Zsurnál
12
nov
Gyász
2020 más, gyászos év – az elejétől így gondoltam, az újévi pezsgőspoharak koccanásától. Akkor még az éjféli harangszóról csak az jutott eszembe, hogy idén száz éve darabolták fel Magyarországot. Mégis olyan dolgok csillogtak előttem, amiket nem ismertem, s amik végül máshogyan történtek… Lőrincz P. Gabriella írása
11
nov
Bezzeg a művész…
Hogy a művész álmodozó, nem újkeletű megállapítás. Már csak annyival, hogy behunyja szemeit, máris egy újrakonstruálható világ esélyét teremti meg, hiszen a legsötétebb képernyőre – amelynek sem távlata, sem kiterjedése nincs –, azt vetítheti ki szellemének sugaraival, amire képes, vagy amit lelki szemeivel éppen látni akar… Árkossy István írása
10
nov
Őszi napsugárnők
Megcsavar valami egészen különleges érzés, elömlik bennem egy ismerős, barátságos hangulat, hirtelen itt van velem Verlaine Őszi éneke is, de semmi bús zsongást, sem jajongást nem érzek, és ha nem tudnám, hogy ez az ősz más, mint az eddigi összes volt, felhőtlenül élvezném a napok talán utolsó pompáját… Mirtse Zsuzsa írása
9
nov
Váralagút
1936 júliusában Kosztolányit rövid időre hazaengedték a kórházból Budára, a Tábor utca és a Logodi utca találkozásánál állt otthonába. Éppen akkor nyitották meg újra a forgalom számára a szomszédjukban található Alagutat – néhány hétig zárva volt, mert a belsejét kicsempézték. Kosztolányiné automobilt bérelt, és beültette Didét, hogy megmutassa neki az építészeti újdonságot… Zsille Gábor írása
7
nov
Mámá hotel
Két nagy szatyorral a kezében lehetett látni mindig, el is nevezték a szomszédok Cekker Katinak. Nem volt még nagyon öreg, csak elnyűtt s kicsit púpos. Az ujjai megbogosodtak, az erek a nyakán kitágultak, karjain lötyögött a hús… Hegedűs Imre János írása
6
nov
Lehetett volna másképp?
Alternatív történelem kezdőknek és haladóknak. – Százhatvan évvel ezelőtt, 1860. november 6-án választották az Amerikai Egyesült Államok elnökévé John C. Breckinridge jogászt, katonatisztet… Király Farkas írása
5
nov
Vágyakozás
Nem annyira elterjedt még a hamvasztás, hogy elmondhassuk, már a nagyszüleink hamvait is elszórtuk valami szép mezőn. Mi virrasztottunk, temettünk, rögöt dobtunk a koporsóra, és meglátogatjuk az eltemetett hozzátartozóinkat, akkor is, ha tudjuk, hogy ők magunk már nincsenek ott, csupán földi porsátruk… Lőrincz P. Gabriella írása
4
nov
A legszebb arc
Gyakran gondolok vissza azokra a felemelő pillanatokra, amikor, a véletlen vagy a rendeltetés kegyeiből – többnyire csak rövid ideig –, de mégis csak lehetőségem nyílt egykor találkozni az erdélyiség ethoszának immár legendává magasztosult személyiségével, Kós Károllyal… Árkossy István írása
3
nov
Tükör a bükkfatemplomban
Különös, hogy ködös erdőben mintha tisztábban látnám magam. Jobban érzem a testhatáraimat, és a lélekhatáraimat is. Bizonyossággal tudom, ki tartozik valóban hozzám, kivel van dolga az életemnek – és melyek az álságos, hiteltelen kötéseim… Mirtse Zsuzsa írása
2
nov
A kikapcsolt mikrofon titkai
Immár huszonöt éve forgok az irodalmi élet sűrűjében, és megfigyeltem, hogy a legérdekesebb mondatok mindig kikapcsolt mikrofon mellett hangzanak el. A tudományos irodalmi konferencia előadásai, valljuk be, eléggé unalmasak, a túlzó fényekkel megvilágított teremben csupa hivataloskodás, csupa szakmázgató póz… Zsille Gábor írása