Zsurnál

…Minden olvasói üzenet, beszélgetés, ölelés számomra igazi kincs. Szeretem az olvasóimat, és hálás vagyok nekik, értük. Érdekelnek, szeretek velük beszélgetni, jólesik, ha elmondják a véleményüket az írásaimról, és annak is örülök, ha magukról mesélnek, néha ismeretlenül…
Lőrincz P. Gabriella írása

Commedia dell’ arte... Önfeledt kuncogás- és hahota-vírus zümmög a légben, kancsal kincsei a biflázott és rögtönzött szónak, kedélyes kelepce-pillanatok a kis piazzettán, ahol a bámészkodók mint „spettatori” téblábolnak lábról-lábra, féllábról falábra, majd a textus során ráismernek pellengérre állított önmagukra, kicsúfolt tükörképükre, saját sziluettükre, árnyékukra, alteregójukra…
Árkossy István írása

…A teraszon ülünk, a belső tértől átlátszó fóliafüggöny választ el. Teljesen átlátszó, de nincs is behúzva végig, rálátni a mellettünk lévő asztalra. Pezsgősvödör áll rajta, tele jéggel. Magára vonja a figyelmemet. Elvonja a figyelmemet. Délben pezsgőt iszik itt valaki?…
Mirtse Zsuzsa írása

Tizenöt évvel ezelőtt történt, akkor még ifjú voltam és bohó. Előadónak hívtak egy székesfehérvári konferenciára, a városháza dísztermébe. A délelőtti ülésszakon egy Bakonyi István nevű, ötvenes éveiben járó férfi elnökölt – életemben először láttam…
Zsille Gábor írása

Én tudom, hogy hol rejtőzik az örökkévalóság. A múltamban, egy júniusi délelőttön, Szenna mellett, mindjárt a szélső házak hátsó kerítése mögött, ahol a földút fölér a dombra, és ipszilon alakban elágazik. Az ipszilon két ága között messzire nyúló gabonatábla, jobbról és balról akáccal vegyes bozótos. Az ipszilon szára levisz a köves útra, amellett sorakoznak a házak, de azok már a futó időben állnak, kívül az örökkévalóságon…
Bencsik Gábor írása

Van egy fa, egy körtefa a kertünkben. A legnagyobb mind közül. Méltóságteljes, szoknyás úriasszony. Kecsesen nyújtja karjait a négy égtáj felé, és tekintélyes lombozatával tekint le a kertre a magasból. Körülötte apró kis zöldek sorakoznak, ágas-bogas növendék gyümölcsfák, amiket én ültettem. Ezt a fát nem ültette senki, vadkörte…
Tallián Mariann írása

Áll egy ember a színpadon. Beszél. Kevés idő után már lényegtelen a nézőtér és emelvény közötti távolság, hiszen nekünk szól, közülünk, belőlünk. Ennek a fehér hajú, délceg úrnak az első mondatai után elhisszük, hogy ő a huszonnégy éves Petőfi Sándor. Ott, az előadás idejében nincs mód, sem igény az elemzésre. Minden szava fontos. Meg akarjuk ismerni. Ez az ő akarata is – a nézőnek, hallgatónak pedig nincs más választása, mint vele tartani ezen a bemutatkozó körúton…
Farkas Wellmann Éva

…kifejezetten örültünk a hajdan volt kemény teleknek, amikor akkora hó esett, hogy járni sem lehetett az utcákon, és az autókat is úgy belepte a fehérség, hogy hetekig nem lehetett kimozdítani onnan őket. Lakásunkat is biztos ezért választottuk annyira sötétre és barlangszerűre, hogy ne lepleződjön le titokzatos tevékenységünk. Ám balszerencsénkre egyszer új lakó költözött a körfolyosós házba, velünk szembe, csak pont egy emelettel feljebb…
Gáspár Ferenc írása

…bár az utóbbi időben kevesebbet beszélünk a járványról, és a kötelező óvintézkedéseket is megszüntették, én továbbra is betartom azokat, és szinte pontosan úgy teszek mindent, mint a járvány idején. Például nem használom a tömegközlekedést, inkább gyalogolok, nem megyek nagy rendezvényekre, próbálom tartani a távolságot, és maszkot hordok. S ha hiszik, ha nem, éppen emiatt kerültem bajba…
Döme Barbara írása

Neked, akinek ezeket a kerti leveleket írom, talán már kialakult valamilyen képed rólam. Nos, sosem lehetsz biztos abban, hogy ez a kép valós, igaz, hiszen ki tudja, mikor írom e leveleket, és ki tudja, te mikor olvasod? Te is, én is változunk közben. Egyben azonban egészen biztos lehetsz velem kapcsolatban: a futásban örök újrakezdő vagyok. Szinte minden körrel újrakezdem…
Weiner Sennyey Tibor írása