Címke: Farkas Wellmann Éva

Döbbenten nézek körül a világban. Az alatt a több mint négy évtized alatt, amióta látom, mintha kifordult volna a sarkaiból. Persze, mondhatja bárki, hogy az ember alapvetően nem változik, és igaz is lehet, de az is ugyanúgy, hogy talán már nem is tudja, hogyan kerülje el a zsákutcákat…
Farkas Wellmann Éva írása

Beszéltem már itt pályakezdésről, éppen a magaméról, a paródia kapcsán. Most visszatérek röviden a témára. Úgy gondolom, nemcsak azért kiemelt időszak ez az alkotó ember életében, mert ilyenkor dől el sok minden, emelkednek ki ösvények, borulnak árnyékba csapások, hanem mert maradni fog sok tapasztalat innen, s jó eséllyel meghatározó emlékek is, amelyek ott hagyják a nyomukat az életművön…
Farkas Wellmann Éva írása

…Nagytata hadiárvának született, az első világháború még azelőtt elvitte az édesapját, hogy ő megszülethetett volna. Nem is olyan régen, amikor a Hadtörténeti Levéltár kereshetővé tette a világháborús magyar katonák adatait, napokig mély szomorúság telepedett rám. Egyszeriben a képernyőn is láthatóvá vált, hogy a dédapám pontosan melyik alakulat vadászaként sebesült meg. Örökre huszonéves maradt…
Farkas Wellmann Éva írása

Kamaszkorú lányom nemigen lelkesedik, amikor gyerekkori történeteit idézem fel, sokszor szememre is veti, hogy talán akkor most már nem is annyira érdekes. Nyilván nem erről van szó, ezt ő is nagyon jól tudja, de elfogult anyaként minden korábbi percet meg szeretnék őrizni. És mindemellett: nagy mesterem is; tőle és általa is sok mindent megtanultam a világról…
Farkas Wellmann Éva írása

Nem is olyan nagyon régen egy tévéműsorba voltam hivatalos. Azért írom így, mert kicsit valóban feszengtem már az indulásnál, korán is kellett kelni, vonatozni, buszozni, megérkezni – és még akkor kezdeni el a tulajdonképpeni készülődést…
Farkas Wellmann Éva írása

Legutóbb egy olyan helyről írtam, ahol a dolgok minden lehetőséget megragadnak, hogy visszakerüljenek eredeti tulajdonosaikhoz, ezúttal viszont egy olyanról lesz szó, ahol eleve minden megvan. Legalábbis minden olyasmi, amit valaha ott megőrzésre elhelyeztek…
Farkas Wellmann Éva írása

…szerintem a világ egyik legbecsületesebb városában élek. Nem mondanám, hogy már eleve úgy indulok el otthonról, hogy nem cipzárazom be a táskámat, nem zárom be a lakást, vagy véletlenszerűen elhelyezek csomagokat a település tetszőleges padjain. Nem keresem a bajt, de ismerjük a természetét: elég egy óvatlan másfelé figyelés, és könnyen ránk talál…
Farkas Wellmann Éva írása

Nemrég egy orgonakoncerten ültem, és egy adott pillanatban, teljesen váratlanul az az érzésem támadt, hogy a most elhangzó mű nagyon is az enyém. Közöm van hozzá. Az előtte és utána játszott darabok is tetszettek, ünnep volt hallgatni őket, de ezzel valami egészen más volt a helyzet: olyasmit sugallt, hogy értem jöttél, mondanivalóm van számodra, maradj velem, beszélgessünk…
Farkas Wellmann Éva írása

Elérkezett hát a szeretet évada, valamikor november végén megnyomták az indítógombot, talán az ünnepi utcai világításéval egyidőben. Itt van, és örülünk neki. Mégis, ahogy körülnézek a világban, legalábbis a felszínen, alig látni nyomát igazi törődésnek, egymáshoz való fordulásnak…
Farkas Wellmann Éva írása

„Jó, persze, persze, akkor rettegtünk tőle, utáltuk is – de legalább embert nevelt belőlünk”, hallottam nem egyszer egy-egy tanárról, különböző társaságokban, amikor szóba került a klasszikus téma, az iskola. Sokszor eltűnődöm, hogy azok, akik az ilyen mondatokat mondják, komolyan gondolják-e, vagy csak egyszerűen egy sztereotípiához kapcsolódnak, miszerint a szigorú tanár a jó tanár, és utólag valahogy rendbe akarják tenni egykori ellenérzéseiket…
Farkas Wellmann Éva írása