Zsurnál

A patkó kopogását elnyomja a keringő hangja, a puha homokban csendesen érintkezik a lovak patája a talajjal. Egy tréner finoman ütögeti az állat lábtövét, hogy a megfelelő ütemben, ritmusra emelkedjen. Ezzel az izmokat erősíti, és a reflexet, hiszen a ló az ütésre válaszul felemeli a lábát és a klasszikus zenével összhangban ugráló táncmozdulatot tesz…
Tallián Mariann írása

Jó napot, éjszakát, jöjjenek, üljenek csak le nyugodtan, van itt hely bőven. Hallja, segít majd nekem? A határon. Hogy miben? Hát, nem tudok románul, s lehet, hogy kötekednek a papírok miatt. Elkérik a lakcímkártyát, ilyenek. Ha ezeket fordítaná. Köszönöm. Adok egy csokit…
Farkas Wellmann Éva írása

Két filmet vetítettek le nekünk akkor. Az egyik a Hair volt, a másik pedig Az ötös számú vágóhíd. Mindkettő keményen háborúellenes. És mindkettő amerikai. És ráadásul a Hair első képkockáin Berger, az egyik főszereplő éppen elégeti a katonai behívóját. Mi ezt természetesen egy csöppet sem bántuk, de jókat nevettünk a vezetőség filmválasztásán. Eskü előtti kiskatonák voltunk, kopaszok, kiképzésen…
Gáspár Ferenc írása

Nagymamámnak sparheltja volt, édesanyám gázon melegítette a vacsorát, de voltak olyanok is az ismeretségi körünkben, akik Nyugatról hozott mini grillsütővel menőztek a ’90-es években. Arra nem emlékszem, mikor és hol láttam először mikrohullámú sütőt, de arra igen, hogy olyan volt az számomra, mint valami jövőből jött csodaszerkezet. És azóta hol tart már a világ! Mindjárt mesélem ezt is…
Döme Barbara írása

…a haza a legtöbb ember szemében valami absztrakt fogalom, talán jelent néhány tájat, környéket, házat, embert, jobb esetben már anyanyelvet is, de leginkább szokást és politikát. Sokan összekeverik a hazát az állammal. Talán „Isten” után csak a „Haza” nevében öltek és hazudtak többet, s századunkra igencsak rátapadt az emberek gyarlósága e szavakra…
Weiner Sennyey Tibor írása

Rengeteg embert láttam megkeseredni az irodalomban. Még akik nem vallják be, azok is sírnak szobájuk félhomályában. Nem is keveset, jóféle sós könnyeket. Frusztrált, érzékeny, a megfeszüléstől pengő és zengő idegekkel vegetáló emberekkel van tele a literatúra sok száz éve, és ez alighanem így is marad…
Nagy Koppány Zsolt írása

Értem én ezt a kölcsönözhető elektromos roller dolgot. Számomra kicsit hasonló a slam poetryhez. Nem próbálnám ki, nem az én műfajom, de tetszik, amikor valaki jól tolja…
Király Farkas írása

Kusza, rohanós heteken vagyok túl. A sepsiszentgyörgyi, a kolozsvári és a budapesti könyvünnepek forgatagából a rendhagyó irodalomórák pezsgésébe csöppentem. Még nem is volt időm végig gondolni, milyen tapasztalatokat szereztem a 2022-es könyvhetek során, máris a könyvekről kellett beszéljek, több száz fiatal előtt…
Lőrincz P. Gabriella írása

– Noel! Noelke, menj szépen oda Géza nagypapához! Hagyd Patrikocskát játszani Milánkával! – kiáltott vékony hangon gyermekére a kármin karmú asszonyka. Az öreg Géza bácsi, mint divatból kiment fejedelem, vagy kongását vesztett ócska rugójú falióra, csak ült mozdulatlanul, akárha az Idő állt volna meg az őszisárga levélhullásban…
Árkossy István írása

Hétfő este van, kellene valami jutalomfalat a hét első napjának végére. Jó napot zártam, nem panaszkodom, amúgy sem szeretek panaszkodni, ha van miért, akkor sem, de nincs is. Igaz, egyesek szerint folyamatosan ezt teszem, és semmi nem elég jó nekem. Ah! Ha ők a barátaim, milyenek lehetnek az ellenségeim?…
Mirtse Zsuzsa írása