Címke: Farkas Wellmann Éva

Még jórészt offline huszonéveim alatt gyakran hallottam ellenkező nemű kollégáktól, hogy majd verssel vagy kötettel elcsábítják ezt vagy azt a kiszemelt hölgyet. Már akkor is viccesnek gondoltam a módszert, sokkal inkább jól hangzó fordulatnak, mint lehetőségnek, az meg végképp eszembe sem jutott, hogy magam így próbáljak férfitársra találni…
Farkas Wellmann Éva írása

Mary Shelley nevét hallva, azt hiszem, a legtöbben automatikusan hozzábiggyesztenek még egy szót. Egy másik nevet. Na, mit? Fiatalkori élményem, hogy egy barátom öccse a kérdésre, hogy mi a kedvenc filmje, kapásból rávágta, hogy Mary Shelley: Frankenstein…
Farkas Wellmann Éva írása

Ha nagyon megerőltetem magam, akkor sem tudom megmondani az idejét, hogy mikor volt az első kínos eset. Az időt nem, de a jelleget pontosan ismerem: azóta is rendszeresen, sőt, sajnos egyre gyakrabban visszatér. Megyek az úton, szembejön valaki, rám köszön, én meg idétlenül mosolygok, forgatom a fejemet, megtippelek egy válaszköszönést, továbbhaladok, és a következő félórában azon tűnődöm, vajon ki lehetett…
Farkas Wellmann Éva írása

Eddigi pályafutásom során, ha költőként szólított meg hivatalos kérdező, szinte sosem mulasztotta el megkérdezni: na és a forma? Mire jó, miért bukkan fel újra meg újra, mi ez a nagy (ön)fegyelem? Hiszen köztudott: szabadverset is lehet ám írni, mindenféle előtanulmányok nélkül, magunk gúzsba kötése nélkül, hát mennyivel nagyobb élvezet, nem?…
Farkas Wellmann Éva írása

Idénymunka – mondja egy kedves barátnőm az április 11-e körüli felhajtásra, a vers népszerűségének ilyenkori rendszeres, hirtelen megugrására. Ebben a néhány napban a ma élő költő is kicsit keresettebb lesz, láthatóbb, szélesebb körben is észrevehető. Mintha élne, mondhatnám, ha ez előny lenne egy költő esetében…
Farkas Wellmann Éva írása

Irodalmi pályázók gyakran szembesülhetnek azzal az ijesztő, sőt első alkalommal legyűrhetetlennek tűnő feladattal, amit az űrlap egyik fontos címe állít eléjük: A megvalósítandó mű szinopszisa. Egy rutinos próza- vagy drámaíró, gondolom, még némi motivációt is kap az egyértelmű felszólítástól. […] Szívesen megmutatnám azonban annak az ifjú költőnek az arcát, aki legelőször szembesül a teendővel…
Farkas Wellmann Éva írása

Valamikor, még az elmúlt évezredben, amikor írásra adtam a fejem, el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer természeti témában fogok verset írni. Szó se róla, szerettem, féltem és tiszteltem a körülvevő világot, de valahogy párhuzamosan képzeltem el az engem érdeklő témákhoz viszonyítva…
Farkas Wellmann Éva írása

Bizonyos időközönként felugrik a közösségi hálón egy-egy rövid figyelmeztetés, hogy nyilvánítsam ki hálámat a követőim felé – ilyenkor mindig elbizonytalanodom. Hiszen köszönnivaló éppen elég lenne, de vajon ez a hárommondatnyi, emotikonokkal tűzdelt köszike-poszt alkalmas igazán rá? Ez a méltó válasz a figyelmükre, szeretetükre?…
Farkas Wellmann Éva írása

…Az ősz folyamán és a télen alkalmam volt összefutni jó néhány barátommal. Ebben látszólag nincs semmi meglepő, mégis maradandó élménnyé váltak ezek a találkozások. Egyfelől azért, mert ezek az emberek egészen különböző helyeken élnek, változatos tapasztalatokkal, másfelől azért, mert – időben legalábbis – közel kerültek egymáshoz az életemben. És így, együtt egészen meghökkentő hatással voltak rám…
Farkas Wellmann Éva írása

Mostanában esténként, elalvás előtt, egészen esetleges történeteket idézek fel, az életem legkülönbözőbb szakaszaiból. Nem tudom, honnan érkeznek, de volt már ötéveskori vicces, kezdő tollforgatói időszakból megmosolyogtató, fiatal felnőttkorból tanulságos vagy zavarba ejtő sztori, szóval nincs séma. Ha mégis közös nevezőt kellene keresnem, akkor azt mondanám: mindegyik üzen valamit…
Farkas Wellmann Éva írása