Zsurnál

Amikor az ember pokoli fejgörcsre ébred, amikor nem tud lábra állni a szédüléstől, és még ráadásképp eszméletét is veszti, nem igazán ússza meg a családtagok mentőhívását. A szirénázó mentők tíz percen belül meg is érkeznek, százkilencvenes vérnyomást mérnek, és gyorstesztet végeznek, majd a Klinikák felé veszik az irányt…
Lajtos Nóra írása

Pohár az avarban. Talpaspohár. Nemrég vehették ki a csomagolásból, felülete tiszta, karctalan, a fény vidáman törik meg rajta itt, ahol százlépésnyi távolságban semmi nincs, ami visszatükrözné a fotonokat. Mégis a levelek közé vetődött…
Király Farkas írása

Mondhatnám, hogy a Biblia szavai miatt nem támogatom a hajfestést, és nem is hazudnék ezzel, de sok más oka is van. Rengeteg ismerősöm szinte kopaszságig festette a haját, mert úgy hitte/hiszi, hogy fiatalabbnak fog látszani. De miért kell valamilyennek látszani? Mert mások ezt akarják?…
Lőrincz P. Gabriella írása

Íme egy csaknem színtiszta vonalritmus, az idősíkok kronologikus, logikus rendszerbe foglalása úgy is, mint a létezés számontartott képes rajzolata, mint gregorián színezetű, egyszólamú látvány-hangzás steril számmisztikai térben, ahol egyetlen másodpercre megpihen az örökmozgó idő arcképtüneménye…
Árkossy István írása

Állok a vasútállomáson, a sínek mellett, harmadszor mondja be a hangosbemondó, hogy késés várható. Ránézek a körszámlapos órára: elmúlt fél nyolc jócskán. Fáradt vagyok már, de jó ez a fáradtság, az elfáradásnak is van menetrendje…
Mirtse Zsuzsa írása

Igaz, hogy a koronavírus-járvány ötödik hullámának sűrűjében járunk, a nyilván hamarosan kezdődő hatodik hullám előtt, mégis oly valószerűtlenül békebeli ez az alkalom. Pécs sétálóutcájának egyik éttermében üldögélek, a farsangi időszak derekán, és két kipróbált barátommal ebédelek…
Zsille Gábor írása

Mikor még nem voltam író, akkor is író voltam, csak mellette sok egyebet csináltam a kenyérért. Voltam például a Kőhegyi Menedékház segédgondnoka is kosztért-kvártélyért tizenpár éve, ott tanultam meg kecskét fejni, és azóta se tudom eldönteni, jó-e a kecskének, ha fejik…
Juhász Kristóf írása

Néma üresség vesz körül, levegőtlenség és sötétség. Úgy érzem magam, mint akit bezártak egy kapszulába. Olyan, mintha az űrbe tartanék, holott lefele zuhanok a semmibe. A sebességtől zúg a fejem, fáj a fülem. Rettenetesen fázom, remegek. Nem a félelemtől, nem attól, hogy mi vár rám, hiszen ezerszer végiggondoltam már, mi történhet majd velem. Egy csattanás, és kész…
Tallián Mariann írása

Nem is olyan nagyon régen egy tévéműsorba voltam hivatalos. Azért írom így, mert kicsit valóban feszengtem már az indulásnál, korán is kellett kelni, vonatozni, buszozni, megérkezni – és még akkor kezdeni el a tulajdonképpeni készülődést…
Farkas Wellmann Éva írása

…A valami erőteljesen verdesett a szárnyaival, nyilván szabadulni akart szorult helyzetéből, időnként azonban abbahagyta eme tevékenységet. Erőt gyűjtött az újabb szárnycsapásokhoz. Jómagam indiánüvöltést hallatva ugrottam ki az ágyból, és középkori flagellánsokat megszégyenítő módon kezdtem pofozni a fülemet, ám ettől az izé, ami oda bemászott, nem nyugodott meg, csak még jobban dolgozott…
Gáspár Ferenc írása