Címke: Mirtse Zsuzsa

3
aug

Lumineszcencia

Nem szentjánosbogár az, hanem rózsabogár, mondom magamnak, nehogy eltévesszem. Néha összekeverem a nevüket, pedig egyáltalán nem hasonlítanak egymásra – ám mindkettőnek a fénnyel van dolga, biztos azért… Mirtse Zsuzsa írása
27
Júl

Lépcsősor a dombtetőre

Reggel autó jön értem, Iszkázra készülünk szerkesztőtársaimmal (Magyar Napló irodalmi folyóirat), a Nagy László Emlékházba. Július 17-e van, Nagy László éppen ezen a napon született, 96 évvel ezelőtt… Mirtse Zsuzsa írása
20
Júl

A háromablakos torony

Minden patak a folyó felé tart, és minden folyó a tenger felé. Hacsak útközben el nem nyeli valami, oda is fog jutni. Bármerre indulok, minden utam a múltam felé vezet: nagyanyám, dédapám földje felé, még ha ma már határok is választják el egykori szülőhelyeike
t… Mirtse Zsuzsa írásav
13
Júl

Zsebemben felhőkarcolók

A levegőben mentalevél és a szőlővirág illata keveredik némi csatornaszaggal. Ülök egy teraszon a Király utcában, magas faasztalnál, magasított széken. Barátságos idő van, nem túl meleg, lampionok világítanak, a belvárosi helyek tele vannak emberekkel. Az asztalon pirosan izzó mécsestartó, poharamban könnyű rajnai bor… Mirtse Zsuzsa írása
6
Júl

Tizennégy lépcsőfok

Újholdtól holdtöltéig tizennégy fok vezet fel az égi lépcsőn, onnan lefelé újabb tizennégy. Éppen a tetején állunk most: az ablakom előtt álló, hatalmas fenyő árnyékkarjai mellett ott világít a telihold. Kráterei arcot vagy óriási nyulat formáznak, hol ennek, hol annak látom. Mondják, hogy ilyenkor az érzelmek összezavarodnak, a bennünk szunnyadó farkasok testet ölthetnek… Mirtse Zsuzsa írása
29
jún

A keleti kapu

Ott állok az anyabokor előtt, lesem a titokkal terhes rítust: a virágpor begyűjtését. A méhek virágról virágra szállnak, férfiakról szokták ezt mondani, persze, hiszen a női öl virágkehely, csakhogy ezek a méhek nőstények. Nem szerelmesek, nem a vérük hajtja őket, keserves vágy sem gyötri egyiket sem, csak a dolgukat végzik… Mirtse Zsuzsa írása
22
jún

Fellegváraim

Minden csak utólag biztos. Biztos a Budai Vár, a szepeshelyi gótikus katedrális, a végtelenül igazságtalan és szomorú háborúk, a tavaly eltett eperlekvár. Biztosak a már megnyert csaták (ha utóbb el is veszítettem, akkor is), a falánk hódítások, az elengedések, újrakezdések. Minden, ami felépült, megtörtént, szétzúzódott… Mirtse Zsuzsa írása
15
jún

Ligetem szent fái

Barlangi patakon kell keresztülhaladnom a csónakommal. Egyetlen bejárata és kijárata van a barlangnak, a patak vize kristálytiszta, átlátszó. Sötét van, hiába süt odakint a júniusi, erőben lévő Nap fénye, csak a homlokomon lévő lámpa világítja meg a falakat… Mirtse Zsuzsa írása
8
jún

A világ elkerített része

A Kis-Duna holtága és annak egyik partszakasza fontos tere volt az életemnek több korszakomban is. Áttetsző rétegekként rakódnak egymásra az emlékek. Mindig azt látom, ami éppen történik, de sokszor megesik, hogy az emlékezet egy korábbi réteget is megmutat, bevetít… Mirtse Zsuzsa írása
4
jún

„A műfordítást az alázat iskolájának tartom”

A Lengyel Köztársaság Lovagkeresztjével tüntették ki Zsille Gábort – Mirtse Zsuzsa interjúja