Zsurnál

A pénz és a szerencse külön-külön is nagy úr, ámde jelenlétük még lenyűgözőbb lehet, ha párosan, kéz a kézben járnak. S hogy Fortuna szándékai mennyire kiszámíthatók, vagy mennyire nem, arról igazán azok a művészek tudnának mély merítésű tapasztalatokkal vallani, akik már rég az örök vadászmezőket járják Artemisz társaságában…
Árkossy István írása

Szerencsére van módom és időm nemcsak újonnan megjelent könyveket olvasni, hanem régebbieket is, sőt néha a válogatás izgalmas luxusa is rám köszön még. Így került a kezembe Michael Blake Farkasokkal táncoló című könyve (1988-ban írta, a magyar fordítás rögtön 1991-es!), amelyet feltételezhetően kevesen olvastak, de persze a filmet sokkal többen látták…
Nagy Koppány Zsolt írása

Kétféle ember van: aki szereti a vidéket, és aki nem. Mindkét típushoz volt szerencsém. Én Beregszász halk zaja után belecsöppentem Budapest nyüzsgő, hangos világába, majd kimenekülve a világból, a Cserhát lankái között találtam otthonra…
Lőrincz P. Gabriella írása

…Talán Schopenhauer mondott valami olyasmit, hogy a siker vágya az utolsó, amit a bölcs ember magáról levet. Ez azt jelenti, hogy minden mást könnyebb levetni, mint ezt. (Magának Schopenhauernek sem sikerült.) Belegondoltam, hogy vajon ismerek-e olyan író-költőtársat, akiről elmondható, hogy megtette ezt az utolsó lépést…
Végh Attila írása

Nagymamám életének megvolt a rendje, formája. Volt ideje, mégis úgy bánt az idővel, mintha minden perccel el kellett volna számolnia. El is számolt nyilván – magának. Ez a rend neki talán biztonságot adott, de ezáltal nekem is, mert pontosan lehetett tudni, mikor mire számíthatok, ami kislányként roppant fontos tudás volt…
Mirtse Zsuzsa írása

Kereken húsz évvel ezelőtt, 2004-ben egy fogadáson beszélgettem a Skála áruház gazdasági igazgatójával. Amikor megtudta, hogy szépirodalommal foglalkozom, a következőket mondta: – „Akár hiszed, akár nem, én is bölcsésznek készültem, a költészet érdekelt. Pannonhalmán kitűnőre érettségiztem a bencéseknél, aztán elvittek katonának, és 1975-ben jelentkeztem egy dunántúli tanárképző főiskola magyar szakára. Maximális pontszámom volt, a bizottsági elnök mégis közölte velem, hogy nem nyerek felvételt…
Zsille Gábor írása

Kint ülök a stégen, várom a napfölkeltét. Amúgy nem szeretek korán kelni, és azt sem hiszem, hogy a halak igen, hogy ilyenkor szívesebben fölveszik a csalit, jobban „harapnak”, mint mondjuk délelőtt tízkor. De elfogadom, hogy a horgásznak korán kell kelnie, egyfajta tisztelgő áldozathozatal ez a természet előtt…
Bencsik Gábor írása

Nagyon egyszerű történet az enyém. Van egy író ismerősöm, aki egy napütéses szombati napon kilátogatott a Vörösmarty téri könyvvásárra. Szerény jelleme és kedves lénye folyamatosan kisebbségi érzésekkel küszködött. Ezen a napon azonban elhatározta, hogy nem foglalkozik semmi mással, csupán ünnepelni fog…
Tallián Mariann írása

Mary Shelley nevét hallva, azt hiszem, a legtöbben automatikusan hozzábiggyesztenek még egy szót. Egy másik nevet. Na, mit? Fiatalkori élményem, hogy egy barátom öccse a kérdésre, hogy mi a kedvenc filmje, kapásból rávágta, hogy Mary Shelley: Frankenstein…
Farkas Wellmann Éva írása

…A rakparton virágzott a háború. A Duna megemelkedett, kiöntött medréből. Soha nem látott vad halak úsztak ki belőle az utcákra, hatalmas fogakkal és szájakkal. A halaknak kezük is volt, azzal kapták el az embereket, és tömték a pofájukba…
Gáspár Ferenc írása