Mi fér bele egy írott műbe, mit vár az olvasó, mit vár a szakma? Úgy hiszem, nincs író, akinek ezek a kérdések nem fordulnak meg a fejében, melyek ha nem jönnének elénk újra meg újra, az talán felérne egy jelzéssel: hagyni kell a csudába az írást.

Szeretem azt hinni, hogy egész világok férnek el néhány oldalon. Szeretem érezni, amikor egy novella szereplői életre kelnek, másfelé viszik a történetet, mint ahogy elterveztem, míg az írás gömbölyödik, egésszé válik, és a végén csattan egyet. Normális esetben ez egy viszonylag lassú folyamat. A végén a szerző hátradől, újraolvas, pihentet, kihúz, hozzáír, dolgozgatja, formálja a szöveget. Aztán a közönség elé kerülést megelőzően még van egy szerkesztő, aki, mint a jó doktor, megvizsgálja a szerzeményt, kimutatja a bajt, és ad rá kezelést, ha szükséges. Újra a szerző csiszolgat, végül a szerkesztő bólint, és irány a publikum. Mondhatni, hosszú folyamat, és nem is baj.

Más a helyzet, ha az ember versenyt ír. Mert bizony, egy ilyen versenyírásba keveredtem az idei magyar széppróza napja gáláján. Természetesen nem volt igazi verseny, hiszen hárman játszottunk, inkább saját magunk kipróbálása volt ez, a határaink feszegetése. Egy dobozból, amelyben tizenegy Jókai-mű címe lapult, sorsolta ki Kontra Ferenc A kétszarvú ember címet. Kollár Árpáddal és Gáspár Ferenccel külön vonulva kezdtünk novellát írni, kicsivel több mint egy óra állt rendelkezésünkre. Magára a Jókai-műre nem, de a mű címére reagálni kellet, ez volt a feladat. Izgalmas volt idegen helyen, nem épp a legcsendesebb körülmények között (fölöttünk az emeleten zajlott a gála), a komfortzónán kívül alkotni. Láttam, ahogyan a világok életre kelnek, csupán egyetlen óra alatt. Csavarok, izgalmak, bűbáj, vidámság. Igazi élet került a papírra, amit a rendezvényen Tallián Mariann és Lázár Balázs előadásában hallgathatott meg a közönség. A hallgatóság értő és eleven volt, reagáltak, összesúgtak, nevettek, miközben mi, a minivilág teremtői, lestük az arcukat, és vártunk a zsűri döntésére. Kollár Árpád novelláját ítélte a zsűri a legjobbnak, az én írásom második helyezett lett, a harmadik helyen Gáspár Ferenc írása végzett. Verseny a neve, születnie kellett egy döntésnek, de azt gondolom, mindannyian nyertünk, hiszen az alkotás csodájában részt vettünk közösen. Nem teltek el hetek, órák, a közönség máris, a megírás után meghallgathatta a műveket. Nem volt idő javítgatni, simítgatni, finomítani. A színművészek bravúros előadását követően már jött is a döntés. Jó játék volt, jó együttlét volt. Megnéztük, hogy milyen az, amikor egy óra a világ, nekem jó volt, és szívből remélem, hogy mindenkinek, akivel együtt ünnepeltünk a legfiatalabb kulturális ünnepünkön, a magyar széppróza napján. Boldog szülinapot, Jókai Mór, köszönünk mindent!

Lőrincz P. Gabriella