Címke: Bencsik Gábor
9
máj
Árvalányhaj
Annyi lesz a pénzünk, mint a pelyva. A kisgyerek komolyan veszi, amit az apja mond. Én is mindig komolyan vettem, amikor apám, a szobrász időnként ezt így kijelentette. Igazam is volt, hiszen úgy viccelt vele, hogy a lelke mélyén hitt benne. Hogyan, miből leszünk gazdagok, erről nem esett szó, nem is éreztem szükségét a magyarázatnak…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
21
jan
Égi Tabán
Van egy nagy lyuk Budapest közepén, az Erzsébet-híd budai hídfőjénél, a Gellért-hegy és a Várhegy közötti völgyben. Parknak mondják, pedig nem az, hanem utakkal szabdalt hiány, egy városrész hiánya, amit egykor úgy hívtak: Tabán…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
7
jan
Vilt
Nem a világ romlik, mi öregszünk. Bizonyára ennek az öregedésnek a fénytörésében tűnik úgy, hogy régen a szerkesztőségekben még volt társasági élet. Annál a hetilapnál is például, ahol a nyolcvanas években dolgoztam…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
24
dec
A tökéletes karácsonyfa
Valahol a képzelet világában, vagy azon is túl, biztosan létezik tökéletes karácsonyfa, pontosabban karácsonyfának való fiatal fenyő. Éppen olyan magas, ami illik a szobába, éppen olyan egyenletesen lejtős, éppen olyan dús, a csúcsa éppen úgy magasodik ki a lombjai közül, sem túl hosszan, sem túl röviden, mint amilyennek lennie kell…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
10
dec
Boltosok
Sem belváros, sem külváros a mi utcánk, de mindkettőből van valamennyi, ez a jó benne. A százéves bérházak falán itt is, ott is emléktábla, hihetetlen, mennyi híres ember élt itt, egész érettségi tételsort lehetne belőlük összerakni. De most nem róluk szeretnék szólni, hanem a boltokról és boltosokról…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
26
nov
Meddig élnek a verebek?
Állok a szobánk ablakában, és nézem a verebeket kint a kertben. Akármeddig tudom nézni őket, ahogy szedegetik az etetőből a madáreleséget, amit kiszórtam nekik. Pillanatnyi nyugtuk sincs, röppennek egyik ágról a másikra, szinte potyognak le a földre a lehullott magokért…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
12
nov
A villamos
Ha választhatok a közösségi közlekedés eszközei között, mindig a villamost választom. Be kell vallanom, nincs ebben semmi környezetvédelmi megfontolás, egyszerűen jobban szeretek azzal utazni. Lehet, hogy ez az elfogultság abból az időből való, amikor a villamosjegy olcsóbb volt, mint a buszra szóló?…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
29
okt
A Gerő-villa lakói
Kevés híja, hogy a rózsadombi Gerő-villában töltöttem a gyerekkoromat. Vagyis mégsem kevés híja, pedig nagyon közel volt a lehetőség. Elmondom, hogyan történt…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
15
okt
Harangszó
Ott vagyok otthon, ahol harangoznak. A budapesti Kis Szent Teréz templom tőszomszédságában nőttem föl, a déli harangszó mégis, sok évtized után is a nagyszüleim verőcei vasárnapi ebédeit idézi a gyerekkoromból. Gondosan művelt nagy kertjük volt a nagyszüleimnek fent a hegy falufölének nevezett oldalában…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása
1
okt
Most megint egy évet kell várni…
Most megint egy évet kell várni, amíg újra eljön a rekkenő nyár, a valószerűtlenül kék éggel, ami alá tárt karokkal és lábakkal, mint egy tengeri csillag az aranyzölden csillogó vízben, kifekhetem a fűbe, nézni az égen átrepülő madarakat, és nem gondolni semmire, legfőképpen nem gondolni arra, hogy az idő múlik…
Bencsik Gábor írása
Bencsik Gábor írása