Zsurnál

18
jún

Mandulafától a tengerig

…Mezítláb sétálok a Duna-parton, Leányfalun, sarumat a kezemben viszem. Máshogy sétálok, mint amikor a kisbusztól megyek hazafelé. Itt minden lépésnek megvan a maga szertartásossága, misztériuma. Egykor Móricz Zsigmond, Márai Sándor sétálhatott ezen a partszakaszon…
Mirtse Zsuzsa írása
17
jún

Reménytelen mesterség

Egy különleges irodalmi vállalkozás, a Tegnap.ma – egyaránt nevezhetjük videoenciklopédiának, illetve világhálós portálnak – tavaly alapított egy díjat. A mostani világpolitikai és gazdasági helyzetben új díjat alapítani nagy kaland, eleve megsüvegelendő…
Zsille Gábor írása
15
jún

A kép halála

A múzeum – mauzóleum. Különös, szellemet megérintő hely. Ahol élettelen a létezés, és halálos a csend. Festett, mázolt, rajzolt, szőtt és nyomtatott tárgyak sora nyújtózkodik felfeszítve a falakon, művek, remekművek, időkapszulák és kordokumentumok kelléktárában hallgat a mozdulatlanság, a megfagyott múlt, amelynek rétegei mélyén ott lapul sejtekben a kiolvasható történelem…
Árkossy István írása
14
jún

Piros-fehér-zöld

A Belső térkép címmel bemutatott előadói estre készülünk. Az interaktív író-olvasó találkozót a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából állítottuk össze, e témában írt írásaink alapján. Gardróbunkban keresgélve válogatjuk a fellépőruháinkat. Összeöltözünk. Piros ing, fehér blúz, zöld nadrág. Nagyon tetszetős látvány, sosem gondoltam még arra, milyen szép ez a színösszeállítás…
Tallián Mariann írása
13
jún

Vajon ki lehetett?

Ha nagyon megerőltetem magam, akkor sem tudom megmondani az idejét, hogy mikor volt az első kínos eset. Az időt nem, de a jelleget pontosan ismerem: azóta is rendszeresen, sőt, sajnos egyre gyakrabban visszatér. Megyek az úton, szembejön valaki, rám köszön, én meg idétlenül mosolygok, forgatom a fejemet, megtippelek egy válaszköszönést, továbbhaladok, és a következő félórában azon tűnődöm, vajon ki lehetett…
Farkas Wellmann Éva írása
12
jún

Dicséret és katarzis

Ki tudja, hogy mi lesz a színház jövője? Hogyan lehet modernizálni a darabokat, közel hozni a mai okostelefonon és számítógépen felnőtt generációnak? Kell egyáltalán színház?…
Gáspár Ferenc írása
11
jún

Incselkedés a halállal

Miután meghaltam, eszedbe jutok néha? Ne kérdezd, miért épp most hozakodtam elő ezzel! Nem készülök megölni magam, és halálomon sem vagyok. Amúgy nem ritka ez, máskor szintén eszembe jut, hogy egyszer vége lesz ennek is, és lehámlik a létről, ami addig voltam…
Döme Barbara írása
10
jún

A családról – Kerti levelek 49.

…Mindig – már egészen kicsi gyerekként is – nagyon különösnek tartottam, hogy a legtöbb mese úgy ér véget: „boldogan életek, míg meg nem haltak”. Éppen azt nem mondták el, hogyan éltek boldogan, és hogyan haltak meg? Az ars vivendiről és az ars moriendiről nem szólnak a beavató mesék…v
Weiner Sennyey Tibor írása
9
jún

A reménytelenség rabjai

…Az ember tragédiájában így szól Ádám az Űrben játszódó színben: „Csak addig fáj, míg végképp elszakad, / Mely a földhöz csatol, minden kötél.” Igen. Addig fáj. De addig is túl kell élni a jelent, jövőképet festeni magunknak, avagy faragni mesebeli furulyát, amely három kívánságunk után végleg elnémul…
Lajtos Nóra írása
7
jún

A tartós fájdalom könyve

…ezer éve látom, hogy a legnagyobb sikere az ún. életmódtanácsadó könyveknek van: hogyan fogyjunk le egy nap alatt, hogyan legyünk egészségesek a hétvégére, hogyan tanuljunk meg programozni C++-ban a következő félórában; ha pedig az egészben van egy kis szenvedéstörténet is (eleinte nehéz volt – de aztán, némi, sok, rengeteg, észbontóan sok = félórányi küszködés árán sikerült!!!), akkor a siker bombabiztos…
Nagy Koppány Zsolt írása