Zsurnál

10
Júl

Mi szervezi a világot?

Egész apró kislányként még én is láttam kisbírót, aki többnyire déltájban vagy estefelé járta körbe a községet, ha valami fontos tudnivalót kellett az ott lakóknak hírül adnia. A derekán dob billegett, kezében dobverők peregtek. A dobszó messzire elhallatszott a vidék csöndjében… Mezey Katalin írása
9
Júl

Öge (újratöltve)

Nem látjuk már többé Ögét. Bizonyára nagyon fog hiányozni. Minden akkor kezdődött, amikor Öge – teljes nevén, ha nem tudtad volna, gróf Csabaffy Ciklámen Ögedej – legutóbb leereszkedett a pincébe erősíteni egy kicsit az egészségét… Király Farkas írása
8
Júl

Zsuzsi

Amikor kiköltöztem a világból az ország szélén a kicsi falucska utolsó kicsi utcájába, azt hittem, ennél nincs már kintebb, de mégis találtam rá módot. Nagyon sokszor gondoltam arra, milyen jó is lenne nyakamba venni a világot, menni egy lakókocsival, írni, figyelni az éjszakai tájat – és nem törődni semmivel… Lőrincz P. Gabriella írása
7
Júl

Ments meg, Uram!

Ahogy reszketve rettegett egykor az Európai Unió történelmi őslakossága, a pórnép, fohászkodván: „Ments meg, Uram a magyarok nyilaitól!”, úgy mormolom magamban most én is: ments meg, Uram a hivatali postaszolgálattól!... Hangoztatom ezt azok után, hogy immár harmadízben buktam meg három különböző könyvküldeményem célba juttatásával… Árkossy István írása
6
Júl

Tizennégy lépcsőfok

Újholdtól holdtöltéig tizennégy fok vezet fel az égi lépcsőn, onnan lefelé újabb tizennégy. Éppen a tetején állunk most: az ablakom előtt álló, hatalmas fenyő árnyékkarjai mellett ott világít a telihold. Kráterei arcot vagy óriási nyulat formáznak, hol ennek, hol annak látom. Mondják, hogy ilyenkor az érzelmek összezavarodnak, a bennünk szunnyadó farkasok testet ölthetnek… Mirtse Zsuzsa írása
5
Júl

Üdv, uborkaszeletek!

Laczkó Géza író, újságíró, aki a Nyugat folyóirat első nemzedékéhez tartozott, és amúgy nem volt költő, nagyon bölcsen megragadta a lényeget: „Aki verseket ír, általában nem kedveli a kitaposott utat.” Azt hiszem, a jó, a nagy, az eredeti költők mind így voltak ezzel, erre törekedtek, ezt az elvet követték, illetve követik napjainkban is… Zsille Gábor írása
3
Júl

„Belőlem valaki útra vált”

Miben hiszel? A kis rügyben tavasszal, az érett gyümölcsben nyáron, az őszi lombhullásban? A tél szikrázó fagyában? Miben hiszel? Az egymást préselő gyárakban, a húst vágó futószalagokban, a hajókon csirkét nevelőkben? A szamszárában? Covidban és vakcinákban? Vagy a b-moll zongoraversenyben? Unokád mosolyában?… Gáspár Ferenc írása
2
Júl

Butterfly Blues

Sakktáblalepkék násztáncában látom magunk. Engem, aki vagyok, és téged, aki sosem voltál. Millió tűvel szúr a nap, a fotonok visszapattannak az ezerfaktoros naptejjel átkent bőrömről, legalábbis remélem. Parányi gyíkok hadserege fürdőzik a sugárzásban, holnapra megaszalódnak, de most meleg a vérük, hancúroznak… Király Farkas írása
1
Júl

Ezt is meg lehet unni

Amikor már azt hittem, hogy nincs ember a kishazában, aki még nem fogta fel, hogy a nyúlólban született macska nem lesz nyúl, akkor mindig történik valami. Mindig előbukkan valaki, aki azt mondja, hogy ukrán vagyok. Ezzel semmi bajom nem lenne, ha az lennék… Lőrincz P. Gabriella írása
30
jún

Rubens, a világpolgár

Ha létezett valaha csillag földközelben, akkor itt és most, éppen egy ilyenről esik szó. Mivel a flamand festészet nagymestere, Rubens neve nemcsak ismerősen cseng, de világít, lobog, tündököl a klasszikus művészetet kedvelők tudatában, és ez aligha szemfényvesztés, hisz akár egy kisebb várost is be lehetne borítani azzal a vászonmennyiséggel, amin elképesztő értéket hordozó olajképei megjelennek… Árkossy István írása