Zsurnál
13
júl
Zsebemben felhőkarcolók
A levegőben mentalevél és a szőlővirág illata keveredik némi csatornaszaggal. Ülök egy teraszon a Király utcában, magas faasztalnál, magasított széken. Barátságos idő van, nem túl meleg, lampionok világítanak, a belvárosi helyek tele vannak emberekkel. Az asztalon pirosan izzó mécsestartó, poharamban könnyű rajnai bor… Mirtse Zsuzsa írása
12
júl
Elveszett meszesgödör
Az első számú elveszett nemzedék, ahogy az köztudott, a huszadik század elején és derekán alkotó amerikai írók voltak. Közülük a legismertebbek Ernest Hemingway, Scott Fitzgerald, Ezra Pound, Thomas Stearns Eliot és Gertrude Stein. Közös jellemzőjük a kiábrándultság, a keserű ébredés az úgynevezett amerikai álomból… Zsille Gábor írása
10
júl
Mi szervezi a világot?
Egész apró kislányként még én is láttam kisbírót, aki többnyire déltájban vagy estefelé járta körbe a községet, ha valami fontos tudnivalót kellett az ott lakóknak hírül adnia. A derekán dob billegett, kezében dobverők peregtek. A dobszó messzire elhallatszott a vidék csöndjében… Mezey Katalin írása
9
júl
Öge (újratöltve)
Nem látjuk már többé Ögét. Bizonyára nagyon fog hiányozni. Minden akkor kezdődött, amikor Öge – teljes nevén, ha nem tudtad volna, gróf Csabaffy Ciklámen Ögedej – legutóbb leereszkedett a pincébe erősíteni egy kicsit az egészségét… Király Farkas írása
8
júl
Zsuzsi
Amikor kiköltöztem a világból az ország szélén a kicsi falucska utolsó kicsi utcájába, azt hittem, ennél nincs már kintebb, de mégis találtam rá módot. Nagyon sokszor gondoltam arra, milyen jó is lenne nyakamba venni a világot, menni egy lakókocsival, írni, figyelni az éjszakai tájat – és nem törődni semmivel… Lőrincz P. Gabriella írása
7
júl
Ments meg, Uram!
Ahogy reszketve rettegett egykor az Európai Unió történelmi őslakossága, a pórnép, fohászkodván: „Ments meg, Uram a magyarok nyilaitól!”, úgy mormolom magamban most én is: ments meg, Uram a hivatali postaszolgálattól!... Hangoztatom ezt azok után, hogy immár harmadízben buktam meg három különböző könyvküldeményem célba juttatásával… Árkossy István írása
6
júl
Tizennégy lépcsőfok
Újholdtól holdtöltéig tizennégy fok vezet fel az égi lépcsőn, onnan lefelé újabb tizennégy. Éppen a tetején állunk most: az ablakom előtt álló, hatalmas fenyő árnyékkarjai mellett ott világít a telihold. Kráterei arcot vagy óriási nyulat formáznak, hol ennek, hol annak látom. Mondják, hogy ilyenkor az érzelmek összezavarodnak, a bennünk szunnyadó farkasok testet ölthetnek… Mirtse Zsuzsa írása
5
júl
Üdv, uborkaszeletek!
Laczkó Géza író, újságíró, aki a Nyugat folyóirat első nemzedékéhez tartozott, és amúgy nem volt költő, nagyon bölcsen megragadta a lényeget: „Aki verseket ír, általában nem kedveli a kitaposott utat.” Azt hiszem, a jó, a nagy, az eredeti költők mind így voltak ezzel, erre törekedtek, ezt az elvet követték, illetve követik napjainkban is… Zsille Gábor írása
3
júl
„Belőlem valaki útra vált”
Miben hiszel? A kis rügyben tavasszal, az érett gyümölcsben nyáron, az őszi lombhullásban? A tél szikrázó fagyában? Miben hiszel? Az egymást préselő gyárakban, a húst vágó futószalagokban, a hajókon csirkét nevelőkben? A szamszárában? Covidban és vakcinákban? Vagy a b-moll zongoraversenyben? Unokád mosolyában?… Gáspár Ferenc írása
2
júl
Butterfly Blues
Sakktáblalepkék násztáncában látom magunk. Engem, aki vagyok, és téged, aki sosem voltál. Millió tűvel szúr a nap, a fotonok visszapattannak az ezerfaktoros naptejjel átkent bőrömről, legalábbis remélem. Parányi gyíkok hadserege fürdőzik a sugárzásban, holnapra megaszalódnak, de most meleg a vérük, hancúroznak… Király Farkas írása