Címke: Árkossy István

Áradás és aszály – sújtás mindkettő; gyakorta visszatérő, elkerülhetetlen égi csapás, már ha éppen nem az egyiptomi kultúrát évezredeken át életben tartó isteni Nílus áradását vesszük tekintetbe, vagy az olyan hasznos forróságot, ami épphogy jól jött Özönvíz után fenn az Ararát hegyén Noé száradni kiterített fürdőköpenyének…
Árkossy István írása

Nem minden művész bohém, bár az alkohol sokat mesélhetne róla. Voltak adakozók, voltak fösvények, voltak pazarlók. Fortuna szeszélyei kiszámíthatatlanok. Ahogy hullt a mennyei manna, sokszor úgy szállt el a gazdagság is. A reneszánsz hőskorának nem egy tékozló mestere örömtánc után Canossát járt…
Árkossy István írása

…Évezredek óta neves gondolkodók érveltek, feszegették a háborúk ok és okozati összefüggéseinek jogi magyarázatait, hogy egyáltalán lehet-e igazságos háború, és milyen viszonyban él ellenfelével, a békével, mert a haragosság rákfenéje éppen abban rejlik, hogy a fogalmak tartalmai, a nézőpontok és az érvek merőben különböznek…
Árkossy István írása

…úgy tűnik, a sorozatos győzelmi happeningek közepette a világnyugalom észrevétlenül komposztálódott, módszeresen feldolgozta önmagát, erjedésnek indult, alkímiásan ismeretlen gázt termelt, s noha különös érték az a mai világban, akár még világrengető robbanáshoz is elvezethet…
Árkossy István írása

Túlélés. Csupán erről van szó. A túlélésről. S ha lehet, mindenáron. Lám, milyen könnyű ezt leírni, ámde szorult helyzetben amikor csattan az egérfogó, már mindennek vége: a kockasajt el van vetve; sorsát el nem kerülheti sem az egér, sem a sajt…
Árkossy István írása

Egy épület befedése akkor ér véget, ha már nincs hova elhelyezni egyetlen cserepet sem. Ám a képteremtés művelete – ha már ilyen profán hasonlatnál időzünk – a tetőfedőé helyett mégis inkább egy olyan gazda munkájához hasonlít, aki szénát rak a saroglyára, és ha hihetünk a bölcsességnek: nincs olyan rakott szénahalom, amelyre még egy villával fel ne férne…
Árkossy István írása

Commedia dell’ arte... Önfeledt kuncogás- és hahota-vírus zümmög a légben, kancsal kincsei a biflázott és rögtönzött szónak, kedélyes kelepce-pillanatok a kis piazzettán, ahol a bámészkodók mint „spettatori” téblábolnak lábról-lábra, féllábról falábra, majd a textus során ráismernek pellengérre állított önmagukra, kicsúfolt tükörképükre, saját sziluettükre, árnyékukra, alteregójukra…
Árkossy István írása

…Művészetelméleti prófétáink doyenjének, a most kilencvenesztendős Banner Zoltánnak az artisztikum kisugárzásától áthatott egész munkásságát betűkkel megvont esztétikai vonalhímzés szálai fonják egybe, amivel az erdélyi művészet arculatára tornyokat, boltíveket és kupolákat épített fel, így rendszerezve sajátos építőművészetében a maradandóra érdemest…
Árkossy István írása

– Noel! Noelke, menj szépen oda Géza nagypapához! Hagyd Patrikocskát játszani Milánkával! – kiáltott vékony hangon gyermekére a kármin karmú asszonyka. Az öreg Géza bácsi, mint divatból kiment fejedelem, vagy kongását vesztett ócska rugójú falióra, csak ült mozdulatlanul, akárha az Idő állt volna meg az őszisárga levélhullásban…
Árkossy István írása

Nem véletlenül szökött ki egykor a Hold az orbitális földi masszából előre megérezvén, hogy előbb-utóbb nem lesz majd nyugta az ember okozta felfordulásban akár még egy égitestnek sem. Talán ezért tűnhetett számára biztonságosabbnak a zűrös események csetepatéit, drámai fejleményeit kissé távolabbról követni, és azzal a döntésével, hogy disszidált, önmarcangoló történelemünkből egyszer s mindenkorra kiírta magát…
Árkossy István írása