Zsurnál

Bármilyen nagy is ez a világ, néha tervezetlenül is vissza-visszajutunk benne egy-egy korábbi pontba, percbe. Így jártam a minap: nagyjából céltalanuk bringáztam Budán, a Gellért-hegy aljában, amikor egyszerre ott találtam magam, ahol néhány évvel ezelőtt a korábbi autóm úgy gondolta, hogy megáll, és semmilyen szép szavas unszolásra sem indul újra…
Király Farkas írása

…Augusztus és szeptember számomra a betakarítás hava. Míg mások még kipréselnek egy kis nyaralást a nyárból, nálam a szüret ideje érkezik el. Az idei szárazság megviselte a kertet, ideje korán száradt el a gyep, szinte kiégett minden, mégis, aki ültetett, az arat is…
Lőrincz P. Gabriella írása

Egy épület befedése akkor ér véget, ha már nincs hova elhelyezni egyetlen cserepet sem. Ám a képteremtés művelete – ha már ilyen profán hasonlatnál időzünk – a tetőfedőé helyett mégis inkább egy olyan gazda munkájához hasonlít, aki szénát rak a saroglyára, és ha hihetünk a bölcsességnek: nincs olyan rakott szénahalom, amelyre még egy villával fel ne férne…
Árkossy István írása

Nem lehet megőrizni mindent, és nem is kell. Ahogy az összes gyerekkori játékunkat sem tudjuk megtartani, úgy a régi önmagunkat sem lehet magunkkal vonszolni. Nem is érdemes. Ami fontos, úgyis beépül az újba, valamilyen formában ott lesz, számíthatunk rá. De kell a hely, tágasság bennünk mindig egy újabb életnek…
Mirtse Zsuzsa írása

Tizenöt évvel ezelőtt egy katolikus hetilap szerkesztőségében dolgoztam, oxigénpalackkal alámerülve az egyházi élet túlnyomórészt nem szépirodalmi tengerében, mi több, óceánjában. Akárhogyan is, stílusgyakorlatnak hasznos volt, de számos eset bizonyítja, hogy nem szabad tartósan zsurnalisztának maradni, mert az legyilkolja a költőt…
Zsille Gábor írása

Legemberibb hangja a csellónak van az elterjedt vélekedés szerint, az énekhanghoz pedig a hegedűvel megszólaltatott zene áll legközelebb, állítják sokan. „Sír a hegedű” – mondják a szomorú nótát játszó hangszerről…
Csanda Mária írása

Egy rágógumival szemezek az orvosi rendelőben. Oda nem illő helyen éktelenkedik egy alaposan megrágott, besárgult darab egy olyan épületben, ahol a bejáraton csak maszkban és fertőtlenített kézzel léphetek be. Kiskorom óra irtózom a rágógumitól. Rendkívül visszataszítónak találom. A kezembe sem venném, mert irtózom attól, hogy érintkeznem kelljen egy nyúlánk, nyálas, gumiszerű dologgal…
Tallián Mariann írása

Ezernyi arca van az egymás iránti érzelmeinknek, és sokak szerint a legjobb fokmérő az, amit a fogadó fél valamiként ismer fel. Ezek alapján, ha például gondoskodást érzek valaki részéről – lehet ugyan, hogy ő ebbe igazán kevés energiát fektet –, az igazság mégis az, hogy valamit jól közvetít, és valóban odafigyel rám…
Farkas Wellmann Éva

Régen végeláthatatlannak tűntek a nyarak, de ez már közhely, számtalanszor láttam leírva, különböző írók tollából. Úgy látszik, ahogy öregszik az ember, egyre több közhelyes megállapítást tesz, morgolódom magamban. Nincs már fiatal hév, az élet sokszínűsége, egyéni látásmód? Vagy tényleg felgyorsult minden, akár a világegyetem, amely mind gyorsabban tágul?...
Gáspár Ferenc írása

Úgy képzelem, csillagport simít apám arcára, ölbe veszi és addig ringatja, amíg ki nem hunynak a csillagpettyek a mélyfekete égbolton. Én lentről egy hatalmas távcsővel lesem őket, és levegőt is csak lopva veszek, nehogy megzavarjam a pillanatot. De nagyanyám mégis észrevesz…
Döme Barbara írása