Zsurnál

Ani is, mint mindenki a faluban, tagjává vált a Tavi Csoportnak, amely a Velencei-tó körüli települések közérdekű bejegyzéseinek gyűjtőhelye. A posztok a következő témák köré csoportosulnak. A tó vizének hőfoka. Honnan szedték föl a lépcsőket… Mióta Szabó Imre kiköltözött a tóhoz, a fenti posztok ritmikusan váltakoznak az ő posztjaival, melyben Momo macskája kalandjairól számol be…
Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Apám imádta a vonatokat. Gyakran álldogált a vasútállomáson szabadidejében, és órákon át bámulta a tolató, érkező vagy induló szerelvényeket. Sosem értettem, miért nem lett masiniszta. Annak kellett volna lennie, és akkor tán boldog emberré vált volna. Miatta álldogálok olyan gyakran a Ferdinánd hídon, és nézem a vonatokat…
Tallián Mariann írása

…szerintem a világ egyik legbecsületesebb városában élek. Nem mondanám, hogy már eleve úgy indulok el otthonról, hogy nem cipzárazom be a táskámat, nem zárom be a lakást, vagy véletlenszerűen elhelyezek csomagokat a település tetszőleges padjain. Nem keresem a bajt, de ismerjük a természetét: elég egy óvatlan másfelé figyelés, és könnyen ránk talál…
Farkas Wellmann Éva írása

Van egy ember, akinek tizenhárom éve ünneplik a születésnapját. Az ember ugyan már hatvan elmúlt, és teljesen máskor van az igazi születésnapja, de ezt az új születésnapot szűk családi körben mindig megünneplik. Néha már unja, és kicsit terhesnek vagy fellengzősnek érzi, önmagát pedig ok nélkül kivételezettnek…
Gáspár Ferenc írása

Bobájka, rucás kása, paszulyleves, toroskáposzta, házi sajt. Otthonom ízeit keresem, azokat, amelyeket csak nagyanyám tudott előcsalogatni a háztáji alapanyagokból. Mivel egyetlen étteremben, kifőzdében sem találtam, nekifogtam hát egy gasztrokalandnak. Korabeli receptek alapján vagy éppen emlékezetből magam készítem el a rég elfeledett fogásokat…
Döme Barbara írása

A rossz szokásokat ismerjük, mint például a különböző függőségek, káros és bántó viselkedésformák. Sajnos a jó szokásokról van a legkevesebb tudásunk, talán mert a jó viselkedési mintázatokat nagyon nehéz realizálni az életünkben, vagyis mindennapossá tenni…
Weiner Sennyey Tibor írása

Vannak pillanatok, amikor az ember segítségnyújtása spontán jön, s van, amikor tudatosan. Egy hirtelen adódó vészhelyzetben gondolkodás nélkül nyújtjuk a kezünket, de van, amikor ez elszántság kérdése. Egymás terhét cipelni pedig a legszentebb dolog, erre mondjuk: hordozzuk egymás keresztjét…
Lajtos Nóra írása

Ki nem vágyik arra, hogy megsimogasson egy nyulat? Nem is, nem: nyuszit! Főleg, ha nem egy hatalmas, harapós bakot lát maga előtt, hanem puha és selymes maroknyi szőrgombócot, hosszú, aranyos füllel. És ahogy az orrocskáját mozgatjaaa… mézbe mártogatott rózsaszín vattacukorszív az élet. Ugye? Nos, nem mindenhol gondolják ezt így…
Király Farkas írása

Elkezdődött hát egy újabb esztendő. Nagy vígsággal, hangoskodással szokás temetni az óévet és köszönteni az újat. Ünnepelni minél látványosabban, hódolva a szokásoknak, disznóhúst, lencsét, virslit enni, csörömpölni, pezsgőt inni, ez a módi. Úgy mondjuk: megtartottuk az ünnepet. Pedig valójában nem tartjuk meg. Csak ünnepelünk egyet…
Lőrincz P. Gabriella írása

Basquiat. Jean-Michel Basquiat. A fekete Puerto Rico-i, aki felforgatta, megosztotta, elkápráztatta, megleckéztette az amúgy sem éppen tunyaságáról világgá kürtölt amerikai művészvilágot; aki Manhattan SoHo művésznegyedében összejőve Andy Warhollal, az amerikai popkultúra idoljának barátja lett, ám annak műveit is maga mögé kényszerítette a Sotheby’s felhőkig nyújtózkodó 2017-es New York-i árverésének dobogóján…
Árkossy István írása