Címke: Árkossy István

A pénz és a szerencse külön-külön is nagy úr, ámde jelenlétük még lenyűgözőbb lehet, ha párosan, kéz a kézben járnak. S hogy Fortuna szándékai mennyire kiszámíthatók, vagy mennyire nem, arról igazán azok a művészek tudnának mély merítésű tapasztalatokkal vallani, akik már rég az örök vadászmezőket járják Artemisz társaságában…
Árkossy István írása

A múzeum – mauzóleum. Különös, szellemet megérintő hely. Ahol élettelen a létezés, és halálos a csend. Festett, mázolt, rajzolt, szőtt és nyomtatott tárgyak sora nyújtózkodik felfeszítve a falakon, művek, remekművek, időkapszulák és kordokumentumok kelléktárában hallgat a mozdulatlanság, a megfagyott múlt, amelynek rétegei mélyén ott lapul sejtekben a kiolvasható történelem…
Árkossy István írása

Egyszerű, tiszta, érthető és félremagyarázhatatlan a fenti fogalom, ami Salvador Dalí egyik képének pontos címe. Szellemi tartalmának és materiális utalásainak egybedarált struktúrájával zseniálisan világít rá a lényegre, mármint arra, hogy itt és most a Galacidalacidezoxiribonukleinacid megidézésének lehetünk tanúi…
Árkossy István írása

Noha valódi örömünnepet jelent egy világra jövetel napjára visszatekinteni, ám az eltávozás több tekintetben ennél jóval szélesebb figyelmet érdemlő esemény lehet egy halandó életútján, hisz amíg a földi betoppanás előtt még a nemlétezés, az ismeretlenség üressége lebeg, addig a szomorú esemény akár csodálatos teljesítmények epilógusát, számvetését, méltánylását jelentheti…
Árkossy István írása

Alig pislákolt a lámpa fenn, magasan, az egykori Kendeffy főnemesi család boltíves palotájában, Kolozsvár Főterének déli sarkán, annak is egyik kapualj melletti tágas helyiségében, ahol akkoriban az UTUNK irodalmi-művészeti hetilap főszerkesztői szobája volt berendezve. Sötét idők sötét lenyomata a múlandóság tünedező memórialapjain…
Árkossy István írása

530 éve halt meg Domenico de Tommaso Ghirlandaio Bigordi, akinek neve említésére ma már gyakorta azt is hozzáteszik: igen dicséretes festő, ám népszerűségét megsokszorozza, hogy ő volt az „il divino” Michelangelo egykori tanítója…
Árkossy István írása

Mára a színpadot, a rivaldát, fizikai valóságában és képletesen is a szellem gőzkalapácsával bontjuk le, avítt lett a proszcénium egykor kitüntető reflektorfénye, a megnyíló vörös bársonyfüggönyök mögül kiáradó zsinórpadlás hűvös színház-aromája, és lerendeltük a színészt is a szférák illúzióteremtő magasából közönségének sorai közé…
Árkossy István írása

A megsárgult falevelekkel együtt elhullnak az évek is. Ám a bronzszínű őszök távozása után az első havazással szárnyra kelnek zúzmarás fehér álmok, fehér remények; angyalfutárok sürgölődnek-suhognak magasan a légben: tüneményük varázslatával hozzák-viszik örömtarisznyáikban az egykori szentesték emlékeinek féltve megőrzött, személyes relikviáit…
Árkossy István írása

…Háborús idők ábrándosainak segítője lett a gramofon; fegyverropogásból át lehetett sasszézni a charlestonra, foxtrottra, netán egy négynegyedes álomtangó ritmusára. Cigányzene, cimbalom, füstös külvárosi kiskocsmák tonettszékes fehér asztalai, vagy hermelinprémes nagyúri fogadások a holdfényben szikrázó Duna panorámás teraszai fölött egymás karjain ringó párokkal; múló képek a kor fekete-fehér filmszalagjain…
Árkossy István írása

„Lánc, lánc, eszterlánc, / Eszterlánci cérna, / Cérna volna, selyem volna, / Mégis kifordulna...” No csak, lám, úgy tűnik, épp mostanság van kifordulóban vagy elpattanóban a dalban megénekelt játékos cérna. Mert ugyebár egyetlen cérnaszálat sem az örökkévalóságnak sodort az élet…
Árkossy István írása