Címke: Bencsik Gábor

14
okt

Nünüke

…A városból érkező ember elméje tele van zajjal… Hosszú percekbe, akár negyedórákba telik, amíg a lélek is áthangolódik az erdő ezer apró nesszel átszőtt csöndjére, és az otthonról hozott hangemlékek helyett végre a valóságot sikerül átélni és meghallani…
Bencsik Gábor írása
30
szept

A mulandóság kövei

Hosszú földnyelvet tárt elő az alacsony vízállás a budapesti Margit híd középső pillére előtt, a szigeti lejáró déli oldalán. A szárazságban egy időre idáig nőtt meg a sziget, és a városlakók mint valami mélyből felemelkedett Atlantiszt bóklászták be a szárazra került folyómedret…
Bencsik Gábor írása
16
szept

A segédszínész

…A legkellemetlenebb alakok közé tartoznak, akik nem veszik a fáradságot, hogy a környezetükhöz valamilyen mértékig idomuljanak. Önhitt ember az, akit nem érdekel a mások róla alkotott véleménye. Igenis tessék egymáshoz formálódni, született önmagunknál jobb emberként végigjátszani az élet színdarabját…
Bencsik Gábor írása
2
szept

Köszönöm, Philippe

Nem tudom, vajon az 1970-es években tényleg békésebb és biztonságosabb volt-e a világ, mint manapaság, vagy csak azért éreztük így, mert nem bombázott minket szakadatlanul a sajtó a szörnyűségek híreivel. Mindenesetre békésebbnek éltük meg, az kétségtelen. Ezt onnan is tudom, hogy akkoriban rengeteg fiatalember járta a világot autóstoppal, köztük én is…
Bencsik Gábor írása
19
aug

Mindent meg kell írni

Körülöttünk halálok esnek. Nem egyenlő mércével mérjük őket. Van, akinek a halála fölött udvarias közömbösséggel térünk napirendre, van, akié őszinte szomorúsággal tölt el, de van olyan is, akinek az elmúlása egyenesen felháborít: ezt meg hogy képzelik!...
Bencsik Gábor írása
5
aug

Hanyatt a fűben

Aggasztóak ezek a mostani nyarak, még a városi ember is csak az esőt lesi, jön-e már végre, hogy valami enyhülést hozzon a tikkadt világra. Az egyik nap forróbb, mint a másik, aki csak teheti, a hűvöst keresi. Mégis, ilyenkor is szánj rá egy teljes napot a nyárban csavargásra, csak úgy egyedül, messze a várostól, az aszfaltos utaktól, hegyen-völgyön át, úti cél nélkül…
Bencsik Gábor írása
22
júl

Császárkorona

…Ha véletlenül nem járok erre, ez a pompás virág úgy nyílott volna el, hogy senki nem látja, senki nem gyönyörködik benne. Ebben van valami zavarba ejtő. Nem a biológiájában, azt tudom, értem, ez a pompás virág azért nyílott, hogy élénk színével a beporzó rovarokat odacsalja, és a segítségükkel teljesítse az élet legfőbb parancsát, önmaga életének továbbadását…
Bencsik Gábor írása
9
máj

Árvalányhaj

Annyi lesz a pénzünk, mint a pelyva. A kisgyerek komolyan veszi, amit az apja mond. Én is mindig komolyan vettem, amikor apám, a szobrász időnként ezt így kijelentette. Igazam is volt, hiszen úgy viccelt vele, hogy a lelke mélyén hitt benne. Hogyan, miből leszünk gazdagok, erről nem esett szó, nem is éreztem szükségét a magyarázatnak…
Bencsik Gábor írása
21
jan

Égi Tabán

Van egy nagy lyuk Budapest közepén, az Erzsébet-híd budai hídfőjénél, a Gellért-hegy és a Várhegy közötti völgyben. Parknak mondják, pedig nem az, hanem utakkal szabdalt hiány, egy városrész hiánya, amit egykor úgy hívtak: Tabán…
Bencsik Gábor írása
7
jan

Vilt

Nem a világ romlik, mi öregszünk. Bizonyára ennek az öregedésnek a fénytörésében tűnik úgy, hogy régen a szerkesztőségekben még volt társasági élet. Annál a hetilapnál is például, ahol a nyolcvanas években dolgoztam…
Bencsik Gábor írása