Zsurnál

Virslit alufóliába tekerni, majd jó sok újságpapírba, aztán a csomagot a tűzbe dobni. Így csináltam itt. Még egyszer, utoljára befordulok az utcába. A falu végén túli falu ez. Benne egy hely, amit szerettem. S amihez nem marad semmi közöm. Azon kívül, hogy emlékezhetek rá…
Király Farkas írása

Napjainkban, főként irodalmi körökben divatos arról siránkozni, hogy elfogytak az olvasók, hogy a digitalizáció kiszorítja a könyvet, hogy nem szükséges már semmi jó és semmi szép. Ez főként akkor tör elő, ha szegény író két pohárkánál többet kortyol, és az amúgy is hiperérzékeny lelkét a megszokottnál közelebb engedi ehhez a rút világhoz…
Lőrincz P. Gabriella írása

Megdöbbenne a végtelen Tér, az Idő, a Téridő, ha tudná, hogyan lehet a gondolat, a tudat, az agysejtek eszközeivel egyetlen síkfelületre őmindenhatóságát beszorítani, mivelhogy a kiterjedés többirányú dimenziójának valósága nemcsak a tudomány és racionalitás egzakt nyelvén fogható kelepcébe, hanem az emberi lélek finomszövésű, ezoterikus hálójával is…
Árkossy István írása

Ha madár lennék, télen sem fáznék. Megvédene a tollruhám. Hideg ellen jó a tollkabát is, amíg nem lehetek – legalább álmomban – madár, de egy kabát tényleg csak a hidegtől véd meg, egyéb rossz ellen nem jó. Pedig megesik, hogy hiába keverem ügyesen a kártyapaklimat, egymás után gyenge lapokat húzok…
Mirtse Zsuzsa írása

Az már önmagában boldogság, ha a munkánk egyben a hobbink is – és még nagyobb öröm, ha szép és kényelmes környezetben végezhetjük. Nekem most éppen remek dolgom van: hetek óta egyszemélyes írótáborozom Pécsett, a Petőfi Kulturális Ügynökség által működtetett Írórezidencia Program jóvoltából. Itt kedvükre röpködhetnek a legkülönfélébb múzsák…
Zsille Gábor írása

Ani is, mint mindenki a faluban, tagjává vált a Tavi Csoportnak, amely a Velencei-tó körüli települések közérdekű bejegyzéseinek gyűjtőhelye. A posztok a következő témák köré csoportosulnak. A tó vizének hőfoka. Honnan szedték föl a lépcsőket… Mióta Szabó Imre kiköltözött a tóhoz, a fenti posztok ritmikusan váltakoznak az ő posztjaival, melyben Momo macskája kalandjairól számol be…
Szilágyi-Nagy Ildikó írása

Apám imádta a vonatokat. Gyakran álldogált a vasútállomáson szabadidejében, és órákon át bámulta a tolató, érkező vagy induló szerelvényeket. Sosem értettem, miért nem lett masiniszta. Annak kellett volna lennie, és akkor tán boldog emberré vált volna. Miatta álldogálok olyan gyakran a Ferdinánd hídon, és nézem a vonatokat…
Tallián Mariann írása

…szerintem a világ egyik legbecsületesebb városában élek. Nem mondanám, hogy már eleve úgy indulok el otthonról, hogy nem cipzárazom be a táskámat, nem zárom be a lakást, vagy véletlenszerűen elhelyezek csomagokat a település tetszőleges padjain. Nem keresem a bajt, de ismerjük a természetét: elég egy óvatlan másfelé figyelés, és könnyen ránk talál…
Farkas Wellmann Éva írása

Van egy ember, akinek tizenhárom éve ünneplik a születésnapját. Az ember ugyan már hatvan elmúlt, és teljesen máskor van az igazi születésnapja, de ezt az új születésnapot szűk családi körben mindig megünneplik. Néha már unja, és kicsit terhesnek vagy fellengzősnek érzi, önmagát pedig ok nélkül kivételezettnek…
Gáspár Ferenc írása

Bobájka, rucás kása, paszulyleves, toroskáposzta, házi sajt. Otthonom ízeit keresem, azokat, amelyeket csak nagyanyám tudott előcsalogatni a háztáji alapanyagokból. Mivel egyetlen étteremben, kifőzdében sem találtam, nekifogtam hát egy gasztrokalandnak. Korabeli receptek alapján vagy éppen emlékezetből magam készítem el a rég elfeledett fogásokat…
Döme Barbara írása