Zsurnál

A pofakönyv az nagyon jó, mert mindennap valami szenzációs újdonsággal lep meg. Kinyitod reggel gyanútlanul, és egyszerre azt olvasod, hogy valami Katarina Gomez Liu nevű illető Kamcsatkáról ismerősnek jelölt téged. Közös ismerőseid vannak már a dél kínai Teo Szing Linggel, a görög Tarasz Vakarosszal és néhány budapesti íróval…
Gáspár Ferenc írása

Levágott emberi testrészeket találtak egy férfi otthonában – mesélte egy ismerősöm a szilveszteri buliban, amin persze a társaság nagy része megdöbbent. Bevallom, az elején én is elborzadtam, de miután a történetben eljutott ahhoz a részhez, hogy az illető egy kórbonctani intézet dolgozója volt, mindjárt más megvilágításba került a sztori…
Döme Barbara írása

Meg kell becsülnöd a hétköznapokat is, mert életed javát ezek adják. Az idő, amely mindannyiunk felett folyvást telik, valahogy uralja az ünnepeket és a hétköznapokat is. A legtöbb ember gyűlöli őket, mert rabszolgák saját életükben, s a hétköznapokban látják e rabszolgaság tényének beteljesülését…
Weiner Sennyey Tibor írása

Minden íróban ott motoszkál a nyugtalanság: az által, amit írt, vajon történik-e valami a világban? Van annak bármiféle hatása? Mert szép dolog az utókor, és persze Isten egymagában is színvonalas közönség, de azért jó volna hinni, hogy a leírt szó valami hatást a kortársak között is kifejt…
Bencsik Gábor írása

…költőként indultam, mint minden rendes introvertált kamasz, aztán, megint tessék, az irodalom szélviharai a prózacirkálás rögös jégtömbjére sodortak, s ott halászok fókára azóta is jegesmedve-, rosszabb napokon eszkimómód. Igen ám, de akit valaha költőnek habart meg a Jóisten, az mind dolgozhat prózával amennyit akar, egyszer bizony csak visszatér a Parnasszus ormára…
Nagy Koppány Zsolt írása

Gyermekkorom egyik nagy élménye volt a disznóvágás. Gondolom, sokan emlékeznek még, hogy szinte ünnepként volt jelen az emberek életében. Én, bár városon nőttem fel, de Beregszász egy olyan részén, kertes házban, ahol szinte mindenki tartott disznót, tyúkot, nyulat…
Lőrincz P. Gabriella írása

Mindig utáltam nyakkendőt viselni. Az én nemzedékem már csak ilyen. Mi a hippi-korszak táján születtünk. És bár ez a hippiktől jó messze keletre történt, azért az utolsó nagy nyugati szellemi mozgalomnak idehaza volt eredménye. Például ez…
Végh Attila írása

Amikor beteg voltam, anyukám mindig adott valamilyen varázsbigyót, vitamintablettát, hogy hamarabb meggyógyuljak. Mivel ezeket rendszeresen bedobáltam az ágyam mögé, nem tudtak segíteni nekem. Valahogy így van ez a mesékkel is. A varázserejük csak akkor tud működni, ha kapcsolatba lépünk velük, ha befogadjuk őket, helyet adunk nekik magunkban…
Mirtse Zsuzsa írása

…Az emberiség több évezrede naivan azt képzeli, hogy egy új fejezet eltörli a bajokat, megszüntet minden bánatot satöbbi, satöbbi. Mily sajnálatos, mindig akadnak megrögzött optimisták, akik makacsul hajtogatják: Meglátod, minden rendbe jön! Pedig Márai Sándor is bölcsen megírta a Naplójában, hogy az örök optimisták rettentően fárasztók, a valóságban semmi nem jön rendbe, és minden csak rosszabb lesz…
Zsille Gábor írása

Az ezer ránc szántotta arc, a lekonyuló bajusz vésődött recehártyánkba, s ha halljuk, olvassuk a nevét, Kalotaszeg jut eszünkbe. Kós Károly ez az ember, több mint ember, már-már mitológiai alak, ha tetteit és cselekedeteit vizsgáljuk, olyan érzésünk támad, hogy népmesét olvasunk, a mélyből felemelkedő, minden akadályt legyőző hős bajvívásainak vagyunk tanúi…
Hegedűs Imre János írása