Címke: Árkossy István

Asztrolábium is lehetett, vagy egy ősi abakuszra hasonlító kisded játékmakett, netán Isten világszámológépe, amelyre teremtőnk a naprendszer bolygó-golyóbisait fűzte fel, és amivel a négyszázötven éve született német matematika csillagosa addig-addig bíbelődött, mígnem holtig tartó szenvedélyét találta meg benne…
Árkossy István írása

Életcsillaga 1769 és 1821 között hasított át az égen. Akkor virágzott ki a francia kokárda. Korrigálta a Teremtőt, húsz év alatt felforgatta a fél világot, és átrendezte sziporkázó elméjének sugalmai szerint; törvénykönyvet diktált tollba, rendet vágott az európai feudális jogrendszerben…
Árkossy István írása

Az ember tökéletesítése még nem bevégeztetett, valóságunk egy átmeneti stádium csupán, ma ez itt a világhatalomra törő huncut, mindenevő emlősök előszobája, amelyben a négykézlábról könnyebb volt homo erectusként kétlábra felállni, mint egyenes gerinccel ma végig leélni egy tisztességes életet…
Árkossy István írása

Még az igen kezdetleges fotótechnikai módszerek is pontosan elevenítenek fel távolba veszett városképeket, régvolt arcokat örökkévalóságnak szánt teátrális tekintetekkel, vagyis mind olyat, ami, ha akkor nem készül el, az idő rég elvitte volna már magával a többé sosem láthatóba…

Árkossy István írása

Arról lenne szó, hogy vajon lehet-e hasonlatos egy festett kép nézőre gyakorolt hatása valamiféle patikai elixíréhez, egy nyugtató piruláéhoz; lehet-e látványnak befolyása a humán szervezetre; képes-e érzékelhető hangulati változást teremteni olyanszerűen, ahogy azt a magasfokú szellemi tudással létrehozott kis fehér pasztilla is megteszi, csöppnyi testében hordozván a mágikus erőt?… Árkossy István írása

…ki lehetett K. Samu 1858? Ismeretlen lénye – szignója születése után bő száz esztendővel is – tán óvó tekintettel ügyelt rám valahányszor sikeresen átverekedtem magam motorizált városunk túlzsúfolt útkereszteződésén. Samu ismeretlen ismerősöm lett. Igaz, csupán oly mértékben, amennyire Anonymus is lehetne… Árkossy István írása

Napjainkban a magazinok címlapjai már-már szétrepednek, a monitorok síkjai pedig luftballonként kidomborodnak a szép nem mű-idomjainak korízlésünket direkt módon kiszolgáló testszépészeti manipulációitól. Kábelvilágunkban ez a kebelbarátság egyenes ágú materializált szinonimája, egyfajta igen közkívánatos térkitöltő mérce, ami, noha nem természetes, de lám, mára azzá vált… Árkossy István írása

Elmúlt korok remekművei között lapozgatva elém került egy kép, Nicolas Poussin (1594–1665) normandiai születésű mester munkája, aki a klasszicizmusba hajló barokk kori francia festészet legismertebb alakja mind a mai napig… Árkossy István írása

A Mester lírai énjének poétikai utazása a tölcsér alakú Poklon, a kúp alakú Purgatóriumon és az állócsillagok fényétől ékesített Paradicsomon át nem elképzelt mitológiai személyek invokációjával, hanem földönjáró hús-vér emberek részvételével történik meg, mint amilyen az Aeneast teremtő Vergilius, a halálig imádott Beatrice és a bölcs ciszterci író és hittudós, Szent Bernát. De mintha Danténak a valódi, földi életben is leckét tanulva a szenvedés útját kellett volna végigjárnia… Árkossy István írása

Ahogy reszketve rettegett egykor az Európai Unió történelmi őslakossága, a pórnép, fohászkodván: „Ments meg, Uram a magyarok nyilaitól!”, úgy mormolom magamban most én is: ments meg, Uram a hivatali postaszolgálattól!... Hangoztatom ezt azok után, hogy immár harmadízben buktam meg három különböző könyvküldeményem célba juttatásával… Árkossy István írása