Címke: Árkossy István

28
Júl

Szép mű = szép lélek?

Napjainkban a magazinok címlapjai már-már szétrepednek, a monitorok síkjai pedig luftballonként kidomborodnak a szép nem mű-idomjainak korízlésünket direkt módon kiszolgáló testszépészeti manipulációitól. Kábelvilágunkban ez a kebelbarátság egyenes ágú materializált szinonimája, egyfajta igen közkívánatos térkitöltő mérce, ami, noha nem természetes, de lám, mára azzá vált… Árkossy István írása
21
Júl

ET. IN. ARCADIA. EGO!

Elmúlt korok remekművei között lapozgatva elém került egy kép, Nicolas Poussin (1594–1665) normandiai születésű mester munkája, aki a klasszicizmusba hajló barokk kori francia festészet legismertebb alakja mind a mai napig… Árkossy István írása
14
Júl

Dante – 700 (Firenze 1265 – Ravenna 1321)

A Mester lírai énjének poétikai utazása a tölcsér alakú Poklon, a kúp alakú Purgatóriumon és az állócsillagok fényétől ékesített Paradicsomon át nem elképzelt mitológiai személyek invokációjával, hanem földönjáró hús-vér emberek részvételével történik meg, mint amilyen az Aeneast teremtő Vergilius, a halálig imádott Beatrice és a bölcs ciszterci író és hittudós, Szent Bernát. De mintha Danténak a valódi, földi életben is leckét tanulva a szenvedés útját kellett volna végigjárnia… Árkossy István írása
7
Júl

Ments meg, Uram!

Ahogy reszketve rettegett egykor az Európai Unió történelmi őslakossága, a pórnép, fohászkodván: „Ments meg, Uram a magyarok nyilaitól!”, úgy mormolom magamban most én is: ments meg, Uram a hivatali postaszolgálattól!... Hangoztatom ezt azok után, hogy immár harmadízben buktam meg három különböző könyvküldeményem célba juttatásával… Árkossy István írása
30
jún

Rubens, a világpolgár

Ha létezett valaha csillag földközelben, akkor itt és most, éppen egy ilyenről esik szó. Mivel a flamand festészet nagymestere, Rubens neve nemcsak ismerősen cseng, de világít, lobog, tündököl a klasszikus művészetet kedvelők tudatában, és ez aligha szemfényvesztés, hisz akár egy kisebb várost is be lehetne borítani azzal a vászonmennyiséggel, amin elképesztő értéket hordozó olajképei megjelennek… Árkossy István írása
23
jún

Időkép

Mára bizonyság lett, hogy még a crô-magnoni ősemberkoponya gazdagodó szürkeállománya is lehet színváltós, miután az eklektikus világegyetemben minden megtörténhet, hisz minden kizárólag csak idő kérdése. Ám mit számít az idő ott, ahol van belőle bőven. És ami még akkor is lesz, ha egyébként már csak a semmi lesz… Árkossy István írása
16
jún

Hársvirág és kőmoha

Majd mindenkinek létezik a szíve tájékán egy ösvény, egy út, egy utca, de lehet sikátor vagy akár sugárút is, ami mára az emlékezés lélekzónáiban futó-kanyargó hajdani térszeletek egyfajta tükörképe, a kezdetben még csak vágyakkal és reményekkel, később már megpróbáltatásokkal, sikerekkel és bukásokkal is teleszórt világ mementójának birodalma… Árkossy István írása
9
jún

Létra

Álltam az új alumínium létrám előtt megilletődve. Gyönyörködtem az elmés, logikai szerkezetben, ami múltját tekintve nem minősíthető ugyan mai találmánynak, hisz már a kőbaltás Homo erectus is saját törzsének törzsvásárlói kártyájával hozzájuthatott egy-egy ágasbogas fadarabhoz… Árkossy István írása
2
jún

A szemenszedett szem

Mi mindenre képes a szem! A szem, ez a pótolhatatlan fénykapu, ez az élő optikai műremek, idegszál-struktúra, lélek-iránytű, ami, ha kedve úgy tartja, huncutul átejt, megtréfál, s jó, ha mindez csupán a játékos optikai illúziók jegyében történik, nem pedig valamiféle helyrehozhatatlan, szó szerinti félrelépéssel, tragikus botlással… Árkossy István írása
26
máj

Melletted vagyunk elvtárs

Amikor a vézna kis kötet egy régi könyv borítólapja mögül váratlanul földre esett, égi intésnek éreztem a mozzanatot, így a több évtizede feledés homályába burkolózott emlék máris jelzésértékűvé lépett elő; mintha csak azt szándékozott volna közölni: én nem lettem semmivé, lám, újra itt vagyok… Árkossy István írása