Címke: Árkossy István

9
dec

Vörös kör kék gyűrűben

Itt a baj. Elnézem a sajtóban megjelenő újabb keletű információs jelzésekkel ellátott világtérképet, ahol a járvány terjedésének napról napra növekvő vörös foltjai egyre összefüggőbb zónákban fedik el a kontinensek eleddig természetes színvilágú panorámáját… Árkossy István írása
2
dec

Sorscsapás

Most ismét, ki tudja már hányadszor, magam elé idézem azt a fekete-fehér fotográfiát, amely Sorscsapás címmel látható volt kiállítóterem falán, művészeti albumban, tán épp amiatt, mert a képtömörítés eszközének fokozott takarékosságával manipulálva nem mindennapi jelenetet rögzít a mozdulatlanság-mozgás egyidejűségének logika szerint össze nem békíthető paradox pillanatáról… Árkossy István írása
25
nov

Il libro del Cortegiano

Baldassare Castiglione gróf eltávozásakor V. Károly császár így sóhajtott fel: „Meghalt a világ egyik legkitűnőbb úriembere”. Mai időnk olykor alpárias és horzsoló írói modortalansága irányította figyelmem e különleges személyiség jelleme felé, aki a földi életet egyfajta kosztümös jelenlétnek, tudatos szerepjátéknak tekintette a bensőjében lezajló isteni átlényegülés eltussolására… Árkossy István írása
18
nov

Van titok

Caravaggio festőtechnikája a kimunkáltság mellett is kellően pasztózus vonásokat hordoz, vagyis testes festéknyomok jelzik az ecset haladási vonalát, ami kontúrozza, majd kitölti a formát. Jellegzetes sötét hátterű képén, amit még a fényes lakkozás is segített, ezért rajzolódhatott ki egy másik alakzat is, ami érzékelhetően nem annak a műnek volt a része… Árkossy István írása
11
nov

Bezzeg a művész…

Hogy a művész álmodozó, nem újkeletű megállapítás. Már csak annyival, hogy behunyja szemeit, máris egy újrakonstruálható világ esélyét teremti meg, hiszen a legsötétebb képernyőre – amelynek sem távlata, sem kiterjedése nincs –, azt vetítheti ki szellemének sugaraival, amire képes, vagy amit lelki szemeivel éppen látni akar… Árkossy István írása
4
nov

A legszebb arc

Gyakran gondolok vissza azokra a felemelő pillanatokra, amikor, a véletlen vagy a rendeltetés kegyeiből – többnyire csak rövid ideig –, de mégis csak lehetőségem nyílt egykor találkozni az erdélyiség ethoszának immár legendává magasztosult személyiségével, Kós Károllyal… Árkossy István írása
28
okt

Vasari, pro/kontra Cellini

Bevallom, engem az egzakt, megtörtént események újra vetítése ragad magával, a fikció bizonytalanságának, esetlegességének forgatókönyve mindig is hidegen hagyott. Így aztán nem tűnhet különlegesnek, ha két olyan ma is érdekfeszítő irományt idézek, ami, ha nem létezne, erősen hiányos filmkockákat láthatnánk peregni az időgépben… Árkossy István írása
21
okt

Orgonavirágzás

Ma is hallom, ahogy Bach D-moll toccata és fúgájának szívet-elmét megérintő akkordjai júniusi hársvirágzáskor vagy visszatérő őszi orgonaestek ünnepélyes pillanataiban betöltik a legendás kolozsvári Farkas utca gótikus csarnoktemplomának, e kiváló akusztikájú, hangversenyteremnek is beillő szakrális térnek minden zugát… Árkossy István írása
14
okt

Múzsát! Vagy nem?

Szükséges művészsors a nőtlenség, vagy hasznosabb a család, a házasélet? Legalább annyian vallják egyiket, mint ahányan a túlsó parton állnak. A klasszikusok példái viszont frappánsan rávilágítanak minderre, érdemes felidézni miként vélekedtek agglegénységről vagy törvényes párkapcsolatról a műteremtés héroszai… Árkossy István írása
7
okt

Ecsethelyzet

Hírlik, a legtöbb műterem miliője hordoz magában valamit a különleges helyeknek fenntartott szférák varázsából, már-már éteri titokzatosság honol benne, egyediség, merthogy afféle közegnek tekinthető, ahol olyan tettek válhatnak valóra, aminek véghezvitelére tán nem éppen minden földi halandó alkalmas… Árkossy István írása