Zsurnál

…Talán Schopenhauer mondott valami olyasmit, hogy a siker vágya az utolsó, amit a bölcs ember magáról levet. Ez azt jelenti, hogy minden mást könnyebb levetni, mint ezt. (Magának Schopenhauernek sem sikerült.) Belegondoltam, hogy vajon ismerek-e olyan író-költőtársat, akiről elmondható, hogy megtette ezt az utolsó lépést…
Végh Attila írása

Nagymamám életének megvolt a rendje, formája. Volt ideje, mégis úgy bánt az idővel, mintha minden perccel el kellett volna számolnia. El is számolt nyilván – magának. Ez a rend neki talán biztonságot adott, de ezáltal nekem is, mert pontosan lehetett tudni, mikor mire számíthatok, ami kislányként roppant fontos tudás volt…
Mirtse Zsuzsa írása

Kereken húsz évvel ezelőtt, 2004-ben egy fogadáson beszélgettem a Skála áruház gazdasági igazgatójával. Amikor megtudta, hogy szépirodalommal foglalkozom, a következőket mondta: – „Akár hiszed, akár nem, én is bölcsésznek készültem, a költészet érdekelt. Pannonhalmán kitűnőre érettségiztem a bencéseknél, aztán elvittek katonának, és 1975-ben jelentkeztem egy dunántúli tanárképző főiskola magyar szakára. Maximális pontszámom volt, a bizottsági elnök mégis közölte velem, hogy nem nyerek felvételt…
Zsille Gábor írása

Kint ülök a stégen, várom a napfölkeltét. Amúgy nem szeretek korán kelni, és azt sem hiszem, hogy a halak igen, hogy ilyenkor szívesebben fölveszik a csalit, jobban „harapnak”, mint mondjuk délelőtt tízkor. De elfogadom, hogy a horgásznak korán kell kelnie, egyfajta tisztelgő áldozathozatal ez a természet előtt…
Bencsik Gábor írása

Nagyon egyszerű történet az enyém. Van egy író ismerősöm, aki egy napütéses szombati napon kilátogatott a Vörösmarty téri könyvvásárra. Szerény jelleme és kedves lénye folyamatosan kisebbségi érzésekkel küszködött. Ezen a napon azonban elhatározta, hogy nem foglalkozik semmi mással, csupán ünnepelni fog…
Tallián Mariann írása

Mary Shelley nevét hallva, azt hiszem, a legtöbben automatikusan hozzábiggyesztenek még egy szót. Egy másik nevet. Na, mit? Fiatalkori élményem, hogy egy barátom öccse a kérdésre, hogy mi a kedvenc filmje, kapásból rávágta, hogy Mary Shelley: Frankenstein…
Farkas Wellmann Éva írása

…A rakparton virágzott a háború. A Duna megemelkedett, kiöntött medréből. Soha nem látott vad halak úsztak ki belőle az utcákra, hatalmas fogakkal és szájakkal. A halaknak kezük is volt, azzal kapták el az embereket, és tömték a pofájukba…
Gáspár Ferenc írása

A gádorban áll, nagyapám kezét fogja, mosolyog. Haja szoros kontyba fogva, arcára barázdákkal írt üzeneteket az idő. Megsárgult fénykép az asztalon. Ő a nagyanyám, akit öregasszonynak láttam már akkor is, amikor óvodás voltam. S bár közben felnőttem, az idő pedig tagadhatatlanul haladt mindkettőnk felett, őt sosem láttam idősebbnek…
Döme Barbara írása

Tudod, amikor kéthetente megírom ezeket a kerti leveleket, mindig elképzellek kissé, és látlak is. Látom, ahogyan olvasod, látlak, ahogyan mosolyogsz, látom az arcodra hulló fényt. Mert nem magamnak írom, hanem neked, bármiről is szóljon egy-egy kerti levél…
Weiner Sennyey Tibor írása

– Jakab! Jakab! – Jakab körbenézett, ki lehet az, aki ily lelkesen kiáltozza a nevét. Talán egy másik Jakabról van szó? – Jakab! Idenézz! – Az egyik asztal mellett integető férfit látott. Hopp, hát őt ismeri! Kun Richárd az, temesvári likőrgyáros. Kellemes társaság. Miért ne váltanának néhány szót?...
Király Farkas írása