Zsurnál
6
jan
Menni vagy nem menni…
Férfi: – Menjünk. Amint alkalom adódik, az első résen távozunk. Most már végképp nincs levegőm. Egyébként mélyen szégyellem magam férfiúi kiszolgáltatottságom miatt. Nő: – Márpedig lesz, ami lesz, én maradok. Képtelen vagyok megválni szánalmas életem itt elkoptatott éveitől, még ha az utolsó oxigénbuborékot ki is préselik belőlem… Árkossy István írása
5
jan
Az utolsó csepp
Vannak olyan reggelek, amelyekről azt érezzük, hogy átok alatt ülnek, ebben biztos vagyok. Amikor minden szembejön, amikor semmi nem sikerül. Így kell nekiindulni sokszor szerencsét próbálni, folyóvizünkben aranyat találni… Mirtse Zsuzsa írása
4
jan
Ifjúkori életrajz
Mélyen tisztelt 2021-es esztendő! Ezúton jelentkezem kísérleti alanynak az Ön világlaboratóriumába. A szükséges egészségügyi oltást vállalom, a megbízási szerződéseket és adónyilatkozatokat kitöltöm, fényképemet csatolom… Zsille Gábor írása
2
jan
A földön ülve
Hogy is írta Karinthy abban a gyerekkori naplóban? „Boldog új századot kívánok”. Hát valahogy így. Boldog új évtizedet, magyarok, mindenütt a világon! Boldog új világot, Európa! Boldog világot, Föld! Ilyen magasztos gondolatokkal indulok megszokott délutáni kirándulásomra az erdőben, és roppant meg vagyok elégedve magammal. Hogy én milyen fennkölt is tudok lenni… Gáspár Ferenc írása
1
jan
Sziasztok, földlakók!
Hogy vagytok ebben az új esztendőben, kedveseim? Hogy érzitek magatok? Jól? Nem ártott meg a sok töltött káposzta? A temérdek felfalt sütemény? Hm? A sör, bor, pálinka, unimukk? A sampánny? Megártott? Úgy buliztatok volna, mintha utoljára? De nem lehetett, mert itt vagyok köztetek? Bosszantó vagyok, ugye? Aki hisz a létezésemben, annak azért, aki meg nem hisz, hát annak meg azért… Király Farkas írása
31
dec
Számadás
Valósággal csöndes éven van túl az egész világ, ma mégis számot vetünk, átgondoljuk, mi minden történt, hoztuk a jó vagy kevésbé jó döntéseinket. Tudjuk, hogy a szürkeséget, a hosszú estéket most már hamar felváltja a fény, s bár az igazi hideg tél csak eztán jön, mégis elindulunk a jövő felé… Lőrincz P. Gabriella írása
30
dec
Illat nélkül
Szívszorító leírni, hogy a világjárvány mint hínár a lápon, mint lián vad őserdők mélyén, mint Laokoónra és fiaira tekeredő óriáskígyó a mitológiában, úgy szövi át, keríti alattomosan hatalmába és fojtja meg a valóság csupán létezni szándékozó békéjét. Lerombolja a tegnapot, sötét rollót húz a jövendő világos ablaka elé… Árkossy István írása
29
dec
Üvegcipellő és aranykanál
Az életünk nem egyenesen ível fel: a rend, a rendezettség időről időre felbomlik, a mélységek és a sötétség megtapasztalása sem kerülhető el. A mesében a kút, a barlang, a sötét erdő, az alsó világ ennek a helye… Mirtse Zsuzsa írása
28
dec
Palackba zárt versek
Év vége felé sorban érkeznek az összegzésre buzdító körkérdések különféle folyóiratoktól. Ezt nagyon helyesnek tartom, hiszen időnként szükséges leltárt készíteni, eltöprengeni, megállítani egy percre a mókuskereket. Például az egyik lap arra kért, írjak néhány sort a kedvenc versemről. Válaszom lényege az volt, hogy kedvenc versem nincs, mert csak legkedvesebb verseim vannak… Zsille Gábor írása
26
dec
Lépjünk kicsit visszább az időben!
Korán sötétedik. Délután négykor lámpa nélkül már az orromig sem látok az íróasztalomnál. Nagy csodálkozásomra az idén visszatért a fény az oslói lakásokba. Látom az olvasó szemét nagyra kerekedni, szemöldökét égbe ugrani. Egy rövidke tárcában nehéz lesz mindezt jól kimagyarázni… Kovács katáng Ferenc írása