Zsurnál

Azon a napon, amikor a megáradt folyó elérte Dániel Noah hétvégi házát is, esett az eső és csontig hatóan hideg szél fújt. Dániel Noah a homokzsákokkal megerősített töltésen állt, erősen didergett, és vigasztalan volt. Legszívesebben cigarettára gyújtott volna, kotorászott is a zsebeiben egy ideig, míg eszébe nem jutott, hogy már évek óta leszokott a dohányzásról… Bene Zoltán írása

Béla magában dúlt-fúlt, de kihallatszott. Reggel nyolc, ő pedig már otthon. A segédjét, a Kiscsontost is hazavitte már. – Mi történt? – kérdezte Ani, miközben egy szelet vastagon alávajazott lekváros kalácsot reggelizett. Béla csak a bátorításra várt, és már ömlött is belőle a jogos panaszáradat… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Naponta láttam, hogy kitették az emberek az üzenőfalaikra: jaj, megint hétfő, a gyerekemmel akarok lenni, pihenni vágyom, lassan telnek a munkanapok… és sorolhatnám napestig. Kérem szépen, a hívását fogadták a Fennebbvalók. Otthon lehet maradni, sőt, kell. Pihenni, gyerekkel időt tölteni, társasozni, és aludni nagyokat, ez most a feladat… Lőrincz P. Gabriella írása

Szergej Jeszenyin 1925. december 24-én reggel érkezett a leningrádi Angleterre Szállóba, ahol 28-án reggel a szobájában halva találták. Egybehangzóan számoltak be az estről az akkori hírforrások: mély sebet vág a kezén, várja, mikor kezd dőlni belőle a vér. Vár, eszméleténél van. Megírja a verset. Azután úgy dönt: felakasztja magát… Kontra Ferenc írása

Az alábbi tárcát még a koronavírusjárvány miatti intézkedések előtt írtam, mégsem találom érdektelennek a közlését. Egyrészt a benne felvetett problémák még hangsúlyosabbak most, hogy mindannyian „otthon maradunk”, másrészt számomra is üdítő dolog, hogy valami másról is írhatok, olvashatok, mint a vírusügy; valamiről, ami immár csak a régi, szép világban volt probléma, de már nem az – vagy nem úgy… Nagy Koppány Zsolt írása

A költő itt-ott szerepel, ezzel-azzal találkozik, ilyen-olyan helyzetekbe kerül, erre-arra felkérik. Ám minden kalandja közül a legviszontagságosabb – országszerte begyűjtött tapasztalatok szerint – a villáminterjú… Zsille Gábor írása

Valamikor szerette ezt a várost. Még most is szeretem, mondta magának, és megrántotta a vállát. Don’t touch me, förmedt rá valaki, akihez véletlenül hozzáért… Gáspár Ferenc írása

Amit egy történetről a faluban tudni lehetet, azt a Postás Erzsike tudta, és nem is irigyelte tudását mástól. Erzsike egy nap agyvérzést kapott, és helyét új postás vette át. Senki nem ismerte őt a faluban, és ő sem ismert senkit… Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Nem kellett senkivel beszélnem, nem volt semmi halaszthatatlan, a világ folyt a maga megszokott medrében, csak néhány órára kiestem belőle. Kívülről láttam mindent, belülről pedig azt az életet, amit áram nélkül élhetnénk… Lőrincz P. Gabriella írása

Magyarázatot aligha találni rá, mi tartja életben a legendákat. Minél drámaibb egy híresség, egy művész élete, és főleg a befejezése, annál tartósabb érdeklődésre számíthat utóéletében. A tisztázatlanság, a ködösítés önmagában is újabb szálakat sző… Kontra Ferenc írása