Címke: Árkossy István

Az ábrázolóművészek hazudnak. Nincs kettő köztük, aki azonosat állítana ugyanarról a tapasztalásról. Tudatosan félrevezetik a nézőt, újvilág-teremtő fenomén képében tetszelegnek, mint akiknél egyedi szabályok szerint közlekednek a pupilla üzeneteinek agypályákon vágtató információi…
Árkossy István írása

…Az írás a legegyedibb személyiségi jegy, ami a lélek, a karizma és a vérmérséklet sajátos emulziójaként is felfogható, stigmatikus tükör, ugyanakkor jellegzetes tüneménye is annak a kornak, amelyben papírt látott – és ez alatt most nem az emberi életkort, hanem a történelmi idő korát értem –, hiszen az íráskultúra fejlődéstörténete is része az összkultúra fejlődéstörténetének…
Árkossy István írása

Nem emlékszem olyan ismerősre művészkörökben, aki akkoriban ne hallott volna a faramuci esetről. Benczédi Sándor (1912–1998) kiváló szobrászművész nemcsak bámulatos „kisszobrairól” volt híres országszerte és az Óperenciás tengereken túl, hanem a diktatúra depressziós éveiben gondsöprő életszemléletéről, tabukat agyagba-döngölő humoráról, harsány optimizmusáról is…
Árkossy István írása

Nem lehet neheztelni, és nem is lehet zokon venni, hogy a nem tagadószavunk – ez a puritán, aprócska nem, amely a nemlegesség zártrendszerének szférikus birodalmában összevont szemöldökkel pózol – nem egyike a legreménykeltőbb kifejezéseinknek, ami önmagában még csak nem is létezhetne párja, az igene nélkül…
Árkossy István írása

Alacsony termetű, sánta, mord, rideg, zsarnok, titkolózó, ellenszenves, ámde oroszlánszívű. Így írták le kasztíliai-spanyol beosztottjai a portugál hajóst, Fernão de Magalhãest, akinek a neve mellé igencsak illik ebben az esztendőben odakanyarítani egy kerek ötszázast, mivelhogy éppen egy fél évezred telt el 1522 óta, amikor Sevilla kikötőjében újra horgonyt vetett az V. Károly császár áldásával útra kelt öt hajóból álló spanyol flotta viharvert maradéka…
Árkossy István írása

Olvasok itt-ott ezt-azt, ami átviláglik a múló időben elvegyülő szavak fátyolosodó plazmafalán, a rágógumik és a rágó szavak nélkülözhetetlenségének korában. Amikor a betűk már nemcsak azt szolgálják, amire a Gutenberg-galaxis óriás bummjában a humán kommunikáció érdekében valaha megszülettek, hanem a különleges személyiségek, a szellemi unikumok, a csiszolt bálványok népszerűsítésének lehetőségét is magukban rejtik…
Árkossy István írása

Cape Town, azaz Fokváros, a Dél-afrikai Köztársaság büszkesége a Jóreménység fokától alig egy gondolathajításnyira terül el, és most innen, a világ e déli csücskéből jelentkezett minap egy ex libris gyűjtő, aki további nyomataim után érdeklődött. Azért mondom, hogy „további”, mert mint kiderült honlapjáról, már vagy tizenkettő van a birtokában, persze némileg talányos, hogyan utaztak el éppen azok, és éppen oda…
Árkossy István írása

Íme egy csaknem színtiszta vonalritmus, az idősíkok kronologikus, logikus rendszerbe foglalása úgy is, mint a létezés számontartott képes rajzolata, mint gregorián színezetű, egyszólamú látvány-hangzás steril számmisztikai térben, ahol egyetlen másodpercre megpihen az örökmozgó idő arcképtüneménye…
Árkossy István írása

Mondják: a könyveknek megvan a maguk sorsa. Ám nem különben a képeknek is. Hiszen ez a vonalhálókból összebogozott, lapra kifeszített rajz is átúszott (átrepült?) valamikor az Atlanti-óceánon, noha csupán egyszerű fehér papírra készült; igaz, vonalai időtálló, vízben nem oldódó tussal lettek meghúzva…
Árkossy István írása

Megdöbbenne a végtelen Tér, az Idő, a Téridő, ha tudná, hogyan lehet a gondolat, a tudat, az agysejtek eszközeivel egyetlen síkfelületre őmindenhatóságát beszorítani, mivelhogy a kiterjedés többirányú dimenziójának valósága nemcsak a tudomány és racionalitás egzakt nyelvén fogható kelepcébe, hanem az emberi lélek finomszövésű, ezoterikus hálójával is…
Árkossy István írása