiz Balatont, a nádast simogató szelet, a csendet az égbe nyúló nyárfák ágai között. E két világ közt töltöm életemet, s boldoggá az tesz, ha a kettő ölelkezve folyik össze a jelenben…
Döme Barbara írása
25
jún

Üzenet nagyanyámtól

A gádorban áll, nagyapám kezét fogja, mosolyog. Haja szoros kontyba fogva, arcára barázdákkal írt üzeneteket az idő. Megsárgult fénykép az asztalon. Ő a nagyanyám, akit öregasszonynak láttam már akkor is, amikor óvodás voltam. S bár közben felnőttem, az idő pedig tagadhatatlanul haladt mindkettőnk felett, őt sosem láttam idősebbnek…
Döme Barbara írása
11
jún

Incselkedés a halállal

Miután meghaltam, eszedbe jutok néha? Ne kérdezd, miért épp most hozakodtam elő ezzel! Nem készülök megölni magam, és halálomon sem vagyok. Amúgy nem ritka ez, máskor szintén eszembe jut, hogy egyszer vége lesz ennek is, és lehámlik a létről, ami addig voltam…
Döme Barbara írása
28
máj

Árva lelkek mellékutcája

Állok az árva lelkek mellékutcájában, ahol érzéstelenítés nélkül a jövőmből szakított ki egy darabot. Összegyűrődött porcelánkezén nyolcvan évet hitelesített az idő. Morfium simította arcán a ráncokat, utoljára pajkoskodott szeme tükrében a selyemkendővel leárnyékolt lámpa fénye. Mindketten csatáztunk az idővel…
Döme Barbara írása
14
máj

Amit még senki nem csinált

Amit még senki nem csinált, azt kellene megtenni – először csak titokban kipróbálni, s ha már kifogástalanul sikerül, megmutatni mindenkinek. Eleinte senki nem hinné el, azt mondanák, ez is csak a mesterséges intelligencia műve, akik pedig nem ismerik ezt a szót, az ufókra hivatkoznának…
Döme Barbara írása
30
ápr

Feljegyzés egy kínai édesanyáról

Vajon kinek az édesanyja lehet? Kit hordott a méhében, kit szoptatott, kiért kopott meg bőre hamvassága, ki lesz vele akkor, amikor utolsót sóhajt? Szűz Mária, Jézus anyja, az anyák anyja, segíts neki, simítsd ki homlokán a ráncokat, és segíts, hogy megtelhessek szeretettel…
Döme Barbara írása
16
ápr

Zsebben gyűjtött emlékek

Kanyarogva visz az utca gyerekkoromba, anyám hajának illata vezet az ötvenedik kerítésléchez, a házhoz, ahol nagyanyám született és nagyapám meghalt. Végigkarcolja a torkomat egy kifakult emlék, kortyolok az opálosra öregedett pohárból, aztán megkérdem anyámat, mikor kell újra megváltani a családi sírhelyet…
Döme Barbara írása
2
ápr

Húsvét után fehérhét

Két árnyék ölelkezik a hófehér falon. Gömbölyded alakjuk lassan egymásba csorog. Bámulom a fehér falat, nincs rajta semmi, még csak egy aprócska folt sem, ami rólad mesélhetne. Fehér zaj vesz körül, buborékot húz körém, mielőtt elaludnék. Álmomban Jézussal találkozom, vérfoltos gyolcsban van és mosolyog…
Döme Barbara írása
19
márc

Az a pillanat

Volt egy pillanatom, amikor a felhők fölül néztem ki a repülőgép ablakán, miközben egyre lejjebb ereszkedett a gép. Házak születtek mákszemnyi pontokból, hidak, autók, lobogó piros-fehér-zöld trikolór. Ereszkedett a gépmadár, és láttam, ahogy nagyapám nagyanyám kezét fogja a kertkapuban…
Döme Barbara írása
5
márc

Égető kérdések

Ön szerint megállította a rendőr péntek éjszaka Budapest belvárosában azt a spicces férfit, aki egy hatalmas tükröt egyensúlyozott a fején a szórakozó részeg fiatalok között? A tükör éles sarkai fejmagasságban voltak a tömegben, csak egy kicsi botlás, és bárkiben kárt tehettek volna. Szóval, intézkedett a rendőr vagy nem?...
Döme Barbara írása