Zsurnál

…Mindig – már egészen kicsi gyerekként is – nagyon különösnek tartottam, hogy a legtöbb mese úgy ér véget: „boldogan életek, míg meg nem haltak”. Éppen azt nem mondták el, hogyan éltek boldogan, és hogyan haltak meg? Az ars vivendiről és az ars moriendiről nem szólnak a beavató mesék…v
Weiner Sennyey Tibor írása

…Az ember tragédiájában így szól Ádám az Űrben játszódó színben: „Csak addig fáj, míg végképp elszakad, / Mely a földhöz csatol, minden kötél.” Igen. Addig fáj. De addig is túl kell élni a jelent, jövőképet festeni magunknak, avagy faragni mesebeli furulyát, amely három kívánságunk után végleg elnémul…
Lajtos Nóra írása

…ezer éve látom, hogy a legnagyobb sikere az ún. életmódtanácsadó könyveknek van: hogyan fogyjunk le egy nap alatt, hogyan legyünk egészségesek a hétvégére, hogyan tanuljunk meg programozni C++-ban a következő félórában; ha pedig az egészben van egy kis szenvedéstörténet is (eleinte nehéz volt – de aztán, némi, sok, rengeteg, észbontóan sok = félórányi küszködés árán sikerült!!!), akkor a siker bombabiztos…
Nagy Koppány Zsolt írása

…Nagyon egyszerű azt mondani, hogy zárkózzanak fel, olvadjanak be a többségi nemzetbe. Azt is könnyű odavetni, hogy jöjjenek el onnét, ha rossz nekik. A legegyszerűbb mégis tudatlanságba burkolódzva az egykori szovjet tanítást szajkózni, hogy csak az a magyar, aki a jelenlegi Magyarország határain belül született…
Lőrincz P. Gabriella írása

Emlékszem még Lőrincze Lajos és Grétsy László műsoraira. Jeles nyelvóvóink egész életük során fáradhatatlanul küzdöttek a nyelvromlás ellen. De van-e ilyen? Tud-e romlani a nyelv, vagy csak változik? Hogyan kerülhetnénk a nyelv mögé, hogy megállapíthassuk romlását, ha sehogy?…
Végh Attila írása

Az első falevél, amelyet egy vaskos könyvbe rejtettem, aztán elfelejtettem, hogy melyik könyvbe, majd elfelejtettem a levelet is, és a napot is. Pedig egykor fontosnak éreztem, ahogy a találkozást is, s hogy a végén egy falevelet magammal vigyek az őszi avartakaróból, az erdőből, ahol sétáltunk…
Mirtse Zsuzsa írása

Múlt kedden azt mondta nekem egy pályatársam, akit egyébként meglehetősen kedvelek, hogy X. Y. új, ünnepi könyvhétre megjelenő könyvének három hét múlva lesz a bemutatója, és ha van kedvem, eljöhetnék közönségnek. Tudok a könyvről, feleltem, ugyanis én szerkesztettem. Mire a pályatársam: „Hű, akkor neked kötelező ott lenned!” Ez bizony ironikus – ilyen a szerkesztők sorsa…
Zsille Gábor írása

…Még nem tudott írni, olvasni az ember, amikor pompás ontológiai történeteket mesélt a fák, a bokrok, a füvek tetteiről. Ezekben nem némák, ezekben beszédesek a fák. Megszólalnak. És mindig hasznosak, mindig oltalmazók, mindig szerencsehordozók. Jól jár a hős, ha a fákkal köt szövetséget…
Hegedűs Imre János írása

…arra áldozni kell, ha világklasszisok vagy komoly értéket képviselő magyar művészek, alkotók örökérvényű alkotásaira vagyunk kíváncsiak. 10.000 forintból nem lehet minőségi kultúrával jóllakni Budapesten. És mi az, hogy kultúrkupon? Micsoda kifejezés ez? A piacon a zöldséget áruló kofa sem tesz ki ilyen igénytelen kartontranszparenst…
Tallián Mariann írása

Eddigi pályafutásom során, ha költőként szólított meg hivatalos kérdező, szinte sosem mulasztotta el megkérdezni: na és a forma? Mire jó, miért bukkan fel újra meg újra, mi ez a nagy (ön)fegyelem? Hiszen köztudott: szabadverset is lehet ám írni, mindenféle előtanulmányok nélkül, magunk gúzsba kötése nélkül, hát mennyivel nagyobb élvezet, nem?…
Farkas Wellmann Éva írása