Zsurnál

27
márc

A legmélyebb otthon – Terítő 9.

Olyanok, mint csillagok az éjszakában. Apró fénypontok a nagy sötétségben, amely az életünk. Ilyenek a tudott dolgok, ismereteink, a tények. Nem tudjuk, mi nyitotta meg előttünk a létet, és nem tudjuk, mi zárja össze majd mögöttünk. Honnan nyílt ide, hová csukódik majd…
Végh Attila írása
26
márc

Házat rakni magam köré

Az ablakomban van egy szép kis szikladarab, egy titokzatos ásvány. Kalcitkristály. Szeretem nézegetni, időnként kézbe is veszem, forgatom az ujjaim között: végigsimítom a borsóköveket, figyelem, ahogy a beszűrődő fény megcsillan a kristálylapokon…
Mirtse Zsuzsa írása
25
márc

Picassót a nagyszobába!

Idén januárban vásároltam egy elektromos rollert, s azóta vagy azzal közlekedem, vagy a hű kerékpárommal. A vasúti bicikliszállítás szabályait régóta ismerem, de év elején – jogkövető honpolgárként – elmentem a Keleti pályaudvar központi jegyirodájába, megtudakolni a roller szállításának feltételeit…
Zsille Gábor írása
23
márc

Girlandok Firenze virágaiból

530 éve halt meg Domenico de Tommaso Ghirlandaio Bigordi, akinek neve említésére ma már gyakorta azt is hozzáteszik: igen dicséretes festő, ám népszerűségét megsokszorozza, hogy ő volt az „il divino” Michelangelo egykori tanítója…
Árkossy István írása
22
márc

A szabadságról…

Mindig is a vesszőparipám volt a szabadságom – ha arról kérdeztek, hogyan tudok ilyen önazonos lenni, azt válaszoltam: mert mindig azzal foglalkoztam, amit szeretek, és én döntöttem a sorsom felől. Meglepett a kérdésfelvetés, mit jelent az, hogy önazonos. Mi lehetnék más? Hiszen az vagyok, aki vagyok…
Tallián Mariann írása
21
márc

Öntörvényű szél, sikamlós partok

Valamikor, még az elmúlt évezredben, amikor írásra adtam a fejem, el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer természeti témában fogok verset írni. Szó se róla, szerettem, féltem és tiszteltem a körülvevő világot, de valahogy párhuzamosan képzeltem el az engem érdeklő témákhoz viszonyítva…
Farkas Wellmann Éva írása
20
márc

Húsvét előtt

Nincs kedvem megnézni a kertben a fákat. Ógok-mógok, panaszkodok. Mindenkinek, aki szembejön. Aki nem jön szembe, annak utánamegyek. Hogy micsoda időjárás van, kérem, itten! Le fog fagyni minden virág, idén sem lesz gyümölcs!…
Gáspár Ferenc írása
19
márc

Az a pillanat

Volt egy pillanatom, amikor a felhők fölül néztem ki a repülőgép ablakán, miközben egyre lejjebb ereszkedett a gép. Házak születtek mákszemnyi pontokból, hidak, autók, lobogó piros-fehér-zöld trikolór. Ereszkedett a gépmadár, és láttam, ahogy nagyapám nagyanyám kezét fogja a kertkapuban…
Döme Barbara írása
18
márc

A szemlélődésről – Kerti levelek 43.

És kellenek pillanatok, percek, órák, akár egész napok, amikor csak szemlélődsz. Nem vagy hasznos, nem teszel semmit, de hidd el nekem, hogy ez nem haszontalanság, nem tétlenség…
Weiner Sennyey Tibor írása
16
márc

A hóvirág szeme

Micsoda vakmerő életvágy lakik egy hóvirágban! Mintha pillanatok alatt robbantak volna ki a földből, míg nem néztem oda. Ki a kemény földből a puha, vézna szárával, törékeny levélkéivel. Ezt ő maga is alig tudja elhinni, hisz már hetek óta néz lefele a kis sziromleveles fejével: nahát, innen jöttem ki?…
Juhász Kristóf írása