Zsurnál

Megdöbbenne a végtelen Tér, az Idő, a Téridő, ha tudná, hogyan lehet a gondolat, a tudat, az agysejtek eszközeivel egyetlen síkfelületre őmindenhatóságát beszorítani, mivelhogy a kiterjedés többirányú dimenziójának valósága nemcsak a tudomány és racionalitás egzakt nyelvén fogható kelepcébe, hanem az emberi lélek finomszövésű, ezoterikus hálójával is…
Árkossy István írása

Ha madár lennék, télen sem fáznék. Megvédene a tollruhám. Hideg ellen jó a tollkabát is, amíg nem lehetek – legalább álmomban – madár, de egy kabát tényleg csak a hidegtől véd meg, egyéb rossz ellen nem jó. Pedig megesik, hogy hiába keverem ügyesen a kártyapaklimat, egymás után gyenge lapokat húzok…
Mirtse Zsuzsa írása

Az már önmagában boldogság, ha a munkánk egyben a hobbink is – és még nagyobb öröm, ha szép és kényelmes környezetben végezhetjük. Nekem most éppen remek dolgom van: hetek óta egyszemélyes írótáborozom Pécsett, a Petőfi Kulturális Ügynökség által működtetett Írórezidencia Program jóvoltából. Itt kedvükre röpködhetnek a legkülönfélébb múzsák…
Zsille Gábor írása

Ani is, mint mindenki a faluban, tagjává vált a Tavi Csoportnak, amely a Velencei-tó körüli települések közérdekű bejegyzéseinek gyűjtőhelye. A posztok a következő témák köré csoportosulnak. A tó vizének hőfoka. Honnan szedték föl a lépcsőket… Mióta Szabó Imre kiköltözött a tóhoz, a fenti posztok ritmikusan váltakoznak az ő posztjaival, melyben Momo macskája kalandjairól számol be…
Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Apám imádta a vonatokat. Gyakran álldogált a vasútállomáson szabadidejében, és órákon át bámulta a tolató, érkező vagy induló szerelvényeket. Sosem értettem, miért nem lett masiniszta. Annak kellett volna lennie, és akkor tán boldog emberré vált volna. Miatta álldogálok olyan gyakran a Ferdinánd hídon, és nézem a vonatokat…
Tallián Mariann írása

…szerintem a világ egyik legbecsületesebb városában élek. Nem mondanám, hogy már eleve úgy indulok el otthonról, hogy nem cipzárazom be a táskámat, nem zárom be a lakást, vagy véletlenszerűen elhelyezek csomagokat a település tetszőleges padjain. Nem keresem a bajt, de ismerjük a természetét: elég egy óvatlan másfelé figyelés, és könnyen ránk talál…
Farkas Wellmann Éva írása

Van egy ember, akinek tizenhárom éve ünneplik a születésnapját. Az ember ugyan már hatvan elmúlt, és teljesen máskor van az igazi születésnapja, de ezt az új születésnapot szűk családi körben mindig megünneplik. Néha már unja, és kicsit terhesnek vagy fellengzősnek érzi, önmagát pedig ok nélkül kivételezettnek…
Gáspár Ferenc írása

Bobájka, rucás kása, paszulyleves, toroskáposzta, házi sajt. Otthonom ízeit keresem, azokat, amelyeket csak nagyanyám tudott előcsalogatni a háztáji alapanyagokból. Mivel egyetlen étteremben, kifőzdében sem találtam, nekifogtam hát egy gasztrokalandnak. Korabeli receptek alapján vagy éppen emlékezetből magam készítem el a rég elfeledett fogásokat…
Döme Barbara írása

A rossz szokásokat ismerjük, mint például a különböző függőségek, káros és bántó viselkedésformák. Sajnos a jó szokásokról van a legkevesebb tudásunk, talán mert a jó viselkedési mintázatokat nagyon nehéz realizálni az életünkben, vagyis mindennapossá tenni…
Weiner Sennyey Tibor írása

Vannak pillanatok, amikor az ember segítségnyújtása spontán jön, s van, amikor tudatosan. Egy hirtelen adódó vészhelyzetben gondolkodás nélkül nyújtjuk a kezünket, de van, amikor ez elszántság kérdése. Egymás terhét cipelni pedig a legszentebb dolog, erre mondjuk: hordozzuk egymás keresztjét…
Lajtos Nóra írása