Zsurnál

Valaha, az ókorban nem számított együgyűségnek az állatokkal való cimborálás. Pásztorfiúk, pásztorlányok szerelemről énekeltek, és a főisten, Zeusz állatalakokba (bika, hattyú) bújva bujálkodott. Megdöbbentő a tipológiai hasonlóság az eredetmondánk történetével. Egy sas vagy kerecsensólyom (nevezték turulmadárnak is) megjelent Emese álmában, „s mintegy reá szállva teherbe ejtette, s méhéből patak fakadt, mely idegen földön sokszorozódik meg”…
Hegedűs Imre János írása

Ha kiérsz a placcra, akkor szabadulsz. A sikátorok, mint a szabadulószobák útvesztői, trükköket és csalafintaságot igényelnek. Ha önerőből nem megy, segítségül hívhatjuk a térképeket, a mobiltelefont, a józan ész figyelmeztető jeleit, a térérzékelési adottságainkat, vagy éppen a helyieknél is érdeklődhetünk botladozó kommunikációval…
Tallián Mariann írása

Beszéltem már itt pályakezdésről, éppen a magaméról, a paródia kapcsán. Most visszatérek röviden a témára. Úgy gondolom, nemcsak azért kiemelt időszak ez az alkotó ember életében, mert ilyenkor dől el sok minden, emelkednek ki ösvények, borulnak árnyékba csapások, hanem mert maradni fog sok tapasztalat innen, s jó eséllyel meghatározó emlékek is, amelyek ott hagyják a nyomukat az életművön…
Farkas Wellmann Éva írása

Vajon mit csinálnak a lelkek a halál után? Az örök fénybe távoznak, az itt maradók számára elképzelhetetlen módon, vagy élik tovább az életüket egy párhuzamos világban, mintha a halálukkal mi sem változott volna?…
Gáspár Ferenc írása

Anyám a Jóisten gondoskodásának köszönheti, hogy túlélte a háborút. Azóta is mindennap hálát ad érte. S bár még csak csecsemő volt, amikor mindez történt, egy életre nyomot hagyott benne. Hogy ez miben nyilvánul meg? Azt is mindjárt elmesélem…
Döme Barbara írása

A világválság mostanra nem egy elvont fogalom, amiről sok-sok éve írtak, beszéltek, s néhányan még manapság is szóba hozzák. A világválság ma már tény. Olyan tünetei vannak, mint a járvány vagy a háború. Engem is, mint téged, akinek a kerti leveleket írom, ugyanúgy nyomasztanak ezek a jelenségek, még akkor is, ha tudom, hogy teljesen hatáskörömön kívül vannak…
Weiner Sennyey Tibor írása

Az irodalomról nem kell beszélni, és az irodalomról nem beszélni kell. Hallgatni kell róla, és olvasni kell. Beszélni veszélyes: mert általában nem az irodalomról beszélünk, hanem az irodalom ürügyén az irodalmi életről – és az tényleg veszélyes. Ha mégis sikerül csak az irodalomról beszélni, akkor az meg… ne kövezzenek meg érte: unalmas…
Nagy Koppány Zsolt írása

Kisváros tornyocskás házai között kanyargó keskeny, macskaköves utca. Tavasz a télben, esetleg fordítva. Csengettyű fakad rövid dalra, amint a kovácsoltvas cégérű műhely ajtaján belép a Szakállas. Körbenéz: nem túl nagy a helyiség, tipikus órásműhely, bár kissé avítt ugyan, de neki nyomban megtetszik…
Király Farkas írása

Hegyi patak erejével ható erdélyi pálinkát tölt a házigazda a harang alakú pohárba. Ezért érdemes utazni, mondja, nevet. Apró kortyokban iszom, hagyom, hogy a nyelvemen szétáradjon a fanyar íz, az erdő üzenete. Az utazásokra terelődik a beszélgetés, mert fészkelődik már mindenki a hidegben, siettetné a nyarat, bár még a tavasz sincs az ajtóban, először azt kínálnám hellyel…
Mirtse Zsuzsa írása

Olvasok itt-ott ezt-azt, ami átviláglik a múló időben elvegyülő szavak fátyolosodó plazmafalán, a rágógumik és a rágó szavak nélkülözhetetlenségének korában. Amikor a betűk már nemcsak azt szolgálják, amire a Gutenberg-galaxis óriás bummjában a humán kommunikáció érdekében valaha megszülettek, hanem a különleges személyiségek, a szellemi unikumok, a csiszolt bálványok népszerűsítésének lehetőségét is magukban rejtik…
Árkossy István írása