Címke: Árkossy István
21
okt
Orgonavirágzás
Ma is hallom, ahogy Bach D-moll toccata és fúgájának szívet-elmét megérintő akkordjai júniusi hársvirágzáskor vagy visszatérő őszi orgonaestek ünnepélyes pillanataiban betöltik a legendás kolozsvári Farkas utca gótikus csarnoktemplomának, e kiváló akusztikájú, hangversenyteremnek is beillő szakrális térnek minden zugát… Árkossy István írása
14
okt
Múzsát! Vagy nem?
Szükséges művészsors a nőtlenség, vagy hasznosabb a család, a házasélet? Legalább annyian vallják egyiket, mint ahányan a túlsó parton állnak. A klasszikusok példái viszont frappánsan rávilágítanak minderre, érdemes felidézni miként vélekedtek agglegénységről vagy törvényes párkapcsolatról a műteremtés héroszai… Árkossy István írása
7
okt
Ecsethelyzet
Hírlik, a legtöbb műterem miliője hordoz magában valamit a különleges helyeknek fenntartott szférák varázsából, már-már éteri titokzatosság honol benne, egyediség, merthogy afféle közegnek tekinthető, ahol olyan tettek válhatnak valóra, aminek véghezvitelére tán nem éppen minden földi halandó alkalmas… Árkossy István írása
30
szept
Az árból nem engedett
Picasso úgy nyilatkozott, egy mű annyit ér, amennyit fizetnek érte. Ennek az élet sem mond ellent, az alkotó személyének tisztelete elválaszthatatlan a mű/életmű népszerűségi fokától. Csakhogy az idők sodrában Justitia mérlegének igazságosztó nyelve nem mindig arra billent, amerre elvárták tőle… Árkossy István írása
23
szept
Mi a címe?
Dalí különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy képcímei miként azonosulnak a mű figurális felépítésében szerepet játszó formai elemekkel, mindezt nem a szemlélő megnyugtatásáért, hanem inkább elbizonytalanításáért; így születtek olyan „fogalmazványai”, amelyek már-már leíró formában vallanak a festményről… Árkossy István írása
16
szept
Ködben lenni
A felhő valósággal beleharapott a tájba; fehér plazma öntött el erdőt, völgyet, országútat, ezért egyáltalán nem volt csoda, hogy az autó orra előtti fehér vonalat szinte lehetetlenség volt követni. Ketten ültek a kocsiban. A férfi vezetett. Ám bárhogy igyekeztek, sebesebb tempóban követte őket az este… Árkossy István írása
9
szept
Slusszkulcs
Azt a féltő aggodalmat, a helyzet megváltoztathatatlanságából fakadó megbékélést, ami Zsille Mi marad utánunk? című írásának hangjaiból árad igencsak megalapozottnak érzem, annál inkább, merthogy kiváló írók jövőbelátó képessége az idők során már eddig is többszörösen bizonyítottá vált… Árkossy István írása
2
szept
Maszk és álarc
Amikor 1980-ban a Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetet végigolvastam, nem hittem, hogy másodszor is belelépek ugyanabba a folyóba évek múlva, ámde akkor majd egészen más indíttatású érzések kerítenek hatalmukba a kiadvány lapozgatása közben. A könyv A londoni pestis címmel Daniel Defoe felvilágosodás kori angol író tollából és ollójából származott… Árkossy István írása
20
júl
Írás és kép között
A „zsurnál” kifejezés vizuális tartalmát tekintve egy pasztellszínű posztimpresszionista világot jelenít meg előttem: a Toulouse-Lautrec vérbő duktusával megragadott párizsi kávézók teraszán időző szalmakalapos, cilinderes ficsúrjait… Árkossy István írása
29
dec
Bruegel és Brueghel
A bécsi Kunsthistorisches Múzeum nem kis meglepetéssel rukkolt elő nemrégiben, amikor év végén megnyitotta kapuit a világszenzációként is minősített, Pieter Bruegel életművét eleddig legátfogóbb módon bemutató kiállítása előtt… Árkossy István írása