Zsurnál

Az idő objektív és szubjektív egyszerre. Objektív abban az értelemben, hogy a fizikai idő, amit newtoni időnek is nevez a tudomány, mérhető: másodpercekben, percekben, órákban, hetekben, hónapokban, években stb. Szubjektívnek nevezhető pedig azért, mert az ember saját időérzékelése más és más. Ez a bergsoni időtapasztalat függ a rajtunk átfolyó események milyenségétől…
Lajtos Nóra írása

Kik volnánk mi, hogy ellenkezzünk Lewis Carroll angol íróval, aki egyszerűen és nagyszerűen elrendezte a gyermek és az unikornis találkozását Alice Tükörországban című meseregényében? Hiszen írók, festők, más művészek és – ez a legfontosabb! – a gyerekek fenntartások nélkül elfogadták/elfogadják az egyszarvú létezését…
Király Farkas írása

Vannak ölelések, amiket sosem felejtünk el. Vannak olyanok is, amikre emlékezni sem akarunk, de abban a pillanatban, amikor ölelünk és ölelve vagyunk, a lelkünket tápláljuk…
Lőrincz P. Gabriella írása

„A pénz nem boldogít.” Hogy a régi aforizma valóságtartalma miként áll meg a saját lábán, annak a gazdagok lehetnek hiteles megmondói, hiszen tapasztalati alapon ilyent legfeljebb ők állíthatnak. Aki viszont soha nem dúskált a pénzben, nem tudhatja, hogy tényleg így van-e? Kétezerhuszonöt éve született jómódú patrícius családban a fenti gondolat gazdája, a sztoikus erkölcsfilozófus, költő, drámaíró és államférfi Lucius Annaeus Seneca…
Árkossy István írása

December első hetében egyre inkább már csak arra tudtam gondolni, hogy vasárnap meggyújthatom a második gyertyát. Amikor esténként az íróasztalomnál dolgozom, téli napokon általában este mécsest gyújtok, de mindig csak mécsest, és nem ám azért, mert nincs villany. Akkor sokkal rosszabb lenne meggyújtani, ha azért tenném, mert nincs más…
Mirtse Zsuzsa írása

Zsé Gé észrevétele a fátumról: „Amikor egy színpadi szereplésünk során a számunkra azon az estén legfontosabb versünket olvassuk fel, és az általunk elgondolt dramaturgiai csúcsponthoz érünk, akkor a./ a közönség soraiban megszólal egy mobiltelefon, b./ valaki köhögőrohamot kap, c./ a szervező a színpad sarkához lép, és hadonászik, hogy lejárt az idő…
Zsille Gábor írása

Dédi újabb gyertyát hoz a kamrából. Sötétedik. Bizonytalanul lépi át a küszöböt. Nem gyújt villanyt, a félhomályban minden olyan kísérteties a két ablakkal gangra néző konyhában. Dédi gyufát gyújt, s a köténye zsebéből előhalászott gyertyacsonkot lángra kelti a félig leégett gyufaszállal…
Kovács katáng Ferenc írása

Nemrégiben Andersen szülővárosában jártam, és azokon a kikövezett sikátorokon haladtam át, melyeken a híres meseíró. A színes, fagerendás házak mesebeli hangulatot árasztottak, átitatott a félszigetet körülölelő tenger illata, felpezsdített a kikötők hajóforgataga, jólesett a sajtok töméntelen sokaságának ínycsiklandó látványa a piacokon…
Tallián Mariann írása

Fekete péntektől a januári leárazások végéig kevesebb volt a látogató a Hospice Házban, ahol Ani dolgozott, és kevesebb ember jelentkezett be gyógytornára Vivienhez. – Nem érnek rá a derekukkal foglalkozni, mert vásárolni kell menni. Black Friday – diagnosztizálta Vivien az egészségjavulás gyökérokát…
Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Autópályán vagyok, a Nyírségből tartok hazafelé. Tizenkét településen tartottam rendhagyó órát a könyvtárakban, s most ez a kedves nő az iránt érdeklődik, hogy milyen a tudásszintjük arrafelé a gyerekeknek. Ugyanolyan, mint máshol, gondolom, de inkább azt válaszolom neki, hogy igen kedvesek, és sok mindent tudnak. – Akkor mégsem olyan sötét a Nyírség – állapítja meg. – Egyáltalán nem – mondom, és közben az előítéletekre gondolok…
Gáspár Ferenc írása