Címke: Árkossy István

12
máj

Anapétolni a stétet

Hosszút mindig a legutolsó padba ültették. S minthogy a szélessége sem volt kimondottan elhanyagolható, ez lett stabil helye éveken át, így aztán nem vette el a kilátást egyik padtársától sem, ami pedig volt neki bőven, hisz – biztos, ami biztos alapon – majd minden osztályt megismételt… Árkossy István írása
5
máj

Madarat, írót tolláról

Felismerni nemcsak a madarat lehet tolláról, hanem az írót is. Vannak írók, akik tollazatuk után ítélve baglyok, mások szarkák, kolibrik, fakopácsok, sasok, keselyűk, de verebek is vannak köztük, és innentől kezdve az ornitológiai felsorolás akár szakirodalmi példatárrá is módosulhatna… Árkossy István írása
28
ápr

Én, a mizantróp

Én nem szeretem az embereket. Elnézést kérek, ha egyedül lennék ezzel a harmatkönnyű megnyilatkozással, amivel szemben másoknak ellenvetése volna, lehetne, vagy tán van is, de bevallom, a magam vetése szerint mégiscsak így áll a tétel: nem szeretem őket… Árkossy István írása
21
ápr

A zene lerajzolható

A kép-zene és a zene-kép oda-vissza átjárhatósága, vagyis a műfajok transzcendens egymásba ágyazódása evidencia, ezt a hangok és a rajzolt vonalak megnevezésére használt kifejezéseink is kellőképpen alátámasztják… Árkossy István írása
14
ápr

Nárcisz két arca

Az ifjú Nárcisz erdei vadászat közben pillantja meg egy tó tiszta tükrében saját arcmását, a meglepő új látvány sóvárgó szerelembe viszi, és a károsan kóros érzéstől többé már nem képes megszabadulni: bezár, belezavarodik, belepusztul; saját függetlenségének függőségében vész el. Sajátos humanotrauma ez, a víz színén lebegés szerelemlobogása… Árkossy István írása
7
ápr

Festő vagy költő?

Egy nem túl közismert irodalmi- és művészettörténeti dokumentum szól a reneszánsz kor két ragyogó személyiségének kapcsolatáról, ami az esztétikum iránt tanúsított határtalan szeretetükre utal: ők Corvin Mátyás és Leonardo da Vinci… Árkossy István írása
31
Már

Fekete-kék-vörös

A halovány gyermekkort valaha az égszínek derűje világította be, aztán idővel, ahogy hulltak az évek, mint hűvös havazás, vagy ahogy korok kereke fordult át vörösből vörösbe, úgy kezdte zavarni látásunkat egyre inkább a külvilág káprázata; és azóta az észlelés zárszerkezetét folyamatosan szűkíteni kell… Árkossy István írása
24
Már

Szabadnak lenni… – Sorok Kenéz Ferenchez

A Veled való gondolatváltás valamiképpen mindig a végletek közé kifeszített léleksodronyon futott át, ahol vagy oltári volt a csend, vagy zengett, zúgott, zakatolt beszélőkénkben a Világ; aztán ha egyikünk belefáradt, illedelmesen átadta a szófonalat a másiknak, hisz régi rafinéria, hogy váltott lovakkal lehet leghamarabb messzire jutni… Árkossy István írása
17
Már

Heló, notebook!

Tutyi Vivien, a Makony-plaza Beauty Szalonjának menő csajszija, és Fejsze Noel a Digitshop Printercopy CC Global Economy Paternosterbusiness Holl supervisorja válnak… Árkossy István írása
10
Már

A bosszúálló ecset

Rómában, 1612-ben feltűnő botrányt kavart a zamatos esemény, amiből kiderült, hogy Agostino Tassi festő „durván testileg többször megismerte” a kiváló és népszerű piktor Oratio Gentileschi műhelyében annak Artemisia nevű tizenötéves lányát… Árkossy István írása