Címke: Árkossy István

Túlélés. Csupán erről van szó. A túlélésről. S ha lehet, mindenáron. Lám, milyen könnyű ezt leírni, ámde szorult helyzetben amikor csattan az egérfogó, már mindennek vége: a kockasajt el van vetve; sorsát el nem kerülheti sem az egér, sem a sajt…
Árkossy István írása

Egy épület befedése akkor ér véget, ha már nincs hova elhelyezni egyetlen cserepet sem. Ám a képteremtés művelete – ha már ilyen profán hasonlatnál időzünk – a tetőfedőé helyett mégis inkább egy olyan gazda munkájához hasonlít, aki szénát rak a saroglyára, és ha hihetünk a bölcsességnek: nincs olyan rakott szénahalom, amelyre még egy villával fel ne férne…
Árkossy István írása

Commedia dell’ arte... Önfeledt kuncogás- és hahota-vírus zümmög a légben, kancsal kincsei a biflázott és rögtönzött szónak, kedélyes kelepce-pillanatok a kis piazzettán, ahol a bámészkodók mint „spettatori” téblábolnak lábról-lábra, féllábról falábra, majd a textus során ráismernek pellengérre állított önmagukra, kicsúfolt tükörképükre, saját sziluettükre, árnyékukra, alteregójukra…
Árkossy István írása

…Művészetelméleti prófétáink doyenjének, a most kilencvenesztendős Banner Zoltánnak az artisztikum kisugárzásától áthatott egész munkásságát betűkkel megvont esztétikai vonalhímzés szálai fonják egybe, amivel az erdélyi művészet arculatára tornyokat, boltíveket és kupolákat épített fel, így rendszerezve sajátos építőművészetében a maradandóra érdemest…
Árkossy István írása

– Noel! Noelke, menj szépen oda Géza nagypapához! Hagyd Patrikocskát játszani Milánkával! – kiáltott vékony hangon gyermekére a kármin karmú asszonyka. Az öreg Géza bácsi, mint divatból kiment fejedelem, vagy kongását vesztett ócska rugójú falióra, csak ült mozdulatlanul, akárha az Idő állt volna meg az őszisárga levélhullásban…
Árkossy István írása

Nem véletlenül szökött ki egykor a Hold az orbitális földi masszából előre megérezvén, hogy előbb-utóbb nem lesz majd nyugta az ember okozta felfordulásban akár még egy égitestnek sem. Talán ezért tűnhetett számára biztonságosabbnak a zűrös események csetepatéit, drámai fejleményeit kissé távolabbról követni, és azzal a döntésével, hogy disszidált, önmarcangoló történelemünkből egyszer s mindenkorra kiírta magát…
Árkossy István írása

Az ábrázolóművészek hazudnak. Nincs kettő köztük, aki azonosat állítana ugyanarról a tapasztalásról. Tudatosan félrevezetik a nézőt, újvilág-teremtő fenomén képében tetszelegnek, mint akiknél egyedi szabályok szerint közlekednek a pupilla üzeneteinek agypályákon vágtató információi…
Árkossy István írása

…Az írás a legegyedibb személyiségi jegy, ami a lélek, a karizma és a vérmérséklet sajátos emulziójaként is felfogható, stigmatikus tükör, ugyanakkor jellegzetes tüneménye is annak a kornak, amelyben papírt látott – és ez alatt most nem az emberi életkort, hanem a történelmi idő korát értem –, hiszen az íráskultúra fejlődéstörténete is része az összkultúra fejlődéstörténetének…
Árkossy István írása

Nem emlékszem olyan ismerősre művészkörökben, aki akkoriban ne hallott volna a faramuci esetről. Benczédi Sándor (1912–1998) kiváló szobrászművész nemcsak bámulatos „kisszobrairól” volt híres országszerte és az Óperenciás tengereken túl, hanem a diktatúra depressziós éveiben gondsöprő életszemléletéről, tabukat agyagba-döngölő humoráról, harsány optimizmusáról is…
Árkossy István írása

Nem lehet neheztelni, és nem is lehet zokon venni, hogy a nem tagadószavunk – ez a puritán, aprócska nem, amely a nemlegesség zártrendszerének szférikus birodalmában összevont szemöldökkel pózol – nem egyike a legreménykeltőbb kifejezéseinknek, ami önmagában még csak nem is létezhetne párja, az igene nélkül…
Árkossy István írása