Címke: Döme Barbara

…Az elmúlt hetekben sokat jártam temetőkben. Interjúkat készítettem két nagyobb riporthoz. Körülnéztem a Fiumei úti sírkertben, a Farkasréti temetőben és valamivel korábban a Házsongárdiban is. Talán meglepő lesz a kijelentésem, de békésebbnek soha nem éreztem magam, mint akkor, amikor az említett temetőkben sétáltam…
Döme Barbara írása

Gyereket szórakoztatni anyagi csőd. Higgyék el, nem a levegőbe beszélek. Ha az ember ki szeretne mozdulni a kicsinyével, s nem csak a játszótérre akarja levinni, jó, ha egy alaposan megtömött bukszát is visz magával. Mi nemrég az egyik vidámparkban gatyásodtunk le jó alaposanv…
Döme Barbara írása

Szutykos arcát egészen megszépíti a mosolya, ahogy közelít felém, azt érzem, meg kellene simogatnom a kócos haját. Nehogy megtedd!, figyelmeztet útitársam, majd azt is mondja, szorítsam magamhoz a táskámat, mielőtt kizsebelnek. Mire körülnézek, már legalább öt kisgyerek van körülöttem. Utcagyerekek. Brassó, 2022 szeptembere…
Döme Barbara írása

Jobb lett volna, ha hallgatok a szomszéd nénire, aki azt mondta: írásból nem lehet megélni, inkább menjek varrónőnek. Most mondhatnám, hogy sztájliszt vagyok meg dizájner, és lehetnék influenszer, aki annyit keres, amiről én csak álmodozom…
Döme Barbara írása

Tudod, legközelebb hová menjünk nyaralni?, kérdezte tőlem néhány hete az egyik barátom. Mielőtt tippelhettem volna, már meg is adta a választ: Sanyihoz és Marihoz a vendégházba. Jót nevettem, hiszen az imént említett figurák a megjelenés előtt álló regényem főszereplői, akik abból élnek, hogy átverik a turistákat, miközben próbálják fenntartani annak a látszatát, hogy az általuk üzemeltetett panzió nem csupán jól megy, de exkluzív programokat is kínál a pihenni vágyóknak…
Döme Barbara írása

Szomorú Etelka ül a kopott kempingszéken és némán maga elé bámul. Ruhája kihívó, ő maga inkább szexinek mondaná, ha kérdeznék. A blúza alól kibukkanó mellei magára vonzzák az előtte elvonuló férfiak tekintetét, pedig a lába természetellenesen vékony…
Döme Barbara írása

…Negyvenhét év, se több, se kevesebb, én már kettővel túl vagyok ezen, s nem tudom, mit gondolsz erről, mert téged már eltemettünk. Péntekek sorjáznak, felfűzöm őket, nyakba akasztom minden ünnepen és a fázós napokon, se fény, se árnyék, minden ugyanolyan azóta, még a temető is üres, félni sem merek, nehogy meglásd, hogy megszegtem ígéretem…
Döme Barbara írása

Úgy képzelem, csillagport simít apám arcára, ölbe veszi és addig ringatja, amíg ki nem hunynak a csillagpettyek a mélyfekete égbolton. Én lentről egy hatalmas távcsővel lesem őket, és levegőt is csak lopva veszek, nehogy megzavarjam a pillanatot. De nagyanyám mégis észrevesz…
Döme Barbara írása

…bár az utóbbi időben kevesebbet beszélünk a járványról, és a kötelező óvintézkedéseket is megszüntették, én továbbra is betartom azokat, és szinte pontosan úgy teszek mindent, mint a járvány idején. Például nem használom a tömegközlekedést, inkább gyalogolok, nem megyek nagy rendezvényekre, próbálom tartani a távolságot, és maszkot hordok. S ha hiszik, ha nem, éppen emiatt kerültem bajba…
Döme Barbara írása

Nagymamámnak sparheltja volt, édesanyám gázon melegítette a vacsorát, de voltak olyanok is az ismeretségi körünkben, akik Nyugatról hozott mini grillsütővel menőztek a ’90-es években. Arra nem emlékszem, mikor és hol láttam először mikrohullámú sütőt, de arra igen, hogy olyan volt az számomra, mint valami jövőből jött csodaszerkezet. És azóta hol tart már a világ! Mindjárt mesélem ezt is…
Döme Barbara írása