Zsurnál

Nagymamámnak sparheltja volt, édesanyám gázon melegítette a vacsorát, de voltak olyanok is az ismeretségi körünkben, akik Nyugatról hozott mini grillsütővel menőztek a ’90-es években. Arra nem emlékszem, mikor és hol láttam először mikrohullámú sütőt, de arra igen, hogy olyan volt az számomra, mint valami jövőből jött csodaszerkezet. És azóta hol tart már a világ! Mindjárt mesélem ezt is…
Döme Barbara írása

…a haza a legtöbb ember szemében valami absztrakt fogalom, talán jelent néhány tájat, környéket, házat, embert, jobb esetben már anyanyelvet is, de leginkább szokást és politikát. Sokan összekeverik a hazát az állammal. Talán „Isten” után csak a „Haza” nevében öltek és hazudtak többet, s századunkra igencsak rátapadt az emberek gyarlósága e szavakra…
Weiner Sennyey Tibor írása

Rengeteg embert láttam megkeseredni az irodalomban. Még akik nem vallják be, azok is sírnak szobájuk félhomályában. Nem is keveset, jóféle sós könnyeket. Frusztrált, érzékeny, a megfeszüléstől pengő és zengő idegekkel vegetáló emberekkel van tele a literatúra sok száz éve, és ez alighanem így is marad…
Nagy Koppány Zsolt írása

Értem én ezt a kölcsönözhető elektromos roller dolgot. Számomra kicsit hasonló a slam poetryhez. Nem próbálnám ki, nem az én műfajom, de tetszik, amikor valaki jól tolja…
Király Farkas írása

Kusza, rohanós heteken vagyok túl. A sepsiszentgyörgyi, a kolozsvári és a budapesti könyvünnepek forgatagából a rendhagyó irodalomórák pezsgésébe csöppentem. Még nem is volt időm végig gondolni, milyen tapasztalatokat szereztem a 2022-es könyvhetek során, máris a könyvekről kellett beszéljek, több száz fiatal előtt…
Lőrincz P. Gabriella írása

– Noel! Noelke, menj szépen oda Géza nagypapához! Hagyd Patrikocskát játszani Milánkával! – kiáltott vékony hangon gyermekére a kármin karmú asszonyka. Az öreg Géza bácsi, mint divatból kiment fejedelem, vagy kongását vesztett ócska rugójú falióra, csak ült mozdulatlanul, akárha az Idő állt volna meg az őszisárga levélhullásban…
Árkossy István írása

Hétfő este van, kellene valami jutalomfalat a hét első napjának végére. Jó napot zártam, nem panaszkodom, amúgy sem szeretek panaszkodni, ha van miért, akkor sem, de nincs is. Igaz, egyesek szerint folyamatosan ezt teszem, és semmi nem elég jó nekem. Ah! Ha ők a barátaim, milyenek lehetnek az ellenségeim?…
Mirtse Zsuzsa írása

…konferenciaszervezői körökben valamiért eluralkodott az a téveszme, hogy a felnőtt vendéget egy-két órán keresztül békén hagyni: udvariatlanság. Pedig nem az, éppen ellenkezőleg. Úgy vagyok vele, hogy ha vendéglátóim maguktól nem adják meg a szükséges szabadidőt, akkor én önkényesen megteremtem magamnak…
Zsille Gábor írása

Emlékszem, amikor először vittem kórházba, dugó volt a városban, és rettentő meleg. Emlékszem, a kocsiban vártam rá. Túl gyorsan végzett, és azt mondta, minden rendben lesz. Emlékszem, a nyár végén már naponta hívtam. Hetente vittem. Néha sétálni mentünk a régi iskolámhoz…
Fehér Kinga írása

…Több éve már, hogy kipattant a fejéből a gondolat, fesztivált szeretne szervezni a városnak. Az volt az álma, hogy a gyerekeknek, akiket tanít, és az ő szüleiknek, az érdeklődőknek, a kíváncsi városlakóknak, apróknak és nagyobbaknak elhozzon az ország távoli pontjára egy produkciót, olyan fellépőkkel, akiknek a profizmusára méltán lehet büszke. Egy szép napon belevágott…
Tallián Mariann írása