Zsurnál

A Klauzál téri csarnok bejáratának közelében egy svájci sapkás férfi ül hokedlin. Előtte egy kockás plédre kiterítve mindenféle ócskaság és régiség: szakadozott kötésű könyvek, megsárgult levelek, szakadt játékfigurák, kitüntetések a szocialista múltból, használatból kivont régi pénzek. Mikor közelebb lépek szemügyre venni a kínálatot, megakad a szemem egy celofánba tett papír húszforintoson…
Borbély László írása

Egy Charles Osborne nevű amerikai férfi csuklássorozata utánozhatatlan, legalábbis reméljük, hogy az. Osborne hatvannyolc évig csuklott folyamatosan – be is került a Guinness Rekordok Könyvébe. 1922 júniusában éppen disznóvágásra készült egy Iowa állambeli városban, amikor…
Király Farkas írása

Az október és a november számomra az év két legcsendesebb hónapja. Ahogyan az ősz lassan eluralkodik a természeten, ahogyan emlékezünk a hősökre, halottainkra, elhurcoltakra, a kevesebb fény, több sötétség ellepi a napjainkat, úgy a lelkem is csendesedik…
Lőrincz P. Gabriella írása

Nem egyszer hallottam már az érdeklődő felvetést: vajon milyen folyamat mehet végbe egy rajzoló vagy festő lelkében, agyában, intuíciós kapszulájában, majd később papírlapján, netán vászna felületén, ha elszánja magát az alkotás birodalmába lépve valamiféle képi üzenetet létrehozni; merthogy van, akinek ez az esemény a titokzatosság szférájába illeszthető cselekedetnek tűnik…
Árkossy István írása

Az asztalon hasas borosüveg, nekem is van ilyen, csak én vázának használom, ősszel csipkebogyóágat teszek bele, tűztövist. Itt mélybordó ital van benne, a ház bora. Meghívómnak saját szőlője és bora van, ilyenkor azt méri a csiszolatos üvegbe. Frissen sült pogácsa fonott kosárban, gyümölcsöstálon néhány piros alma, fürt szőlő…
Mirtse Zsuzsa írása

Ted Hughes a kortárs irodalom egyik legjelentősebb alkotója, 1984-től 1998-ig Anglia koszorús költője volt. Neve az átlagos magyar olvasó számára bizony nem sokat mond: háttérbe szorult az 1995-ben Nobel-díjjal kitüntetett Seamus Heaney, főként pedig Sylvia Plath mögött…
Zsille Gábor írása

Lágy mozdulattal int Kirké, tessékeli Bovarynét és Kárász Nellit a csónakba, sirokkó feszíti a vitorlákat, indulnak szívszorító útjukra, otthon, Ithakában bogos ujjaival bontogatja éjjel a nappal szőtt vásznát Pénelopé, Türtaiosz, a sánta költő ajkán fegyverré válik az Ige, szárnyaló ditirambusokkal viszi győzelemre az athénieket…
Hegedűs Imre János írása

A színész alapvetően utálja a rendezőt. Nincs olyan próbafolyamat, aminek során ne szidnák a társalgóban a koncepciója miatt. Ha a rendező amolyan független fajta, valószínűleg túl modern az elképzelése, érthetetlen a darabfelfogása, vagy épp az ellentéte, középszerű fazon, ez esetben elavult módon óhajtja színre vinni a művet. Ha a társulat elégedett a rendezéssel, akkor a személyiségével van probléma…
Tallián Mariann írása

Hosszú időn keresztül sportot űztem abból, hogy a dolgaimmal épp megfelelő időben készüljek el. Helyesbítek: hosszú ideje ez a bevett edzésformám. Sőt, az épp megfelelőség is rászorul némi árnyalásra: arról van szó, hogy ha netalán határidő sürget, erős késztetést érzek, hogy előtte öt, rosszabb esetben egy perccel küldjem el a szóban forgó munkát…
Farkas Wellmann Éva írása

Ma nem ugat a kutya. Csodálkozom, mert a kutya, akárhányszor megjelenek a kertben, a szomszédból rögtön ugatni kezd. Ártalmatlan keverék, és a magam részéről nem szeretem a korcs kifejezést, így nem is gondolok rá másképpen, mint egy szerencsétlen kis kutyára, ami ráadásul az Öcsi névre hallgat…
Gáspár Ferenc írása