Zsurnál

12
aug

Egyensúly

Indulj el – szól a mesebeli parancs, és nemcsak azért, mert az emberi testet nem napi sok órás ülésre tervezték, és nem is mozdulatlanságra, hanem azért is, mert akkor van esélyünk a holtpontról kimozdulni. Eltávolodni, hogy utána újra visszatérhessünk. Elindulni azonban nem is olyan egyszerű…
Mirtse Zsuzsa írása
9
aug

Az emlékező

…kinek kellene száz meg százmilliárd emlék, hová, mely túlvilági felhőbe tudnánk mindezt felpakolni? A modern ember – mióta írni tud – mindent feljegyez. Digitalizál. Az emlékeket nem tudja. Az emlék foszlik, mállik, akár egy sok száz éve teleírt pergamen, folyik a széle, rohad a belseje…
Gáspár Ferenc írása
7
aug

Hogyan vásároljuk vissza a saját könyvünket?

Megtörténik az emberrel, hogy elfogy a könyve; nem gyakran, de megtörténik. És az is előfordul, hogy ennek ellenére adni akar valakinek egy jó kis példányt belőle – ingyen, nyilván, biza, ez is előfordul, igaz, egyre ritkábban. Namármost ugye a vastartalékhoz – ha van egyáltalán – nem nyúlunk…
Nagy Koppány Zsolt írása
5
aug

Kaláka

A legfiatalabbaknak talán már semmit nem jelent a szó. Vannak, akiknek szép emléket idéz, de valamikor az egységet, az együttélést jelentette. A közösen elvégzett munka, legyen az építkezés vagy betakarítás, kölcsönösségen alapult. Vagyis senki nem kapott bért érte, segítség volt ismerősök, családtagok közöttv…
Lőrincz P. Gabriella írása
2
aug

Parancsolatok

…ha valaki verset kért tőlem, általában rá tudtam vágni, hogy ez vagy az a darab teljesen fedi máris az elképzeléseit, nem kell új. Az is előfordult, hogy megpróbáltam elhárítani a kérést, mert nem voltam biztos benne, hogy meg tudom vagy akarom írni az illető művet. Meg hát egyébként is: még alig néhányszor fordult elő, hogy átléptem a rendelésre-nem-írunk komfortzóna küszöbét…
Farkas Wellmann Éva írása
31
júl

A belső sírbolt

…Mi irányítja az emlékezést? Ki tudná megnevezni azt az erőt vagy akaratot, amely a jelen pillanatot épp megélő, a külvilág ingertömegére reagáló, földhöz ragadt elmét fölébreszti jelenlétnek mondott szendergéséből, és elindít egy belső kísértetet az újjászületés felé?...
Végh Attila írása
30
júl

Viszlát, asztaltársaság, szia, platánfa!

A kihalt óbudai buszmegálló mellett egy terebélyes platánfa áll. Árnyékot vet a fűre. Hívogat. Tombol a kánikula, izzik az aszfalt, behúzódom a fa alá – az ágak sátorként borulnak össze felettem. Milyen jó lenne, ha itt lenne egy asztal, és itt írhatnék, dolgozhatnék nyáron, rekkenő hőségben…
Mirtse Zsuzsa írása
29
júl

Tényleg a románok hibája?

Egymás között vagyunk itt az Olvasaton, csak néhány tucat csodabogár, a betűk szerelmesei, ráadásul mindenki nyaral… Bátorkodom hát előadni az alábbi témát, talán valamicskét előbbre juthatnak közös ügyeink…
Zsille Gábor írása
28
júl

A férfigyűlölő szépség – 450 éve halt meg Artemisia Gentileschi

…Artemisia Gentileschi számára megadta a sors, hogy maga is Caravaggio-követőként zűrös tapasztalataiból, meghurcoltatásaiból, botrányaiból okulva, személyes ihletettségű és felkavaróan egyéni művészetet teremtsen, messze felülkerekedve a vérszegény imitátorok ricsajos társaságain…
Árkossy István írása
26
júl

Ezüsthíd

Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál, Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz, Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek? – dúdolom magamban a Balaton déli partján üldögélve, valahol Siófok és Szemes között félúton, a forró naplementében. Előttem igéző természeti szépség…
Tallián Mariann írása