Zsurnál

Tavaszi hajnal. Ébredeznek az erdő madarai, megkezdődött a mai öröklét. A Börzsönyben vagyok, kapaszkodom fölfelé a Hangyás oldalában. Ez a hangulat, a fény erdei ébredésének ünnepe kamaszkorom óta vonz. Akkor még Budán laktam. A Moszkva térről mindig az első busszal kellett kimennem a hegyekbe…
Végh Attila írása

Botorkálunk éjszaka a rakparton, a Duna-part macskakövein az autó felé, egy irodalmi rendezvény után, időnként kivilágítatlan turisták lábain keresztüllépkedve. Hárman vagyunk. A fiúk lapossarkú cipőben, rajtam magassarkú bőrcsizma, mellettünk a Duna fekete, hullámos, fényes szalagja…
Mirtse Zsuzsa írása

Emlékszem meghökkenésemre, amikor a kilencvenes évek derekán elolvastam Gyurkovics Tibor egyik tárcáját a Lyukasóra folyóiratban. Minden hónapban megjelent tőle kétezer leütés a lap utolsó oldalán, ez volt az ő rovata. Számomra megdöbbentő írása úgy indult: „A magyar irodalomnak nincs szerencséje az özvegyekkel.”
Zsille Gábor írása

Vidáman énekel az ajtó feletti csengettyű, amint a fiatal téglagyáros benyit a bőrkereskedésbe. Tekintete a falinaptáron akad meg: Boldog újév köszöntsön be / Víg családi körötökbe! / Sok szerencsét, pénzt és erőt / kívánnak a kéményseprők! Boldog újévet, 1924, Emmer József kéményseprőmester, Lugos, Zárda u. 4. Leleményes fickó ez az Emmer, állapítja meg. Jövőre talán a távbeszélője hívószámát is fel fogja tüntetni a kalendárjomon…
Király Farkas írása

…A pódiumon elöl állt a szólista, aki a kadenciával birkózott. Rettenetesen nehéz, technikailag ördöngös hat-nyolc perc ez egy zenész számára. Olyan önfegyelmet és koncentrációt kíván, amit csak a legnagyobbak képesek előhívni magukból…
Tallián Mariann írása

Bizonyos időközönként felugrik a közösségi hálón egy-egy rövid figyelmeztetés, hogy nyilvánítsam ki hálámat a követőim felé – ilyenkor mindig elbizonytalanodom. Hiszen köszönnivaló éppen elég lenne, de vajon ez a hárommondatnyi, emotikonokkal tűzdelt köszike-poszt alkalmas igazán rá? Ez a méltó válasz a figyelmükre, szeretetükre?…
Farkas Wellmann Éva írása

Édesanyám a nyolcvanhetedik évét taposta, amikor a vele szemben lakó, előrehaladott kora miatt már kicsit összezavarodott nénit teljesen hülye vénasszonynak nevezte, aki – mint mondta – már nyolcvanhárom éves. Anyám nem érezte vénasszonynak magát. Udvarlója is akadt, egy környékbeli úr. Időnként egy-egy szál rózsával kedveskedett neki…
Gáspár Ferenc írása

Ön szerint megállította a rendőr péntek éjszaka Budapest belvárosában azt a spicces férfit, aki egy hatalmas tükröt egyensúlyozott a fején a szórakozó részeg fiatalok között? A tükör éles sarkai fejmagasságban voltak a tömegben, csak egy kicsi botlás, és bárkiben kárt tehettek volna. Szóval, intézkedett a rendőr vagy nem?...
Döme Barbara írása

Kevés nagyszerűbb növény van, mint a tea, és kevés megnyugtatóbb tevékenység, mint a teázás. Bár alkalmanként kávét is iszom, a kávé és a tea két teljesen különböző élmény…
Weiner Sennyey Tibor írása

Nem, nem a pengeéles gondolat kell ide (könyvtárnyi anyagot írtak már a házasságról okos és oktondi elmék), a látomás, a vízió, a káprázat, az illúzió, az álom tudja csak behatárolni az emberi faj(zat) csodáját, a házasságot, csak az tudja követni hullámzó nyomvonalát…
Hegedűs Imre János írása