Zsurnál
19
márc
Zsákomban a múlt és a jelen
Bár az első rendhagyó irodalomórát még 2008 végén tartottam, s azóta már felnőttek az egykori iskolások, minden alkalom egyedi, minden diák különleges, minden előadás olyan, mintha az első volna. Megunhatatlan. Eldugott kisfalvakon keresztül az ország széléig szeltem az utat… Lőrincz P. Gabriella írása
18
márc
Jeszenyin legendája I.
Mindig ugyanezen a helyen szoktam átmenni, hogy levágjak egy utcasarkot. Közelebb volt erre, egy udvarszerű részen átlósan sétálni. Ösztönösen vitt erre az utam naponta, idővel meghitté és otthonossá is vált. Nem parkoltak itt autók, legfeljebb kerékpárral lehetett behajtani valamelyik járdán… Kontra Ferenc írása
17
márc
Minek? Minek? Minek?
Minek töltjük időnk egy jelentős részét olvasással, amely komoly szellemi ottlétet, olykor erőfeszítést igényel, elrabol a szeretteinktől, pénzt vele nem igazán lehet keresni, és más közvetlen haszna sincs, ha már utilitarista indulatok is vezérelnek, ahogy öregszünk. Szóval miért, minek olvasunk egyáltalán, ha úgyis elfelejtjük?… Nagy Koppány Zsolt írása
16
márc
Bodobácsot tessék!
Néhány héttel ezelőtt rákerestem a világhálón a bodobácsra, és fölfedeztem, hogy eme faj pontos elnevezése: verőköltő bodobács. Jól fejlett kapitalista ösztönnel azonnal tudtam, hogy ebben komoly üzleti lehetőség rejlik, mi több, egy új iparág… Zsille Gábor írása
14
márc
Egérút
Néha, amikor rátör valami meghatározhatatlan, szorongató reménytelenség, csak fekszik, és bámulja a plafont, vagy a lábát, akár egy idegen testrészt, és úgy érzi, semmi esély soha többé semmire, hogy véglegesen és végérvényesen araszol, mit araszol, egyre gyorsuló léptekkel igyekszik a semmi felé… Bene Zoltán írása
13
márc
Ani és a zen takarítás
Anira hetente legalább egyszer rátört a késztetés, hogy dobja el holmijait. Az eldobandó holmik a következő csoportokra oszlottak: Ani szeretne megszabadulni tőlük, mert nincs rájuk szüksége. Mert elkoptak. Mert nem szereti őket. Mert zsúfoltnak érzi a lakást. Praktikusan azokat a tárgyakat tudta volna eldobni, amelyekre nem volt szüksége… Szilágyi-Nagy Ildikó írása
12
márc
Száz éve már… II.
Vannak ismerőseim, akik úgy gondolják, hogy a trianoni döntés jogos és helyes volt, vannak, akik a mai napig nem tudnak belenyugodni, hogy Magyarország nagyobb része, az erdői, hegyei, aranybányái, és lakossága jó része odalett, és ennek már száz éve. Vajon kinek lehet igaza, és mit változtat ez a helyzeten?… Lőrincz P. Gabriella írása
11
márc
A műfaj határai
Manapság számos irodalmi oldal, sőt papír alapú folyóirat is rendel szabott terjedelmű szövegeket. Menő divatlapokban divatos írók ötlik ki a fél hasábot. Nem nézi már le senki sem a megjelenés helyét, sem az írás műfaját, a kereslet-kínálat dönt… Kontra Ferenc írása
10
márc
Halak
Vannak nekünk szép halaink: nemrég vettük őket, a demokrácia és a politikai korrektség jegyében ugyanannyi nőstényt, mint hímet. Ez óriási hiba volt, mert mint megtudtuk, a hímek „hajtják” a nőstényeket, és nem volt bizony nálunk sem másként… Nagy Koppány Zsolt írása
9
márc
Mátyás villája
Március első hétvégéjén két költő ül a Matróz étteremben, Győr központjában. A Matróz nagyon jó hely, halételekben és szalonnapörcös túrós metéltben különösen erős, amúgy az ország egyik legrégibb étterme – falai között már az 1800-as évek elején is városszerte kedvelt konyha működött… Zsille Gábor írása