Zsurnál

Üvegbúra alatt pihen az idő – százéves emlék, mesélő történelem egy szerelemespárról. Mirtuszkoszorú, kopott gyöngyök, nemzetiszín pántlika – minden lepréselve az utókornak. Mennyasszonyi koszorú – nem kérdezem, ki gondoskodott róla, ki tette üvegbe, ki óvta, féltette, ki üzent ezzel annak a nemzedéknek, aki száz percig sem képes becsülni, amije van…
Döme Barbara írása

…a költészet tétje kétségtelenül az: hogy azzal a néhány szóval, azzal a néhány mondattal, azzal a kis semmivel átadod-e magad teljesen? Átvilágítod-e magad a versben? Átvilágítod-e a világot vele?…
Weiner Sennyey Tibor írása

…A sok apró tűlevél, amit oly bosszantó felsöpörni ünnepek után, megannyi üzenet a teremtett világból: még itt vagyunk, még élünk, még nem jött el a világvége. A világvége majd akkor jön el, ha az összes tűlevelet felsöpörjük a szép, tiszta, homogén betonról. Ha pedig a világvégét mindenkinek a személyes kis történetére lebontva vizsgáljuk, mint részt az egészben: mindenki akkor hal meg, amikor kidobja a karácsonyfát…
Juhász Kristóf írása

Január végén hat nap különbséggel mindkét nagymamám elhunyt. Szép kort értek meg, jóval kilencven év fölöttit, éreztem is, mikor a munkahelyemen elkértem magam a temetésre, hogy ezt a dolgot – Meghalt a nagymamám – annak idején főleg a középiskolás osztálytársaim mondták az osztályfőnöknek…
Nagy Koppány Zsolt írása

Emlékszem, amikor az első kötetem készült, még nem tudtam megfogalmazni, mi is történik a lelkemben, a gondolataimban. Aztán amint szaporodtak a kötetcímek, egyre inkább felismerhetővé vált számomra, hogy ez a folyamat bizony velem marad. A nyolcadik kötettel bíbelődök immár, és megint előjött a kötet előtti frász…
Lőrincz P. Gabriella írása

Sokan vagyunk kevesen, énekelte az Európa Kiadó valamikor. De ha így is van, egyedül senki nincs. A magánynak csak az eredendő emberi állapot, az együttlét háttere előtt van értelme, ahogy a világból kivonultak is előbb része kellett hogy legyenek annak a közösségnek, amelyet maguk mögött hagytak…
Végh Attila írása

…Mi történt száz év alatt az emberi lélekkel? Semmi különös. Ugyanúgy félünk, féltünk, szeretünk vagy nem szeretünk, játszmázunk, hallgatással büntetünk, nyiszáljuk a másik lelkiismeretének húrjait, mint akkor…
Mirtse Zsuzsa írása

A közfelfogás mindmáig azt tartja, hogy elsősorban női terep a cukrászda, és édesszájúnak lenni nem macsó. Ennek van történelmi előzménye. Attól kezdve, hogy a polgárosodással létrejöttek a cukrászdák, egészen a második világháborúig az volt a szabály, hogy a kocsma és a kávéház a szőrös képű alakok kiváltsága, a szebbik nem képviselőinek ott nincs keresnivalójuk…
Zsille Gábor írása

Tudjuk, 1823. január 22-én fejezte be Ferenc tekintetes úr a Hymnust. Nem tudta, szatmárcsekei magányában nem tudhatta, hogy a nyolcadik strófa végére kitett pont nem véget, hanem kezdetet jelent. Elindult egy áramlás, delejnek nevezték azt a romantikusok, hipnotikus álomhoz hasonlatos erő kezdett munkálni…
Hegedűs Imre János írása

– Vajon az örök szerelem erkölcsi értéknek számít? – kérdezte tőlem a minap valaki a szövegkönyvem felett gubbasztva. Válaszomban a szövegkörnyezetre utaltam, és persze elbizonytalanodtam, mint általában. – Hogyne! A hűség erkölcsi magatartás. És véleményem szerint pozitív előjelű…
Tallián Mariann írása