Zsurnál

Visszaintegetsz, még egyszer visszanézel, aztán elindulsz az autód felé. Aztán egyszer csak megérted, hogy nem lesz több. Mikor is volt az utolsó? Nemrég. Talán tegnap. Vagy a múlt héten? Hónapban? Tényleg, mintha most történt volna. Persze, régóta készültél arra, hogy megtörténik – majd, valamikor. Semmiképpen sem most…
Mirtse Zsuzsa írása

Ez az eset azzal kezdődött, hogy három évvel ezelőtt egy székesfehérvári szálloda falán megpillantottam egy világháború előtti étlapot, amelyen érdekes tétel szerepel: podlubka főzelék tükörtojás feltéttel. Akkor rögvest utánanéztem a világhálón ennek az ételnek…
Zsille Gábor írása

Korábban hiányzott belőle a tapasztalat, csak hallott róla, hogy az élet nem fejeződik be a test elmúlásával. De amikor megboldogult, szempillantás alatt suhant tova a nemlét határmezsgyéjén, repítette az öröm, a könnyeket fakasztó kacagások emlékezete…
Borbély László írása

…A középiskolai felvételikről sokat írtak már, és sok téves információ lát napvilágot nap mint nap. Szülők ezeri posztolnak a Facebookon az elkeseredett küzdelmekről, az otthon kitöltött több száz írásbeli gyakorlólapról, ponthatárokról, és leggyakrabban az elrontott egyetlen esélyről. Magam is megjártam már a hadak útját e téren, és bizony az én félelemem sem volt alaptalan…
Tallián Mariann írása

Mára a színpadot, a rivaldát, fizikai valóságában és képletesen is a szellem gőzkalapácsával bontjuk le, avítt lett a proszcénium egykor kitüntető reflektorfénye, a megnyíló vörös bársonyfüggönyök mögül kiáradó zsinórpadlás hűvös színház-aromája, és lerendeltük a színészt is a szférák illúzióteremtő magasából közönségének sorai közé…
Árkossy István írása

Füst Milán írta valahol, hogy egy bizonyos kor után az ember jobb, ha csak klasszikusokat olvas. Ő például Shakespeare-t. Gyerekkoromban ismertem egy idős doktor bácsit, akinek fantasztikus könyvtára volt, és mindig azt mondta, hogy egy orvosnak szakirodalomból a legfrissebbeket kell elolvasnia, az irodalomból viszont kizárólag a régi műveket…
Gáspár Ferenc írása

Üvegbúra alatt pihen az idő – százéves emlék, mesélő történelem egy szerelemespárról. Mirtuszkoszorú, kopott gyöngyök, nemzetiszín pántlika – minden lepréselve az utókornak. Mennyasszonyi koszorú – nem kérdezem, ki gondoskodott róla, ki tette üvegbe, ki óvta, féltette, ki üzent ezzel annak a nemzedéknek, aki száz percig sem képes becsülni, amije van…
Döme Barbara írása

…a költészet tétje kétségtelenül az: hogy azzal a néhány szóval, azzal a néhány mondattal, azzal a kis semmivel átadod-e magad teljesen? Átvilágítod-e magad a versben? Átvilágítod-e a világot vele?…
Weiner Sennyey Tibor írása

…A sok apró tűlevél, amit oly bosszantó felsöpörni ünnepek után, megannyi üzenet a teremtett világból: még itt vagyunk, még élünk, még nem jött el a világvége. A világvége majd akkor jön el, ha az összes tűlevelet felsöpörjük a szép, tiszta, homogén betonról. Ha pedig a világvégét mindenkinek a személyes kis történetére lebontva vizsgáljuk, mint részt az egészben: mindenki akkor hal meg, amikor kidobja a karácsonyfát…
Juhász Kristóf írása

Január végén hat nap különbséggel mindkét nagymamám elhunyt. Szép kort értek meg, jóval kilencven év fölöttit, éreztem is, mikor a munkahelyemen elkértem magam a temetésre, hogy ezt a dolgot – Meghalt a nagymamám – annak idején főleg a középiskolás osztálytársaim mondták az osztályfőnöknek…
Nagy Koppány Zsolt írása